Magyar MűhelyMontázs egy készülő filmhezSzelíd interfészEnyedi Ildikó
Enyedi Ildikó készülő filmjének hősei „marslakók”, azok a magyar tudósok, részben majdani Nobel-díjasok, akiknek döntő szerep jutott abban a tudományos áttörésben, amely a mai világ erőforrásait és technikai eszközeit – az atomenergiát, az atombombát, a kibernetikát, a számítógépet – megteremtette. A film időutazás 1939 és 2004 között. Háromszögelési pontjai: New York, egy mai magyar falu és a marslakókról lévén szó, a Vörös bolygó.
„Annak, hogy az atommag szétrombolásából hasznosítható energiát nyerjünk, nincs nagyobb esélye, mint hogy az óceánt fagypontig hűtsük és az abból kivont hőt hasznosítsuk.”
(Lawrence, a ciklotron megalkotója, 1938)
1. Két időpont, két földrajzi hely
New York, 1939 nyara. Szinte percekkel a második világháború kitörése előtt. De ezt – különösen ott, Amerikában – még senki nem tudja. Nem is akarja. Európa távoli, zűrös és idegesítő hely. Amerika valami egészen mással van elfoglalva. A földönkívüliek támadásától tart.
Jászság, kis falu, 2004 nyara. Nem tudjuk, milyen történelmi pillanatnak fogják majd néhány év múlva nevezni ezeket a hónapokat. Az emberek tippelgetnek, egy kis kötelező borzongás, de a figyelmük középpontjában nem ez áll. Az idősebb korosztályok a televíziók showműsorait nézik. A fiatalok kompjuterjátékokat játszanak.
A kompjuterjátékok és a science-fictionök egyik alaptoposza: a Föld veszélyben van, az idő reménytelenül rövid és visszaszámlálás-szerűen percről percre fogy. A hatalom tehetetlen, egyetlen személy – legtöbbször egy mindennapi ember – képes csak megmenteni a Világot. Csakhogy, mint botcsinálta hősnek, előbb fel kell ismernie ezt.
Az 1930-as évek: A fasizmus előretörése. Németország háborúra készül. A világ legnagyobb része alábecsüli a veszélyt, a legerősebb hatalom, Amerika pedig nem érdeklődik aziránt, mi történik Európában.
Szilárd Leó, foglalkozását tekintve elméleti fizikus 1936 nyarán rájön arra, hogyan lehet az atommaghasadás esetén felszabaduló energiát egy láncreakció kellő idejű fenntartásával olyan mértékre növelni, mely alkalmas lehet egy sosem látott erejű bomba elkészítésére. Három éven keresztül hallgatott erről a veszélyes tudásról.
1939 nyarán értesült arról, hogy Németország zárolta a cseh uránkészleteket. Ennek a lényegtelennek tűnő gazdasági hírnek a jelentőségével egyetlen kormány sem volt tisztában. Szilárd ebből a hírből láthatta, hogy régi berlini kollégái Hitler védőszárnyai alatt teljes gőzzel folytatják kísérleteiket.
Szilárd minden követ megmozgatott, hogy a veszélyről értesítse Amerika elnökét, Franklin Delano Rooseveltet, és elérje, hogy az elszánja magát a válaszlépésre. Erőfeszítése sikerrel járt. Néhány hónappal később elindult az amerikai kormány szupertitkos kutatási terve, a Manhattan-terv.
Megkezdődött a visszaszámlálás. A tudósok versenyfutása az idővel és egymással: ki készíti el elsőként az atombombát? Sikerül-e megmenteni világunkat, vagy a fasizmus kap a kezébe olyan csodafegyvert, ami minden ellenállást lehetetlenné tesz.
Abban a kis jászsági faluban a fiatalok egy számítógépes játékkal játszanak: a támadás helyszíne New York, 1939, a támadók a marslakók. El kell hárítani a támadást, meg kell védeni New Yorkot, vagy, annak, aki marslakó, túszokat kell szerezni a New York-i földlakók közül.
