KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

John Schlesinger (1926–2003)

Pápai Zsolt

 

Július 24-én Palm Springsben a hatvanas évek európai mozgókép-forradalmainak újabb aktivistáját ragadta el a halál, a négy évtizedes pályája alatt másfél tucat nagyjátékfilmet készített John Schlesinger 77 éves korában távozott ez árnyékvilágból. Karrierje során végig diszkréten meghúzódott a mindenkori másodvonal élén, angliai indulásakor a Free Cinema és a New Cinema holdudvarában ténykedett, és Hollywoodba költözése után is igyekezett távol tartani magát a rivaldafénytől, bár az Éjféli cowboyért kapott Oscarja sztárrendezői státuszba emelte. New Cinema-beli harcostársai közül Karel Reiszére emlékeztet némileg a pályaképe: Oxfordban irodalmat tanult, majd színidirektorként indult, és a televíziónál kezdett dokumentumfilmeket készíteni az ötvenes években (nevezetes munkája a londoni Waterloo pályaudvar egy napját bemutató Terminus című darab), alapos előtanulmányokkal készült tehát rá a nagyjátékfilmekre. A hatvanas évek legelejétől realista tónusú és a társadalomkritikai attitűdöt sem nélkülöző mozikat (Ez is szerelem; Hazudós Billy; Darling; Távol a tébolyult tömegtől) forgatott Nagy-Britanniában, a hetvenes évektől pedig rendhagyó műfajfilmekkel (A sáska napja; Maraton életre-halálra; Jenkik; Sólyom és Hóember) folytatta az Egyesült Államokban. Sokakkal – például Tony Richardsonnal – ellentétben karrierjében nem okozott törést a hollywoodi antré, a hetvenes évek álomgyári trendjei ugyanis vonzották a hozzá hasonló gondolkozású alkotókat. Schlesinger számára nem csupán a társadalmi problémák kritikusabb megközelítése miatt volt kedvező a hollywoodi klíma, hanem azért is, mert a zsánerfilmekben folytathatta a határhelyzetbe vetett figurák – vagy ahogy ő fogalmazott egyszer: „a tapasztalás legszélsőségesebb formáit elszenvedő emberek” – reakcióinak vizsgálatát. Amennyire lehetett, amerikai munkáiban is igyekezett hű maradni dokumentarista gyökereihez, a nyolcvanas évek hollywoodi főirányainak megváltoztával, a realista megközelítésmódot kevéssé preferáló fordulat bekövetkeztével részben ezért is áldozott le a csillaga. Élete utolsó évtizedében mind többet dolgozott a televíziónak, és egyre kevesebb mozifilmet forgatott, esetenként rangján aluli produkciókat is vállalva. Láthatóan nehezen találta a helyét az új helyzetben, ebben a legújabban, amibe július 24-én került, viszont talán sikerül nyugalomra lelnie.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2210