KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vágta

Kis Anna

 

Mi máson alapulna egy végtanulságként az amerikai heroizmust, mint gondolkodási formát felkínáló ló-eposz, mint igaz történeten. A Seabiscuit forgatókönyvét a rendező Laura Hillenbrand valóságon alapuló, bestseller regényéből írta, s bár a filmet domináló lóversenyjelenetek csakugyan valóságosabbak a valóságnál (hisz olyan szemszögből, amilyet a film kínál, aligha láthatunk vágtázó paripát a való életben), mégis minden egyéb, ami hitelessé tehetné a történetet, összekutyulódik egy turmixgépben, majd végtelenített (141 perces) rétestésztaként kerül ki belőle.

A nagy gazdasági válság három vesztese – egy gyermeke-vesztett milliomos, egy szülei-vesztett, és különben is túlsúlyos, ifjú zsoké, valamint egy társadalomból kitagozódott ló-mágus – találkozik egy ugyancsak vesztesnek bélyegezett ló, Seabiscuit körül. A találkozás minden vesztesből győztest csinál, miközben a narrációval kísért, archív betétek nyomatékosítják, hogy a hányattatás-küzdelem-diadal sémára épülő sorsok leginkább Amerika felemelkedését hivatottak illusztrálni. A három történetszál dramaturgiai szempontból az érthetetlenségig egyenetlen súlyozású, ugyanakkor semmibe vesző, legfeljebb abszolút értéken kezelt drámakezdeményekben bővelkedik.

Seabiscuit felbukkanása a filmszerkezetben is fordulópontot jelent – lényegesen leegyszerűsödik. Vágtázó zsokék fehér fara, fújtató lópofák, dobogó paták, ujjongó tömeg, villogó vakuk, és mélyértelmű nyilatkozatok váltogatják egymást ciklikusan. A bölcsességek akárha egy amerikai elnök szájából hangoznának el (Ross korábban választási beszédeket írt Clintonnak), és jó negyedóránként adják értésünkre, amit érteni kell, így a film leginkább a politikai mítoszteremtés példázata lesz, mégis kizárólag megszállott ló- és lósportrajongóknak ajánlható tiszta lelkiismerettel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2187