A játékba – bámészkodó kibicként – beszáll Kati, egy gimnazista lány is, s mivel a játék tétje nem izgatja, a New York-i utcát figyelve érdekes, a játékban hivatalosan nem szereplő figurákat talál.
Ezek a véletlenül, az utcai forgatagban felismert figurák magyar tudósok – Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő, Neumann János – mindannyian részesei voltak a tudománytörténet legnagyobb titkos projektjének, a Manhattan-tervnek.
2. A világok harca
Columbiai Rádiótársaság
Mercury rádiószínház
1938 október 30. vasárnap 20.00-21.00
( részlet a rádiójátékból)
Phillips: Még most is azt hiszi, professzor, hogy ez meteorit?
Pierson: Nem tudom, mit higgyek. A fémburkolat határozottan nem Földünkről való… ilyen fém nem található rajta.
Phillips: Egy pillanat! Valami történik! Hölgyeim és uraim, ez rettenetes! A tárgynak az innenső oldala kezd leválni. A teteje elkezd forogni, mint egy csavar.
Hangok: Mozog! A fene, nézd ez a tárgy kifordul!
Vissza ott! Mondom, hogy vissza!
Talán emberek vannak benne, és menekülni próbálnak!
Vörösen izzik, hamuvá égnek.
Vissza! Tartsák vissza azokat az idiótákat!
(Hirtelen leeső, nagy darab fém csörgő hangja)
Hangok: Kinyílt! A teteje szabad.
Vigyázat! Hátrébb!
Phillips: Hölgyeim és uraim, ez a legborzalmasabb dolog, aminek valaha is tanúja voltam. Egy pillanat! Valaki mászik ki az üreges tetőn. Valaki, vagy… valami.
A fekete lyukból két ragyogó korongot látok kikémlelni… talán szemek? Lehet, hogy arc… Lehet, hogy…
(A tömegből félelem kiáltása)
Második bemondó: Kedves hallgatóink: egy szemtanú beszámolóját hallják arról, hogy mi történik New Jersey, Grovers Millben, a Wilmuth farmon.
(Zongoramuzsika.)
Most visszakapcsolunk Carl Phillips-hez Grovers Millbe.
Phillips: Hölgyeim és uraim! (Hallanak engem?) Hölgyeim és uraim, itt vagyok egy kőfal mögött, amely Mr. Wilmuth kertjével határos. Innen belátom az egész terepet. Minden részletről be fogok számolni Önöknek, amíg csak látok, amíg csak beszélni tudok. Újabb rendőrségi egységek érkeztek. Kordont húznak a mélyedés körül, körülbelül harmincan. Most már nem kell visszaszorítani a tömeget. Készségesen tartják a távolságot. A kapitány tanácskozik valakivel. Nem látni egészen jól, hogy kivel… valami van a kezükben. Most már látom, mi az. Egy fehér zsebkendő póznára kötve… a fegyverszünet zászlaja. Ha ezek a teremtmények tudják, hogy ez mit jelent… hogy bármit is jelent! Várjanak! Valami történik!
(Sziszegő, majd morajló hang, amelynek intenzitása egyre nő)
Egy púpos alak emelkedik ki a mélyedésből. Kis fénysugarat lehet kivenni egy tükörrel szemben. Mi ez? Lángsugár szökell a tükörről, egyenesen az előrehaladó férfiak felé. Fejbe találja őket. Uram isten, lángba borulnak!
(Üvöltés és földöntúli sikolyok)
Már az egész menő tüzet fogott. (Robbanás.) A fák… az istállók… az autók benzintartályai… terjed mindenütt…. Errefelé jön. Körülbelül húsz yardra, tőlem jobbra…
(A mikrofon recseg-ropog… aztán halotti csend.)
