KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Anthony Mann két kései filmje

Pápai Zsolt

El Cid (El Cid) – amerikai, 1961. Szereplők: Charlton Heston, Sophia Loren, Raf Vallone. Forgalmazó: Fantasy Film. 160 perc.A Római Birodalom bukása (The Fall of the Roman Empire) – amerikai, 1964. Szereplők: Stephen Boyd, Sophia Loren, Alec Guinness. Forgalmazó: Fantasy Film. 177 perc.

Anthony Mann az ötvenes években a westernmûfaj történetének egyik ragyogó fejezetét írta meg olyan filmekkel, mint A 73-as winchester, A csupasz sarkantyú, A férfi Laramie-ból vagy A vadnyugati ember, aztán hirtelen váltással díszes monstreprojektekbe fogott. Az El Cid és A Római Birodalom bukása azonban már kevésbé a mûvészi színvonala, mint inkább intézménytörténeti pozíciója révén lett emlékezetessé: mindkettõ Hollywood hatvanas évekbeli hanyatlását dokumentálta. Pedig Mann késõi filmjei a korábbi idõszak remekmûveihez hasonlóan mívesen kidolgozottak és elegánsan megrendezettek, a cselekményük pergõ és feszült. Valami azonban hiányzik belõlük: túlságosan józan hangütésûek és jólfésültek, szimplák és egydimenziósak, szemben a rendezõ csúcswesternjeinek elragadó egzaltáltságával. Kivált a szerepek leosztása változott: Mann legjobb munkáinak védjegye az indulatos, olykor csaknem pszichotikus figurák szerepeltetése volt (A csupasz sarkantyú; A vadnyugati ember), akik ellentmondásos érzelmekkel és motivációkkal legalább annyira heves küzdelmet folytattak, mint a számukra rendelt antagonistákkal. A kései gigaprodukciókban ellenben egyrétûek az alakok, legyen szó a hispán félsziget XI. században tevékenykedõ szabadságharcosáról vagy Marcus Aurelius császár adoptált fiáról. Mindazonáltal az a legkülönösebb, hogy amikor a rendezõ megkísérli mégis csak rétegzettebbé formálni a figurákat, akkor nem elmélyíti, inkább értelmezhetetlenné teszi azokat. (Az El Cid kiváltképpen problémás: a címszereplõ azzal alapozza meg legendáját, hogy a legfertelmesebb ellenségeinek is képes kegyelmet adni – viszont imádott menyasszonyának imádott apját megöli; máskor El Cid elõbb beleártja magát a királyfiák trónviszályába, és megmenti az idõsebb testvér által fenyegetett kisebbiket – majd kinyilatkoztatja, hogy nem hajlandó beavatkozni a koronáért folytatott harcba.)

Gigantomozijaiban Anthony Man már nem tud mélységet adni a figuráknak és önnön törvényeik szerint mozgatni õket. Az ötvenes évek legjobb Mann-filmjei óvatosan megbontották a klasszikus hõsképet, míg a hatvanas évek elejének darabjai ugyanennek a rekonstruálását célozták. Az El Cid és A Római Birodalom bukása végeredményben a meghasonlottság filmjei, de nem a hõsöké, hanem a rendezõé.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10731