KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
          
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Nekrológ

Kelecsényi László

Varró Attila

Peter Falk

(1927-2011)

Ötven filmszerep és tucatnyi tévésorozat-fellépés (köztük kettõben címszereplõként): Peter Falk életmûve meglehetõsen termékeny, az utókor mégis csak két Cassavetes-filmje (Férjek, Egy hatás alatt álló nõ) és a Columbo-széria figurájaként emlékezik rá – már élete utolsó éveiben is. Talán érthetõ ez a szemellenzõ, hiszen jóformán mérnöki precizitással ugyanazt a figurát hozza a Murder Inc. idegbeteg bérgyilkoshõseként 1960-ban, kõkemény magánnyomozók paródiájaként a 70-es években (Meghívás egy gyilkos vacsorára, Bohókás nyomozás), és az öregkori road-moviek kalandor nagypapáiként (Mint alma a fájától,Wilder Days), mint rendezõbarátja remekmûveiben vagy a kopottas Hadnagy televíziós nyomozásai során. Ám amennyiben a filmikonok megkülönböztetõ jegye (akár a legnagyobb) sztároktól abban rejlik, hogy csupán eggyel és önmagukkal oszthatóak, Falk igazi prímszámként kerülhet be a filmtörténetbe: minden mûvében szürke kisember-papírba csomagolt idõzített bomba, mániákusan ismételt féltucat gesztusával és monoton hadarásával, aki azután hajszálra a tökéletes pillanatban robban elõ egy váratlan megoldással – egyetlen félmondatba vagy mozdulatba sûrítve az egész figurát, akirõl odáig szent meggyõzõdéssel hittük, nem mondhat semmi újat. Ez az imporvizációs készség és ez a lenyûgözõ saját egyéniség kellett ahhoz, hogy féltucat tényleg kiváló film mellett a legbárgyúbb vígjátékot is élvezhetõvé varázsolja (köztük a Cassavates-hattyúdalt jelentõ Egy kis gubanc bizarr Kettõs kárigény-átiratával), vagy a legkínosabb magasröptû szerzõi alkotásba is emberi színt lopjon (a Castle Keep péknek álló közkatonájától a Berlin felett az ég igazi angyaláig) és kizárólag ennek köszönhetõ, hogy 69 epizódon át (újra)nézhetõ Columbo párbaja az önhitt übergyilkosokkal. Ötven filmjében csak elvétve játszott fõhõst, örök Sajó volt a nagykaliberû sztárok oldalán, játsszanak azok alkoholista feleséget, kérges lelkû haditudósítót vagy géppuskás maffiózót, de miként a kétfõs kabarészámokban, õ mozgatta, éltette a párost – elképesztõ energiájából egyformán táplált hiperaktív Jack Lemmont (Luv), sztoikus Robert Mitchum-öt (Anzio) és neurotikus Cassavetes-t (Mikey és Nicky), vitalitásából jutott nõi pankrátoroknak (All the Marbles) és új életre keltett koldusasszonynak (Egy maroknyi csoda). Végül fél évszázad kellett ahhoz, hogy kimerüljön ez a nyersanyagforrás: mostantól csupán a filmmúzeumok vásznán izzik tovább a ballonkabát alatt, Hadnagyunk már csak a képernyõkön fordulhat vissza még egy utolsó kérdésre.

Varró Attila

Gyertyán Ervin                            

(1925–2011)

A határátlépõk közé tartozott. Párizs, József Attila, filmmûvészet, regényírás. Ezek lettek szellemi életének kulcsszavai. A francia kultúrán edzõdött fiatalemberbõl „kritikus elvtárs” lett a kemény majd a puhuló diktatúra országában. Amennyi függetlenséget lehetett, annyit meg is õrzött az irányított sajtó korszakában. Ennek a lapnak – korábbi megjelenési formátumában – a megalakulásától egészen 1975-ig a rovatvezetõje volt. Szókimondása olykor ellenségeket szerzett neki – nem a hatalom felsõbb berkeiben – a rendezõi kar nagyjai sorában. Nem tett lakatot a szájára: filmintézeti igazgatóját is szigorú kritikával illette: élõszóban, s késõbb nyomtatásban, egyik könyvében.

  Amíg egészségi állapota engedte, el-eljárt a legújabb magyar filmek sajtóvetítéseire, de már nem írt róluk egyetlen lapba sem. Ha kérdõ pillantást vetettem rá, véleményét tudakolva, csak hümmögött, széttárta a karjait. Egy jóval korábbi filmtörténeti korszak elkötelezettje volt. Még filmet is írt: 1963-ban az egyébként megfilmesíthetetlen Rejtõ Jenõt adaptálta celluloidra (Meztelen diplomata) szép sikerrel. Szarkasztikus humorát egy sci-fi-regényben mutatta meg olvasóinak (A kibernerosz tündöklése és bukása), megelõzve a mûfaj hazai elterjedését. Regényei közül az 1975-ben megjelent, önéletrajzi ihletésû Szemüveg a porban váltott ki nagyobb érdeklõdést.

  Aki kritikus létére regényeket ír, azt nem veszi komolyan az irodalmi élet. Pedig Gyertyán Ervinnek jelentõs terjedelmû szépírói hagyatéka van. Az utóbbi hónapokban, a Tekintet folyóirat közölte készülõ újabb regénye részleteit. A szerzõk névsorában, ahol az életkor adatát is közölték, a lap szerkesztõi többször is húsz évvel megfiatalították. Talán örült is, hogy a sajtóhiba ördöge idõt ad neki – ám a való élettõl már nem kapta meg ezt a kegyet.

Kelecsényi László


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 02-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10722