Második bemondó: Hölgyeim és uraim, rajtunk kívül álló okokból nem tudjuk folytatni közvetítésünket Grovers Millből. Nyilvánvalóan valami nehézség adódott helyszíni adásunkkal kapcsolatban. Ahogyan azonban az első lehetőség adódik, visszatérünk oda. Közben a legújabb hivatalos jelentés San Diego, Kaliforniából. Indelkoffer professzor, aki beszédet mondott a Kaliforniai Csillagászati Társaság ebédjén, azt a véleményét fejezte ki, hogy a Mars kitörései nem mások, mint komoly vulkanikus zavarok a bolygó felszínén. Most folytatjuk zongoramuzsikánkat.
Személyes beszámolók a rádiójáték adását kísérő pánikról
Az adás időtartama alatt összesen négy közleményt olvastak föl a rádióhálózatok számára – egyet az adás kezdetén, egyet az adás megszakítása előtt, egyet utána, és egyet az adás végén. Ugyanaznap este 22.30-órakor és 24.00 órakor a következő közlemény hangzott el:
„Azon hallgatóink számára, akik Orson Welles Mercury Rádiószínházának adásába keleti zónaidő szerint 20.00 és 21.00 óra között kapcsolódtak be, és nem ébredtek rá, hogy a műsor csupán H. G. Wells híres regényének modernizált változata, megismételjük azt a tényt, melyet négy ízben közöltünk adás közben, hogy habár felhasználtuk néhány amerikai város nevét, mint minden regényben és regényfeldolgozásban szokás, a teljes történet és annak minden mozzanata kitalált.”
Ezen kívül a rádióállomások 60 százaléka, melyek közvetítették a műsort, félbeszakította az adást és helyi közleményeket olvasott fel, mikor világossá vált, hogy sokan félreértették a műsort.
„Hallgattuk a rádiót és egyre izgatottabbak lettünk. Mindannyian úgy érzetük, hogy a világ vége közeledik. Aztán hallottuk: „Gázálarcot felvenni!” Ez a rész volt az, ami kikészített. Azt hittem, megőrülök. Csoda, hogy a szívem nem hagyott cserben, mert különben is ideges vagyok. Úgy tűnt, mintha érezném a gáz szagát, együtt akartam lenni a férjemmel és az unokaöcsémmel, hogy együtt hallhassunk meg. Így hát kirohantam a házból. Valószínűleg nem tudtam, mit csinálok. A sarkon álltam a buszra várva, és minden autóra, ami arra jött, azt hittem, hogy a busz és rohantam, hogy felszálljak rá. Az emberek látták, hogy milyen izgatott vagyok, és próbáltak megnyugtatni, de én csak azt mondogattam mindenkinek, akivel találkoztam: „Nem tudják, hogy New Jersey-t lerombolták a németek, a rádió bemondta.”
„Egyfolytában remegtem és reszkettem. Elővettem a bőröndöket, aztán visszatettem őket, elkezdtem csomagolni, de nem tudtam, hogy mit vigyek. Ráadtam egy csomó ruhát a kislányomra, aztán levettem róla és betakargattam. Mindenki kiment a házból, kivéve a fenti szomszédot. Fölrohantam és kopogtam az ajtaján. Takaróba csavarta két gyermekét, én vittem a harmadikat, és a férjem vitte a mi kislányunkat. Kirohantunk. Nem tudom miért, de kenyeret akartam venni, mivel azt gondoltam, hogy ha minden leég, a pénzt nem lehet megenni, de a kenyeret igen.”
„Rémülettől űzött lányok rohantak a diákotthon alagsorába, azt remélve, hogy megmenekülhetnek a marsbeli támadóktól. Egy diákszövetségbeli fiú, kétségbeesett félelmében, a diákotthon szabályait félredobva, felkereste menyasszonyát és elindult haza. Egy másik fiú kirohant az utcára, hogy figyelmeztesse a városbelieket a támadásra.”
