KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/január
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Szóra bírt kép Lakatos Róbert
• Kolozsi László: A szeretet határai Beszélgetés Szajki Péterrel
• Kolozsi László: Szorongásom, félelmem, frusztrációm Nejem, nőm, csajom
• Kővári Orsolya: Én vagyok Só Mihály Beszélgetés Bodrogi Gyulával
• Tornai Szabolcs: Egy árulás anatómiája Beszélgetés Tornai Józseffel
LÁZADÓ KAMERA
• Stőhr Lóránt: Hit nélkül élni Errol Morris
• Szalay Dorottya: Szervízúton Dennis Hopper – The Lost Album
• Ruprech Dániel: Tegnap és holnap között Az Oberhauseni Nyilatkozat
• Baski Sándor: Az ellenállás útjai Verzió 2012
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kedvenced temetője Szörnyek a kortárs animációban
XANTUS
• Forgách András: Sötét csillogás Xantus János (1953-2012)
ANIMÁCIÓ
• Horváth Eszter: Átjárható dimenziók Anilogue
• Kovács Kata: Élmezőny Primanima
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: A folytatás záloga A cliffhanger
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: A tigris, az Isten és a mentőcsónak Yann Martell: Pi élete
• Vajda Judit: Csalimese Ang Lee: Pi élete
KRITIKA
• Lovas Anna: Hushpuppy meséje A messzi dél vadjai
• Sepsi László: Bővített kiadás A hobbit: Váratlan utazás
MOZI
• Baski Sándor: Vérturisták
• Forgács Nóra Kinga: Volt egy tánc
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Roboz Gábor: Végzetes hazugságok
• Szabó Noémi: Rúzs, reptér, satöbbi
• Kovács Kata: Leánybúcsú
• Zalán Márk: Kvartett
• Molnár Viktória: A nyomorultak
• Tüske Zsuzsanna: A hét pszichopata és a si-cu
• Huber Zoltán: Kezelés
• Csiger Ádám: Kettős játszma
• Géczi Zoltán: Rajtaütés
• Varró Attila: Dredd
DVD
• Czirják Pál: Szindbád
• Pápai Zsolt: A kaland; Az éjszaka
• Nagy V. Gergő: Kitaszítva; Kallódó emberek
• Sepsi László: Stephen King-gyűjtemény
• Nagy V. Gergő: Akasszátok őket magasra
• Vincze Árpád: Római vakáció
• Géczi Zoltán: Nincs menekvés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
XANTUS
• Szőnyei Tamás: Törékeny történetek A Xantus-filmek zenéi

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hét pszichopata és a si-cu

Tüske Zsuzsanna

Seven Psychopaths – amerikai-brit, 2012. Rendezte és írta: Martin McDonagh. Kép: Ben Davis. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Colin Farrell (Marty), Sam Rockwell (Billy), Christopher Walken (Hans), Woody Harrelson (Charlie). Gyártó: Film4 / Blueprint Pictures. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 110 perc.

A gyilkos humorral, a kíméletlen naturalizmussal és a szikrázó párbeszédekkel biztos kezű késdobálóként bánó Martin McDonagh több évnyi kudarcjárat után kapta meg menetjegyét a színpadi sikerek végállomásáig – mégsem érte be a kiemelt hellyel az Új Európai Dráma friss jelensége, a „bele a pofádba” vagy az „új brutalitás” elsőrangú rebelliseinek klubjában. A színház szűkösebb díszletvilága után a határtalan mozgásteret biztosító filmvásznat is erős, sötét tónusokkal festette át. McDonagh eddigi filmes pályafutásán nem tett mást, mint közelebb lépett színpadi alkotásainak egyik forrásához, a gengszterfilmhez, majd két bravúros huszárvágás után máris a zsáner cosa nostrájának olyan donjai között találta magát, mint Guy Ritchie vagy Tarantino.

Díjnyertes rövidfilmje és dicsfény övezte első nagyjátékfilmje, a briliáns Erőszakik után, az író-rendező ezúttal némileg elrugaszkodik az eddig felépített univerzumtól és a forgatókönyvíró-főhős, Marty személyén keresztül szerzői önismereti vágtára indul, olyan reflexív előképek nyomán, mint a 8 és fél vagy A lány, aki ellopta az Eiffel-tornyot. A labilis, alkoholproblémákkal és írói válsággal küzdő központi figura körül ezúttal olcsó cirkuszi társulatként parádéznak a szokásos gengszterfilm-figurák – a heist-filmes roncsderbi középpontjába pedig egy ellopott si-cu kerül (így már a műfaji alapkonfliktus is eleve bohócorrot kap). Hiába a Guy Ritchie-féle stíljátékok vagy a coeni irónia, a korábbi zsánermutatvány komédia és gengszterdráma ötvözetére ezúttal sikertelen: a metsző humor és tragédia finomra kevert elegyéből csupán néhány jól eltalált, kesernyés poénbonbon marad, Fellini előcitálása pedig legfeljebb annyi jó szolgálatot tehet, hogy segít felidézni az Erőszakik záróképeinek mágikus atmoszféráját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11318