KritikaA miniszter félrelépA kergetőzés jogaBékés Pál
Kortalan bohózaton nem szerencsés számon kérni a korszellemet. Újdonságnak elég, hogy végre megint lehet önfeledten nevetni egy magyar mozifilmen.
Két különböző dologról van szó. Egy jelenségről, meg egy filmről. Egy vállalkozásról, melynek külsőségei elütnek a nálunk az utóbbi időben megszokottól, és ezért sokakat irritálnak, és egy moziról, amire a vállalkozók reményei szerint bemegy a közönség. A statisztikai adatok szerint a remények nem légbőlkapottak: A miniszter félrelép az első öt nap alatt moziba vonzott százezer nézőt.
Elvárható, hogy egy szaklapban a filmről essék szó és ne a körítésről, a reklámkampányról, az előkelőségeket felvonultató díszvacsora-parádéról, elvárható, hogy a filmről alkotott véleményt ne színezze a csinnadrattáról alkotott vélemény, és elvárható, hogy A miniszter félreléptől csak azt kérjük számon, amit ígér. A bohózat a bohózat mércéje szerint mérendő, és a lila fanyalgás ilyen esetben bohózati figurává változtatja a lila fanyalgót.
A film alapanyagául szolgáló Ray Cooney-bohózat profi munka. Cooney legjobb mesterfogása az, hogy jó mestert fogott, hiszen A miniszter félrelép Feydeau Bolha a fülben című, gyakran játszott kasszasikerének gyakorlott kézzel átgyúrt változata. Nem mintha a színidirektorok mentőöveként is szolgáló múltszázadi Feydeau-bohózat patronjainak javarésze ne nyúlna vissza a commedia dell’arte színpadáig – avagy mélységesen mély a múltnak kútja, még egy olyan ravaszkodások és utalások nélküli játék esetében is, mint amilyen Kern András és Koltai Róbert filmje.
De kit érdekel a múlt? A Feydeau írta, Cooney gyúrta szituációk gond nélkül illeszkednek az Astoria Szálló pompás belső tereibe, mint ahogyan előadhatók volnának egy New York-i vagy Burkina Faso-i hotelben is. A játék sem korhoz, sem földrajzi ponthoz nem kötődik, az alapszituáció hibátlanul szolgál bárhol és bármikor, a bikamód dühöngő felszarvazott férj, a miniszterrel cicázó kikapós asszonyka ősi komédia-karakterek.
A filmet elsősorban a „játszó személyek” felszabadult komédiázása teszi felhőtlen szórakozássá. Kern és Koltai sokféle színpadon és tömérdek kabarén edzett komédia-tudása most magas szinten kamatozik, s néha egy-egy csipetnyi többlettel is dúsul, ezt azonban a színész-rendezők mintha elszégyellnék, vagy fölöslegesnek tartanák, és nyomban visszafogják. Kár. Magam, míg hangosan nevettem, csöndesen szurkoltam; hátha megússzuk a gatyaletolást. Nem úsztuk meg. Kár. De végül is egy-két avíttas alsónemű bemutatásával megelégedtek az alkotók, mintha kipipálták volna, ez is megvolt – akár ha a bohózati kelléktár elengedhetetlen eleme volna. (És alaposabban meggondolva: talán az is.)
A feledhető férfialsóneműk látványát – egyensúlynak pedig lennie kell – Dobó Kata sokkalta emlékezetesebb körvonalai ellenpontozták. A fiatal színésznő mindent megtett, amire a film lehetőséget nyújtott. Viszont legalább féltucatnyi ritkán látható színész karakteralakítása zsúfolódott a másfél órába. (Azért használom a hangsúlyozottan színpadi kifejezést: karakteralakítás, mert A miniszter félrelép – Ragályi Elemér minden igyekezetével együtt – egy pillanatra sem feledtette, hogy nem annyira filmet, mint invenciózusan vászonra vitt színdarabot látunk.) Hernádi Judit, Udvaros Dorottya, Gáspár Sándor, Kállai Ferenc, Reviczky Gábor alakításainak együttese, kabarépatronjaikkal együtt hibátlanul szolgálják a célt: a sikert.
A miniszter félrelép szakszerűen elkészített kevercs; tartalmaz mindent, ami a sikerhez szükséges.
Csak tapsolni lehet, hogy visszatért a vászonra egy régen hiányolt műfaj, és a közönség a jelek szerint jól fogadja. Csak örülni lehet, hogy a moziban élvonalbeli magyar színészek komédiáznak, és élvonalbeli magyar nézők csapkodják térdüket a röhögéstől. Viszont súlyos hiba volna azt hinni, hogy itt van már a Kánaán, és A miniszter félrelép elkészítésének módja az egyetlen hasznosítható recept a magyar filmkészítésben. Ha nem esünk át – hagyományainkhoz híven – a ló másik oldalára, és tudomásul vesszük, hogy nem az ilyen vagy olyan módszerek kizárólagossága az üdvözítő, hanem a filmek és a filmkészítés sokfélesége, akkor talán feltámad tetszhalálából a magyar film, és a tévécsatornák felmérhetetlen kínálatával bombázott közönség visszatér a moziba, vagy legalábbis gyakrabban teszi tiszteletét.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1193 átlag: 5.42 |
 |
|