„Egy darabig a kocsiban ültünk és ide-oda kocsikáztunk a menyasszonyommal. Azután egy barátomat követtük. Mindannyian berohantunk egy fűszeres raktárába, és megkértük az illetőt, hadd menjünk le a pincéjébe. Azt mondta: „Mi bajuk? Tönkre akarják tenni az üzletemet?” Azzal kikergetett. Tömeg gyűlt össze. Akkor berohantunk egy bérházba és megkértünk valakit, hogy lemehessünk a pincébe. Azt mondta: „Nincs pincém! Menjenek innen!” Akkor félig felöltözve kezdtek kirohanni az emberek a bérházból. Mi visszaültünk a kocsiba és tovább hallgattuk a rádiót. Akkor érte el hirtelen a füst a bemondót, aki elhallgatott; az állomás néma lett, próbáltunk másik adót fogni, de semmi sem jött be. Akkor elmentünk egy benzinkúthoz, feltöltöttük a benzintartályt, felkészültünk, hogy menekülhessünk, amíg csak tudunk.”
3. Einstein levele Roosevelthez
Az aláírt levelek augusztus 9-én érkeztek meg Szilárd Leó szállodájába, a Lindberghez szóló ajánlással együtt. Szilárd elolvasta Einstein megjegyzéseit, és tollat ragadva rövid választ írt németül, amelyben a leveleket is megköszönte. „Igyekezni fogunk követni az Ön tanácsát, már amennyire képesek leszünk leküzdeni belső ellenállásunkat, amely, bevalljuk, valóban létezik. Egyébként határozottan nem törekszünk arra, hogy túl okosak legyünk, megelégszünk azzal is, ha nem követünk el túl nagy ostobaságokat.”
Szilárd első, szétfolyó fogalmazványához és az egyoldalas rövid változathoz képest a Rooseveltnek szóló hosszabb levél sikeresen ötvözi azt, amit a fizikusok megértettek, és azt, amit szeretnének.
F.D. Roosevelt, az Egyesült Államok Elnöke részére
Fehér Ház
Washington
Uram!
Enrico Fermi és Szilárd Leó bizonyos új munkái alapján, amelyekkel kéziratban volt alkalmam megismerkedni, arra a következtetésre jutottam, hogy az uránium a legközelebbi jövőben új, fontos energiaforrássá válhat. A kialakult helyzetben bizonyos körülmények a kormány részéről körültekintő, és, ha szükséges, gyors cselekvést követelnek. Ezért úgy gondolom, kötelességem, hogy figyelmébe ajánljam az alábbi tényeket és javaslatokat:
Az utóbbi négy hónap során Joliot-Curie munkái Franciaországban, Fermié és Szilárdé Amerikában valószínűvé tették, hogy nagy tömegű urániumban lehetséges nukleáris láncreakciót megvalósítani, amelynek során hatalmas energia és nagy mennyiségű, rádiumhoz hasonló elem keletkezik. Csaknem bizonyosnak látszik, hogy ez már a legközelebbi jövőben elérhető.
Az új jelenség bombák gyártását is lehetővé teszi, és elképzelhető – noha sokkal kevésbé bizonyos -, hogy rendkívüli hatóerejű új típusú bombákat lehet ezen a módon létrehozni. Ha egyetlen ilyen bomba, amelyet hajó szállít, egy kikötőben felrobban, megsemmisítheti az egész kikötőt a környező terület bizonyos részével együtt. A bomba azonban valószínűleg túl súlyos lenne ahhoz, hogy repülőgéppel legyen szállítható.
Az Egyesült Államokban csupán nagyon rossz minőségű uránérc fordul elő, az is csak közepes mennyiségben. Jó minőségű ércet bányásznak Kanadában és a korábbi Csehszlovákiában, de a legfontosabb uránlelőhelyek Belga-Kongóban találhatók.
