PapírmoziPAPÍRMOZIBayer Antal
A hetedik előadás
A Papírmozi szót nem csak ennek a
rovatnak a címeként, hanem egy fekete-fehér képregényantológia neveként is
használom, bár az utóbbi időben ez kissé feledésbe merülhetett, hiszen közel
két és fél éve jelent meg az utolsó szám – egészen mostanáig.
Bár a
magazin szerkesztési elvei rugalmasan alakulnak, két szempontot igyekszem
mindig érvényesíteni: az egyik olyan külföldi szerzők illetve művek bemutatása,
akiknek/amelyeknek nem nagyon lenne esélyük önálló kötetben megjelenniük
magyarul, a másik pedig eredeti hazai munkák közreadása. Úgy érzem, ezek
ezúttal maradéktalanul érvényesültek, hiszen minden korábbinál szélesebb körből
kerültek ki a szerzők: két svájci, egy belga, egy holland, egy finn, egy
amerikai és egy lengyel képregény mellett hat magyar munka került be a
válogatásba. Mindnek a részletezésére nincs is hely, így csak néhányat emelek
ki.
Lucie
Lomová Tyl őrjárata című,
jellegzetesen kelet-európai komédiája a cseh színházi miliőről akár
Magyarországon is játszódhatna, bár úgy érzem, nálunk még a mostani
kultúrharcos időszakon kívül is híján van ez a közeg a képregényből áradó
öniróniának. Abszurdan tiszteletlen a Bartosz Sztybor-Piotr Nowacki lengyel
alkotópáros Puncinyaló Kapitánya, míg
a svájci David Boller egy valódi afrikai tragédiát ábrázol szinte
dokumentarista pontossággal. A legnagyobb név pedig az amerikai Ben Katchor,
aki öt egyoldalas pillanatképet adott az antológiába. A főleg nagyvárosi (New
York-i) megfigyelések némelyikének már a címe is lenyűgöző, mint például a Bűntettek a lobbiban, a Lazacszínezés vagy pláne A Haverpease aszaltgyümölcs-gyűjtemény.
A
magyar szakaszból az egyik kedvencem Madarász Gergely Majomdarálója. Aki kedvelte annak idején a Kretén humormagazin lököttebb vonalát, különös tekintettel Edika
szándékosan befejezetlen abszurditásait, annak minden bizonnyal be fog jönni a
korábban csak online, újabban nyomtatásban is olvasható „kalandgyűjtemény”.
Papírmozi 7. Fekete-fehér, puhafedeles, 92 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
Majomdaráló. Fekete-fehér, irkafűzött, 20 oldal, szerzői kiadás.
Majomdaráló 2. Fekete-fehér, puhafedeles, 44 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
Roham
Még hosszabb szünet, öt évnyi
hallgatás után tért vissza a Roham
irodalmi és művészeti magazin, néhány koncepcionális változással, de a korábbi
szerzőgárda nagy részével. Újdonság, hogy az irodalmi részt ezúttal nem magyar
szerzők új novellái, hanem egy 17. századi nápolyi mesegyűjtemény, a Pentameron szemelvényei adják ki.
Ugyancsak ebből merít a három képregény, amelyet Szabó Levente, Sirály Dóri és
Vidák Zsolt rajzolt meg, izgalmas grafikai megoldásokkal hidalva át a jó
háromszáz évnyi távolságot. A másik alapvető változás, hogy a korábban ingyenes
magazin immár fizetőssé vált, amit sajnálni lehet, nem megérteni azonban aligha.
Roham 11. Színes,
puhafedeles, 48 oldal. Kiadó: Roham.
5 Panels, 3 Comics
A hazai képregényes szcéna
legaktívabb csapata az októberi képregénybörzén három újdonsággal rukkolt elő.
Ezúttal nem kollektív kötetet készítettek (a hírek szerint decemberre
tartogatják a következőt), hanem három egyéni, igazi szerzői képregénnyel.
A
hihetetlenül termelékeny Koska Zoltán fiatal kora ellenére már a sokadik önálló
kiadványánál tart. Ezúttal új műfajt választott, Jorge Luis Borges novellájának
a roppant szabad adaptálását krimi keretbe csomagolva. Az ötlet és a
megvalósítás egyaránt érdekes, számomra kicsit ront az összhatáson a nehezen
olvasható kézi beírás.
Nagyot
lépett előre Szebeni Péter, akinek eddig ez a legszemélyesebb és minden
tekintetben legjobban sikerült hosszabb munkája. A Testvérek jól megírt, mai környezetbe ágyazott történet
természetfeletti elemekkel. A rajz erősen támaszkodik a fotóreferenciákra, de
ezzel nincs semmi baj, a szerző kifejezetten ügyesen használja ezt a mankót. Fő
hibájának a színezést tartom, egy egyszerűbb, kevesebb effektet használó
megoldást szerencsésebb lett volna választani. Nem igazán hiba, csak
megjegyzés, hogy szerintem szerencsésebb lett volna, ha a címlaprajz stílusa a
belső tartalmat tükrözi, ez némileg befolyásolja az olvasói várakozást.
Elsőkötetes
szerzőként Eliot (Sárdi Katalin) nagyon bátrat lépett, a kötet jó vastag, és ez
még csak az első epizód… Az előző képregénynek bizonyos szempontból pont a
fordítottja, amennyiben nagyon tetszik a vázlatszerű, mégis magabiztos
rajztudásról árulkodó grafikához jól illeszkedő színezés, ellenben a történet
nagyon elhúzódik. Plusz pontok járnak a szöveg nélküli részek ütemezéséért.
A halál és az iránytű. Fekete-fehér, irkafűzött, 56 oldal. Testvérek. Színes, irkafűzött, 36 oldal. Lacrimosa 1. Színes, puhafedeles, 130 oldal. Mindhárom kiadója
Tálosi András/5 Panels.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 75 átlag: 5.45 |
 |
|
