KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/május
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A 212-es mozdony Pályázatunk
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Mihancsik Zsófia: A kígyó mérge Filmerőszak
• Zachar Balázs: Tévéfüggők
• Zachar Balázs: Aljas világ–szindróma
• Hirsch Tibor: Pokol, madárcsicsergéssel A kompjuter ördöge

• Tillmann József A.: Földönkívüliekben utazók Kozmikus kapcsolat
• Bóna László: Nap a sötétkamrában A szférák filmjei
• Barotányi Zoltán: Űristenek alkonya Mennyből a filmek
• Trosin Alekszandr: Furcsa idő Levél Oroszországból
ELLENFÉNY
• Bikácsy Gergely: Pasztellfilm – szamár farkával festve Mi, húszévesek
TELEVÍZÓ
• R. Hahn Veronika: A nyerő Négyes Brit filmpénz
• Róka Zsuzsa: Mit sírnak ezek? Francia filmpénz
• Tuza Andrea: Ajándék a csizmában Olasz tévé, olasz film
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Szabadság, szerelem Pannon töredék
• Forgách András: Kemény költészet Tűzvirágok
• Csejdy András: Belül minden fekete Az utolsó belövés
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Ördögsziget
• Bori Erzsébet: Mediterraneo
• Ardai Zoltán: A tiltott nő
• Békés Pál: Fele/más
• Takács Ferenc: Emma
• Báron György: Dobermann
• Békés Pál: A vadon foglyai
• Beregi Tamás: Tősgyökér
• Bori Erzsébet: Hercule és Sherlock
• Tamás Amaryllis: A sámán ereje

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vadon foglyai

Békés Pál

 

Ha az embert mogorva milliomossá alázza az élet, helyénvaló, ha vigyáz a nőkkel. Semmi esetre se vegyen feleségül kacér fotómodellt, de ha mégis elköveti e ballépést, legalább attól óvakodjék, hogy a jóképű, fiatal fotóst, aki feleségét napra nap teleobjektívje hegyére tűzi, baráti társaságába fogadja, és magával vigye a születésnapja alkalmából rendezett hegyvidéki medvelesre. Ha mégis így tesz, akkor megnézheti magát. Mint Charles Morse, aki sorra elköveti a fenti hibákat és azután ott áll a jeges tóba zuhant repülőgépből hajszál híján megmenekült két útitársával a vadonban, melynek egyetlen állandó lakója a jó előre beharangozott emberevő grizzlymedve.

A medvének kifejezetten ínyére vannak a váratlan látogatók, s belépő gyanánt felfalja a dramaturgiailag relatíve jelentéktelen útitársat. Most már csakis a Broadway drámaíró-sztárján, a forgatókönyvet jegyző David Mameten múlik, hogy mit művelnek egymással Hollywood színész sztárjai: Anthony Hopkins és Alec Baldwin.

Az első lépés: közös küzdelem a közös veszedelem ellen. A milliomos olvasmányélményeire építve felnyársalják a medvét, húsát elfogyasztják, szőréből pótolják hiányos ruházatukat és nekivágnak a menekülés reményével kecsegtető vándorlásnak. A második lépés: a kacér fotómodell idősödő férje és vonzó szeretője nekilátnak, hogy feltárják a nézők előtt az emberi természet lényegét, – ahogyan azt David Mamet látja. És az emberi természet lényege ebben a felfogásban az alantas árulás. A taszító szépfiú szét kívánja lőni az életét többszörösen megmentő rokonszenves milliomos fejét, de előbb ráparancsol: fordítson hátat, mert látni sem bírja az ilyesmit. Ám a tudás hatalom: az áldozat tudja, hol a medveverem –, belécsalja a merénylőt, aztán megbocsát a karók ejtette sebektől haldokló, többé-kevésbé láb nélkül maradt ellenlábasának.

A megbocsátás gesztusa vele marad: a vadásztanyán a túlélőkre várakozó újságírók gyűrűjében látványosan megbocsát feleségének is, aki nem csupán megcsalta, de talán odaveszett szeretője gyilkos tervéről is tudott. A milliomos tolsztoji gesztussal öleli át a vétkest, akinek szeméből a megbánás könnyei záporoznak –, a fotómodell könnyein kellemesen csillog a fotósok gépeinek villanófénye.

A vadon foglyainak eredeti címe: The Edge„él, szél, perem” – informatív. A film jódarabig a lélektani hitelesség „élén, szélén, peremén” egyensúlyoz, – azután a zárójelenetben kalimpálva a mélybe zuhan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3706