Erre a helyzetre tekintettel kívánatosnak találhatja, hogy állandó kontaktus legyen a kormány és a fizikusok azon csoportja között, amely Amerikában a láncreakción dolgozik. Az egyik lehetséges út, amelyen keresztül ez megvalósítható, az, ha Ön ezzel a feladattal meghatalmaz egy olyan személyt, aki élvezi az Ön bizalmát, és aki talán nem hivatalos minőségben működhetne. Feladata a következőkben állna:
a) kapcsolatot tartana a minisztériumokkal, informálná őket a további fejleményekről, és javaslatokat tenne kormányzati lépésekre, különös tekintettel az Egyesült Államok uránérc-ellátásának a biztosítására;
b) a kísérleti munkák meggyorsítására, amelyek jelenleg egyetemi laboratóriumok költségvetésének keretei között folynak, pénzalapokat hozna létre, amennyiben ilyenekre igény mutatkozik, olyan magánszemélyekkel fennálló kapcsolatai révén, akik hajlandók arra, hogy hozzájáruljanak az ügyhöz, és olyan ipari laboratóriumokat nyerne meg a közreműködésre, amelyek rendelkeznek a szükséges felszereléssel.
Tudomásom van róla, hogy Németország már leállította a birtokba vett csehszlovákiai bányákból származó urán eladását. Az, hogy ezt a lépést ilyen korán megtette, talán megérthető abból, hogy a német külügyminiszter-helyettes fia, von Weizsacker csatlakozott a berlini Kaiser Wilhelm intézethez, ahol jelenleg bizonyos amerikai uránium-kísérleteket ismételnek meg.
Az Ön híve
Albert Einstein
Nassau Point
Peconic, Long Island
1939. augusztus 2.
4. Tízparancsolat
Szilárd Leó saját maga számára fogalmazott tízparancsolata
1. Ismerd fel a dolgok között az összefüggéseket és az emberi viselkedés törvényeit, hogy tisztában legyél vele, mit teszel.
2. Érdemes célokat tűzz magad elé, de ne firtasd, elérhetők-e; modellnek és példának tekintsd őket, ne határidős feladatnak.
3. Ugyanúgy szólj az emberekhez, mint magadhoz, ne törődj a benyomással, amit keltesz, mert különben kizárod őket világodból;
elszigeteltségedben pedig az élet értelme eltűnik a szemed elől, és elveszíted vele együtt a reményt is, hogy a teremtés jobbá tehető.
4. Ne rombold le, amit nincs hatalmadban létrehozni.
5. Csak éhesen nyúlj ételhez.
6. Ne kívánj olyat, amit nem kaphatsz meg.
7. Csak akkor hazudj, ha rákényszerülsz.
8. Tiszteld a gyermekeket. Hallgasd meg figyelmesen, amit mondanak, és végtelen szeretettel szólj hozzájuk.
9. Dolgozz hat esztendőn keresztül; de a hetedikben vonulj magányba vagy idegenek közé, különben a kép, ami barátaidban él rólad, megakadályozza, hogy az legyél, aki vagy.
10. Életed irányításában elégedj meg az óvatos korrekciókkal, és légy készen a távozásra, ha szólítanak.
1939. augusztus 4.
5. FBI jelentések Szilárd Leóról
A Pentagon összefoglalója a Szilárdról érkezett jelentésről
„A vizsgálati jelentés megjegyzi, hogy az illető zsidó származású, szereti a finomságokat, gyakran vásárol csemegeboltokban, rendszerint büfékben reggelizik, többi étkezését vendéglőkben bonyolítja le, gyalog megy, ha nem jut taxihoz, többnyire borbélynál borotválkozik, alkalmanként idegen nyelven beszél, és elsősorban zsidó származásúakkal érintkezik. Hajlamos a feledékenységre és különcködésre, előfordul, hogy elindul egy ajtó felé, de meggondolja magát, és visszafordul. Sokszor kabát és kalap nélkül megy ki az utcára. Az utcán járva sűrűn tekintget ide-oda, mintha keresne valakit, vagy nem tudná, hova is akar menni.”
„Cselekedetei teljesen kiszámíthatatlanok, és ha több ki- és bejárat van, pontosan ugyanúgy választhatja a legkényelmetlenebbet, mint akármelyik másikat. Az összes lehetséges kijáratot figyelnünk kellett, ha nem akartuk szem elől téveszteni. A washingtoni ügynökök azt is megfigyelték, hogy rossz a látása.”
