KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/február
• Szabó B. István: Kultúra és kereskedelem A magyar film külföldön
• Ágh Attila: Ez is operett, az is operett Te rongyos élet
• Bikácsy Gergely: Közelkép fehérben Szeretők
• Trencsényi László: A bizonyítás elmaradt A mi iskolánk
• Schubert Gusztáv: Elfelejtett érzelmek iskolája Beszélgetés Xantus Jánossal
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 1.
• Papp Zsolt: Fassbinder és az ötvenes évek Lola
• Dés Mihály: Szalonna és banán A halál Antoniója
• Klaniczay Gábor: Rockerek, hippik, macskák Szubkultúra-koreográfiák mozivásznon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Televíziós történelem Nyon
• Zalán Vince: Alkohol és zongora Lipcse

• Bernáth László: Hámori Ottó (1928–1983)
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A Tű a szénakazalban
• Csantavéri Júlia: Tintin és a Cápák tava
• Gáti Péter: Az „aranyrablók üldözője”
• Harmat György: Vámhivatal
• Kapecz Zsuzsa: Cicák és titkárnők
• Jakubovits Anna: A kígyó jele
• Kapecz Zsuzsa: Bolond Erdő
• Schubert Gusztáv: Spagetti-ház
• Varga András: Gyilkosság ok nélkül
• Deli Bálint Attila: Cecilia
• Kulcsár Mária: Figyelmeztetés
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Politikusok a képernyőn
• Csepeli György: Éjjeli őrjárat
VIDEÓ
• Zelnik József: Talpalatnyi információ Videó és közművelődés
POSTA
• Prokopp Róbert: Az európai filmfőiskolások harmadik fesztiválja Münchenben
• Komár Klára: Trabant Olvasói levél
• Báron György: Válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Robert Aldrich (1918–1983)

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bolond Erdő

Kapecz Zsuzsa

„Ócska és omlatag város, határtalan sík mezőség, amelyet hajdanában, a rég letűnt időkben óriási, félelmetes erdőrengeteg borított, s amelyet a Duna és a Kárpátok közötti tartományt ideig-óráig megszálló egyik horda a maga nyelvén Deliormannak, azaz Bolond erdőnek nevezett…” – így jellemzi szülőföldjét önéletrajzi regényében Zaharia Stancu. A románok, törökök és tatárok által lakott Călmătui völgy világát nem könnyű filmen megjeleníteni: a sokszereplős, időben és térben ide-oda kalandozó könyv biztosan válogató és választó szerkesztést igényel, amelyben a vers és a próza arányosan illeszkedik egymáshoz. Nicolae Corjas mintha eltévedt volna a regény lapjai között: a történések esetlegessége, a helyzetek és a dialógusok gyakori érthetetlensége, a jelenetek stílusának egyenetlensége, a rossz színészválasztás egyaránt megkérdőjelezik azt, hogy volt-e valamilyen koncepciója a rendezésnek. A néző felsorolásszerűen értesül ugyan a II. világháború utáni román vidék és az erre-arra sétáló főhős gondjairól, de hogy mi miért történik, arról mindvégig fogalma sincs. A versekkel megtűzdelt részek óhatatlanul is felidézik A mi erdőnk alján megalkotásának módját, Stancu szövege azonban nem versenyezhet Dylan Thomaséval; ami ott költészet, az itt – a vásznon – csak unalom. „Kitágítottuk határainkat, és most élünk ebben a szép országban” – mondja elégedetten a büszke tanár az egyik zavaros jelenetben, és ez a kijelentés magában foglalja a film egész tartalmát és tanulságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6518