|
|
|
DVDAnthony Mann két kései filmjePápai Zsolt
El Cid (El Cid) – amerikai, 1961. Szereplők: Charlton Heston, Sophia Loren, Raf Vallone. Forgalmazó: Fantasy Film. 160 perc.A Római Birodalom bukása (The Fall of the Roman Empire) – amerikai, 1964. Szereplők: Stephen Boyd, Sophia Loren, Alec Guinness. Forgalmazó: Fantasy Film. 177 perc. Anthony Mann az ötvenes években a westernmûfaj történetének egyik ragyogó fejezetét írta meg olyan filmekkel, mint A 73-as winchester, A csupasz sarkantyú, A férfi Laramie-ból vagy A vadnyugati ember, aztán hirtelen váltással díszes monstreprojektekbe fogott. Az El Cid és A Római Birodalom bukása azonban már kevésbé a mûvészi színvonala, mint inkább intézménytörténeti pozíciója révén lett emlékezetessé: mindkettõ Hollywood hatvanas évekbeli hanyatlását dokumentálta. Pedig Mann késõi filmjei a korábbi idõszak remekmûveihez hasonlóan mívesen kidolgozottak és elegánsan megrendezettek, a cselekményük pergõ és feszült. Valami azonban hiányzik belõlük: túlságosan józan hangütésûek és jólfésültek, szimplák és egydimenziósak, szemben a rendezõ csúcswesternjeinek elragadó egzaltáltságával. Kivált a szerepek leosztása változott: Mann legjobb munkáinak védjegye az indulatos, olykor csaknem pszichotikus figurák szerepeltetése volt (A csupasz sarkantyú; A vadnyugati ember), akik ellentmondásos érzelmekkel és motivációkkal legalább annyira heves küzdelmet folytattak, mint a számukra rendelt antagonistákkal. A kései gigaprodukciókban ellenben egyrétûek az alakok, legyen szó a hispán félsziget XI. században tevékenykedõ szabadságharcosáról vagy Marcus Aurelius császár adoptált fiáról. Mindazonáltal az a legkülönösebb, hogy amikor a rendezõ megkísérli mégis csak rétegzettebbé formálni a figurákat, akkor nem elmélyíti, inkább értelmezhetetlenné teszi azokat. (Az El Cid kiváltképpen problémás: a címszereplõ azzal alapozza meg legendáját, hogy a legfertelmesebb ellenségeinek is képes kegyelmet adni – viszont imádott menyasszonyának imádott apját megöli; máskor El Cid elõbb beleártja magát a királyfiák trónviszályába, és megmenti az idõsebb testvér által fenyegetett kisebbiket – majd kinyilatkoztatja, hogy nem hajlandó beavatkozni a koronáért folytatott harcba.)
Gigantomozijaiban Anthony Man már nem tud mélységet adni a figuráknak és önnön törvényeik szerint mozgatni õket. Az ötvenes évek legjobb Mann-filmjei óvatosan megbontották a klasszikus hõsképet, míg a hatvanas évek elejének darabjai ugyanennek a rekonstruálását célozták. Az El Cid és A Római Birodalom bukása végeredményben a meghasonlottság filmjei, de nem a hõsöké, hanem a rendezõé.
Extrák: nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1102 átlag: 5.35 |
 |
|
|
|