„A megfigyelt személyt és Wignert láttam lépcsőn lejönni a második emeletről, átsétálni a Waldman Park Hotel előcsarnokán, ezután a megfigyelt személy és Wigner kiment a szállodából, egy teniszpálya szélén leültek egy padra, levették zakójukat, felgyűrték ingük ujját és valamilyen érthetetlen nyelven kezdtek beszélni.”
„Enrico Fermi kétségkívül fasiszta. Szilárd Leó zsidó származású menekült Magyarországról. Feltaláló és nagyon németbarát, mert többször kijelentette: azt hiszi, Németország fogja megnyerni a háborút. Ezt a személyt titkos munkára nem ajánljuk.”
Teller Ede Szilárd Leóról (1960)
1933 őszén Londonba mentem. A fizikusok találkozóján Lord Rutherford tartott előadást. Ebben Rutherford 10-15 percig olyan őrült emberekről beszélt, akik a magenergia hasznosításában hisznek. – „Ez lehetetlen!” – állította. – „Az atommag energiája érdekelheti a fizikust, de semmi másra nem jó.” – Nem tudom pontosan idézni Rutherford szavait, mert negyedórán át magyarázta, de mondanivalójának ez volt a lényege. Nem értettem, mi történt vele. Ugyanezen a héten találkoztam Londonban régi barátommal, Szilárd Leóval. Ő elmesélte, hogy fölkereste Rutherfordot; elmondta neki, hogy a magenergia hasznosítható lehet, hatalmas robbanás hozható létre általa. A Lord reakciója az volt, hogy kidobta irodájából, Rutherford annyira dühbe gurult, hogy hetekkel később sem tudott másról beszélni, mint hogy az ötlet milyen őrültség.
6. Szelíd interfész (Forgatókönyvrészlet)
Princeton, 1939.
Neumann háza, szalon, nappal
És máris újra tárcsáz. Közben odasúgja Katinak:
Neumann: Ezek a számítógépek, mit is kérdezzek… mekkorák?
Kati: A legtöbb az elég nagy, körülbelül ekkora…
(Ír körül egy asztali számítógép-doboznyi helyet Kati a levegőben.)
Kati: … De akinek egy kicsit több pénze van, az laptopot vesz. Az meg ilyen. (Újabb mozdulat.)
Neumann: Halló, itt Jancsi… gyere át, most rögtön. Majd elmondom. És, nem nehéz kezelni? Úgy értem, speciális személyzet…
Kati: Áh, nem kell. Még nekem is megy, pedig a kávéfőzőt is kétszer felrobbantottam már.
(Neumann közben ismét tárcsáz. Töprengő arccal pislant fel Katira.)
Neumann: És… a működési elvükről… arról tudna mondani valamit?
Kati: Hát… nem is tudom… mint egy…
Neumann: Halló, itt Jancsi… várj egy pillanatot… tartsd!
(Befogja a kagylót, és közelebb hajol Katihoz.)
Neumann: … Igen, mondja csak!
Kati: … mondjuk, mint egy mosógép. Bedugom a konnektorba, kiválasztom a megfelelő programot és kész.
(Neumann gondterhelten mered Katira. Kezét leveszi a kagylóról, és ismét beleszól.)
Neumann: Na, itt vagyok. Egyrészt gyere át, fontos. Másrészt előtte kérdezz meg valakit a személyzetből, hogyan működik a mosógép… Nem. Nem viccelek… Ja, hogy mosoda… nem, mindegy, csak… Jó, lehet, hogy egyszeri, de én még az életben nem láttam mosógépet. Valami trükkje kell, hogy legyen.
Princeton, Neumann háza.
Mosókonyha, belső, nappal.
Félhomályos alagsori terem. Nagy kosarak, csapok, vasalóasztal, az egyik fal mentén egy hatalmas gépezet. Néhány elméleti fizikus álldogál előtte tétova arccal: Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede. Halkan elfogódottan pusmognak egymás között. Neumann megköszörüli a torkát.
Neumann: Nos, hát, ez az. Vizsgáljuk meg.
Szilárd: A lány hol van?
Neumann: Eszik. Elég jó az étvágya.
