KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Varázslatos gladiátorok

Elvétenéd, ha elvetetnéd?

Kolozsi László

Ha a Baltazár színház színészei játszanak, mindenki elfeledkezik arról, hogy a játszók Down-szindrómás fiatalok.

Mivel aránylag nagy az esélye annak, hogy egy harmincöt fölötti nõ születendõ gyermeke Down-szindrómás lesz, e nõk rendszerint alávetik magukat az elég brutális, amniocentézis nevû vizsgálatnak. Ha az eredmény kedvezõtlen, a nõk többsége az abortuszt is vállalja. Megretten, megijed, elborzad, annak gondolatától is, hogy Down-kóros gyereke lehet. A faluban, ahol nagyszüleim éltek, a Down-kóros gyermekek szüleitõl kétségtelenül elhúzódtak. A gyermekekre úgy tekintettek, mint nem is teljesen emberszerû lényekre. Nem kell tehát Michel Foucault-ig elmenni azért, hogy érezzük, mit is jelent egy zárt közösségbe – amilyen egy magyar falu – sérült gyermekkel hazatérni a kórházból. A nagyvárosban e sérült gyermekeknek több esélyük van arra, hogy ugyanolyan hétköznapi, elfogadható – noha nem minden diszkriminációtól mentes – életet éljenek, mint a (látszólag) egészségesek.

A spanyol Élek és szeretek fõhõse munkát kap egy irodában, szerelmes lesz, és teljes jogú tagja lehet a társadalomnak. Erre a happy endre a magyar Down-szindrómásoknak még kevés az esélye. Az egyik legfontosabb – a beilleszkedésüket segítõ – kísérlet a Párizsban színházrendezést tanult Elek Dóra nevéhez fûzõdik: a Baltazár Színház tizenkét tagja Down-szindrómás (a színház neve egy filmbõl eredeztethetõ: Bresson szamara a névadó). Aki látott már Baltazár-elõadást, az arról számolt be, hogy bár a színpadon megjelenõk eleinte valóban furcsák, egy idõ után az elõadást nem úgy nézte, mint sérültek elõadását, hanem mint egy rendes színházi elõadást. Amíg a Baltazár színészei játszottak, mindenki elfeledkezett arról, hogy a játszók sérültek. Nem ez volt a lényeges. Ha valamiért, hát ezért érdemes összehozni ezt a társulatot: hogy amíg megy a darab, legalább addig megszûnjön a határ sérültek és nem sérültek között.

Zelki János 1998-ban már készített filmet a társulatról. Tulajdonképpen ez az érzékeny és ügyes munka inspirálta a két fiatal alkotót, Kabarcz Zsófit és Boros Pannát arra, hogy felkeressék a Baltazár színészeit próba közben.

A film az elõadást vázára épül. Az új darab, amit a társulattal begyakoroltat – a kérlelhetetlen, a színészeivel vasszigorral bánó, azokat mégis boldoggá tevõ – Elek Dóra: az Aranylépés. A mû társasjátékot szimulál: a bekockázott mezõn Müller Péternek úgy kell végigmennie, akár egy akadálypályán. Az akadályok emberi értékek szimbólumai. Ezekre az értékekre –biztonság, szabadság, vágy, elfogadás, hit – rakosgatja fel a két alkotó a film egyes fejezeteit.

A hitrõl szóló fejezetben azt halljuk egy Baltazár-színésztõl, hogy aki nem hisz, az is hisz. „Legfeljebb a semmiben”. A vágy az egymásra talált, egymást irigylésre méltóan szeretõ pároké. A szabadságban a szereplõk a hobbijukról beszélnek: van, aki fest, van, aki zenél, van, aki táncol. Az elfogadás természetesen a szülõk fejezete. Itt hangzik el az egyik legsúlyosabb mondat: „az is eszembe jutott”, mondja a kanapén ülõ apa, „hogy hagyom, hagy guruljon be a babakocsija az autópályára”. Õszinte, kíméletlen mondat. Ezekért lehet szeretni ezt a mértéktartó filmet, amire egyszer sem vetül a sajnálkozás hosszú árnya. Ha vetülne, nem lett volna értelme sem elkészíteni, sem végignézni az HBO hatodik sajátgyártású dokumentumfilmjét.

Az alkotók tehát jó tanítványai a szintúgy mértéktartó Zelkinek, ésZelki filmjénél – valószínûleg ebben a rendelkezésre álló összeg is szerepet játszott – szebben fényképezett, olykor már a történetet is túlragyogó színekben pompázó filmet alkottak. Olyat, amit szemben más hasonló tárgyú produkciókkal – például az És a nyolcadik napon címû magyar játékfilmmel – kellene és lehetne az iskolákban, osztályfõnöki órán vetíteni. Bár abban, hogy ettõl csökkenne a rossz magzatvízvizsgálat eredményeket követõ abortuszok száma, õszintén szólva, nem hiszek.

Varázslatos Gladiátorok – magyar, 2011. Rendezte: Kabarcz Zsófi. Kép: Somogyvári Gergõ. Mûvészeti vezetõ: Elek Dóra. Jelmeztervezõ: Király Tamás. Szereplõk: Müller Péter Sziámi és a Baltazár színház Társulata. Producer: Boros Panna. Gyártó: HBO. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10716