PapírmoziJack Kirby királyságaKránicz Bence
Aki
a popzenében Elvis, az a képregényiparban Jack Kirby: legendás művész, akit
csak úgy neveztek, a Király. A negyvenes években megalkotta Amerika Kapitányt,
majd meghatározó jelentőségű romantikus képregényeket rajzolt, a hatvanas
években pedig a Marvel kiadónál újította meg a szuperhősműfajt Stan Lee-vel
közösen, a Fantasztikus Négyes, Pókember, Thor és az X-Men első rajzolójaként
vagy e figurák tervezőjeként. Ám idővel szemben találta magát a nagy kiadókkal:
vagyonokat érő karakterterveit és rajzait nem ő birtokolta, a neki járó
jogdíjak aprópénzt jelentettek ahhoz képest, mennyit keresett a DC és a Marvel
a munkájával. Eredeti oldalainak tulajdonjogáért élete vége felé elkeseredett
harcot vívott, és részben neki köszönhető, hogy ma a képregényalkotók sokkal
igazságosabb feltételeket alkudhatnak ki az iparban.
A
hetvenes években, tekintélye csúcsán Kirby nagy reklámhadjárattal tért vissza a
DC-hez, ahol szabad kezet kapott, és saját szuperhőspanteont hozott létre. A
Negyedik Világ lakói valójában nem is igazi szuperhősök, sokkal inkább
istenszerű, űrmitológiai entitások, akik adandó alkalommal éppen a Földön
csapnak össze egymással. Kirby párhuzamosan több sorozatban bonyolította a
történetüket, amelyek közül az Új istenekből
ismerhető meg a legteljesebben az általa kimunkált mítosz az esküdt
ellenségekről, Darkseidról és a Főatyáról, akik a béke érdekében kicserélik
fiúgyermekeiket, így Orion az idilli Új Genezisen, Scott Free – a későbbi Mr.
Mirákulum – a zord Apokolipson nő fel. A szerző tudatosan idézi meg az antik
görög–római mítoszkincs és a Biblia egyes motívumait, kultúraformáló
történeteit. Igazi nóvuma azonban a rajzokban rejlik: futurista
díszletvilágában, szélsebesen száguldó hősei testén sehol egy egyenes vonal,
minden hajlik, kavarog és egymásba robban, szemkápráztató pop-art
látványosságként. A figurák durva vonásai, jelmezük redői az alakokon belül
hoznak létre homogén színfoltokat és rajzi egységeket, így nemcsak a hősök
személyisége, hanem külsejük is egyre absztraktabbá válik. A merész panelkezeléssel,
olykor kollázshátterekkel tovább stilizált képek híven szolgálják Kirby
techno-organikus világát, amelyben az Életellenes Egyenlet, az Anyadobozok és a
Félelemgép termelik a poszthumán jövőt. Mit számít, hogy az egyes epizódok
története sületlenség? Az Új istenek
olvasópróbáló, radikális és vad szuperhősképregény, a műfaj klasszikusa.
Napjaink
felkapott írói közül Tom King épít a legkövetkezetesebben Kirby örökségére.
Árulkodik erről a Zöld Lámpáshoz írt
Darkseid-története, és még inkább önálló Mr.
Mirákulum-sorozata. DC-s munkáival párhuzamosan King a Marvelnél is írt egy
Eisner-díjjal elismert képregényt, a magyarul nemrég megjelent A Víziót. A címszereplő a Bosszú
Angyalainak tagja, kiismerhetetlen android, aki a szuperhősök ellenségéből avanzsált
– eredeti programjával és gépatyja, Ultron akaratával szembefordulva –
világmegmentő szövetségessé. Saját számításai szerint harminchétszer mentette
meg a világot, most pedig családot épít magának, és letelepszik Washington
takaros kertvárosában. Rögtön az első részből kiderül, hogy az emberek közé
beilleszkedni vágyó robotok története tragikus véget ér. King, talán éppen
Kirby nyomdokain, végtelenül magányos és környezetétől elidegenedett figuraként
ábrázolja a szuperhőst, aki eléggé emberi ahhoz, hogy érzései legyenek, de soha
nem válhat valóban emberré. Kudarca fölött érzett kétségbeesése ártatlanokra is
pusztulást hoz. King és a rajzoló, Gabriel Hernandez Walta kimért és
visszafogott stílusban, a szuperhősműfajban kötelező akciózást szinte teljesen
kiiktatva mesélik el gondosan kitalált sci-fijüket. A történetből sugárzó
reménytelenség, masszív szomorúság Philip K. Dick műveit idézi, és A Vízió végeredményben közel kerül a
kritikai szellemű szuperhősképregények etalonjához, a Watchmenhez is. A főhős sajátos idő- és világérzékelésének
bemutatása, a szenvtelen, istenszerű nézőpont megteremtése amannak Dr. Manhattanről
szóló, önállóan is klasszikussá nemesedett fejezetére emlékeztet, és ugyancsak
éjfekete, apokaliptikus tónust hoz létre. A robot-szuperhős a helyét nem lelő
ember jelképévé válik, elkárhozása mindannyiunk
végóráját jelenti. Egy ilyen képregény megjelenése mutatja, hogy a képregényes
fősodorból sem hiányzik a kísérletező kedv és a művészi bátorság.
Jack
Kirby: Új istenek 1-2. rész. Színes, keményfedeles, 152
+ 184 oldal. Kiadó: Eaglemoss.
Tom King
– Gabriel Hernandez Walta: A Vízió. Színes,
keményfedeles, 272 oldal. Kiadó: Fumax.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