Wigner: Milyen szempontból analizáljuk a működését?
Neumann: Erős analógia tételezhető fel a mosógép működése és egy számítógépnek nevezett szerkezet között. Nem tudjuk, persze megítélni, mennyiben megbízható a forrásunk, de munkahipotézisként azt ajánlom, hogy abból induljunk ki, hogy…
(A magasan nyíló ablakok előtt futó lábak, majd kifulladva bezuhan a terembe egy idősebb asszony, ruhájából ítélve a mosónő.)
Neumann: Mindjárt kapunk szakszerű felvilágosítást.
Mosónő: Bocsánat… valami baj van?
Neumann: Nyugodjon meg, minden a legnagyobb rendben van. Én és a professzor urak arra lennénk csupán kíváncsiak, hogyan is működik a mosógép.
(Neumann megnyugtatóan mosolyog és megveregeti annak a nagy doboznak a tetejét, mely körül összegyűlt a kis csapat. A mosónő szerencsétlen képet vág és a szája szélét rágja.)
Neumann: Na, ne legyen már úgy megszeppenve. Ez itt mondjuk a piszkos ruha… mi a teendő? Mit csinál vele?
(S ezzel lekanyarítja a válláról a zakóját, s várakozóan feltartja, a mosónő orra elé.)
Mosónő: Gyapjúszövetet a vegytisztítóba szoktunk vinni… ezt meg egyébként is tegnapelőtt hoztuk vissza, nem lehet még piszkos.
Neumann: Képletesen értem, na! Jöjjön ide és kapcsolja be.
(A mosónő tétován közelebb lép.)
Mosónő: De miért kapcsoljam be?
Neumann: Mert szeretnénk megnézni, hogyan működik a mosógép! Olyan nehéz ezt felfogni?
Mosónő: De hát ez a kazán. A mosógép az ott van.
7. „Kik ezek a magyarok?”
Amerika sok nemzetiségéből mindegyik megcsinálta a maga önidentifikáló mítosz-filmjeit. Azt a filmet, amiből felismerhető, mi az a kép, amit önmagáról elfogad egy olasz, ír, zsidó, latin, indián stb. közösség. De kik ezek a magyarok? Kevesen vannak és mégis mindenhol jelen, jó zenészek és valami titokzatos affinitásuk van a matematikához.
Enrico Fermi felesége, Laura Fermi könyvet írt a második világháborút megelőző európai értelmiségi-emigrációról Illustrious Immigrants címen. „Kutatásaim során, amikor megpróbáltam megfejteni a magyar tehetség rejtélyét… úgy tűnt, hogy a kulturális emigráció tagjai között a magyarok nagyon magas arányban képviseltetik magukat. De minden bizonnyal összekevertem a minőséget a mennyiséggel… adataim szerint a magyarok száma nem egészen száz fő, csupán öt százaléka a teljes emigrációs hullámnak.”
A harmincas évek elején Amerikába szorult magyar tudóscsapat nevéhez olyan fogalmak kötődnek, mint a láncreakció, atombomba, hidrogénbomba, ballisztikus rakéták, a modern számítógép, a játékelmélet, a hologram, s ezek még csak a nagyközönség számára kézzelfoghatóbb eredmények.
Amerikát elbűvölte ez a furcsa társaság. Rémes az akcentusuk és élvezik az életet. Nagyvonalúak és legtöbbjük a legnagyobb természetességgel osztja meg ötleteit bármely tudóstársával. „Szilárd Leó olyan nagyvonalú volt az ötleteivel, mint egy maori törzsfőnök a feleségeivel.” – mondta Jacques Monod, aki Nobel-díja átvételekor mondott beszédében kiemelte, hogy az alapötletet Szilárd Leótól kapta.
Néhány különösen fényes tagján keresztül egy csodálatos nemzedéknek kíván emléket állítani a film, akik az Eötvös-féle gimnáziumi reform nyomán a semmiből léptek elő s ámulatba ejtették a világot.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3155 átlag: 5.51 |
 |
|
