KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Darkness, a rettegés háza

Hungler Tímea

 

Újabb sötét titkokkal terhes ház a kísértet-hegyen, avagy a jobb sorsra érdemes amerikai családot alkonytól-pirkadatig néhány hajdanában legyilkolt gyermek szelleme riogatja. Az ifjú spanyol rendező, Jaume Balagueró a horrorfilmek egyik toposzát, a kísértetházat választotta nemzetközi színészgárdát felvonultató spanyol-amerikai koprodukcióban készült filmje tárgyául – a Darkness, a rettegés háza a klasszikus motívumot akár eredeti módon is tálalhatná, csakhogy a mozi az ígéretes kezdés után a horror közhelyszótárává válik.

A Spanyolországba költözött tengerentúli família egy barátságosnak tűnő régi házban próbál meg új életet kezdeni, az éj beálltával azonban fura dolgok történnek, a ház suttogásokkal és sikolyokkal telik meg, ráadásul a labilis idegzetű családfő állapota is egyre rosszabbá válik. A család ifjú trónörököse, a főszerepet alakító Regina (Anna Paquin) a hely szellemére gyanakszik, és spanyol barátjával hozzálát, hogy felderítse, mi történhetett 40 évvel ezelőtt a barátságosnak egyáltalán nem nevezhető hajlékban.

A film puzzle-darabjait nem nehéz összerakni – Paquinnak a halálra rémült gyerekeket felvonultató flashbackek és a saját famíliája között kell megtalálnia az összekötő kapcsot, ami, nehogy a néző is sötétségben maradjon, a film utolsó előtti pillanatában természetesen sikerül. Közben szellemes fordulatok: mindenféle boszorkányság, ördögi praktikák, sátánista szertartás, vértől csöpögő falak, nyikorgó ajtók, kuka sötét, sötét foltok a család múltjában.

A számos talány közül azonban az alapvető homályban marad: miért nem akad ebben a filmben csupán egyetlen olyan pillanat, mely megfelelvén a műfaj íratlan szabályainak, némiképpen sokkoló és kiszámíthatatlan?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2184