KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Részletek a játékfilm forgatókönyvéből

Anyám és más futóbolondok a családból

Fekete Ibolya

Ültünk a fotelben, ittuk a kávét, egyszer csak átrohant a nappalin a történelem, tört-zúzott, kicsörtetett.

Ezt a forgatókönyvet jó négy éve kezdtem írni. Tavaly már úgy nézett ki, hogy megvalósul, de egy héttel az elõforgatás elõtt jött a hír, hogy sztornó az egész. Most várok, s hogy ne teljen az idõ hiába, egyre több barátomnak adtam oda elolvasni – forgatókönyvnél nem szokás. Különös dolog történt: aki csak olvasta, kivétel nélkül, azonnal a saját családját kezdte mesélni, minimum nagymamától – ez a történet, úgy látszik, mindenkibõl elõhívja a magáét.

Ezért akarom megcsinálni ezt a filmet. Úgy képzelem, hogy sokunk családtörténete ez. Másokkal persze nem pont így estek meg a dolgok, de kicsiny ország ez, s ugyanaz a történelem dobált minket össze-vissza. Nincs unalmas magyar családtörténet – mindegyik zaklatott, képtelen, alig túlélhetõ, olykor véres is, de mindenképp kizökkent logikájú. Pedig a legtöbb családdal semmi világra szóló nem történt, csak végigcsinálta az istenverte 20. századot. Amelyben történelmi fordulónként – és volt belõlük elég – semmiért vesztek el életek, nem is csak évek, ahogy Sztevanovity Dusán olyan szépen írta, „mint a zálogban hagyott ruhák”. Egyik szíves olvasóm azt mondta, hogy igen, hát ez volt, ültünk a fotelben, ittuk a kávét, egyszer csak átrohant a nappalin a történelem, tört-zúzott, kicsörtetett az erkélyajtón, és mire újra belekortyoltunk volna a kávéba, már robogott is visszafelé. Ha éppen nem sodort el, akkor csak meredtünk magunk elé, a zaccra.

Nekem õrült szerencsém volt a szüleimmel. Két gyönyörû, tüneményes humorú és töretlen méltóságú ember, akik nem hagyták magukat. Egy barátom végignézte a fotókat, és azt mondta: volt bennük élet! Nem mintha harcolni próbáltak volna – õk a maguk részérõl elköltöztek. Viharos temperamentumú és példás veszélyérzettel megáldott édesanyám végigvonszolt minket, apámat és engem a fél országon, cikk-cakkban, valahányszor veszélyt szimatolt. Egész gyerekkoromban költözködtünk, és persze már születésem elõtt is sok minden történt, ami elõl költözni kellett. De nem rontott rajtuk a dolog, mindvégig jól mulattunk, itt vagy ott az Isten háta mögött.

Mondanám, hogy ez az „osztályidegenek” története. És jó ez a szó, mert jóval tágasabb, mint amire használjuk. Végtére alig is akad ember, család, réteg vagy osztály ebben a kis és nagy Magyarországban, akiket ne büntettek volna egyszer-másszor idegenként. Épp elég költözni valója volt vagy lett volna itt mindenkinek a száz év alatt. Elégséges alap lehetne a sorsközösség történeteihez.

Mulatságos és viharos filmet terveztem. Otthonosat. Még így az utolsó pillanatban összerakni a múlt század vaskos, gazdag szövetét, amíg még elevenek bennünk a magunk és a szüleink emlékei. Mert nagyon vége lett a 20. századnak, szinte semmi nem került át belõle a 21.-dikbe, nincs kontinuitás. Jószerivel emléke sincs már, hogy milyen volt az íze, szaga, anyaga annak a világnak, amiben az élet zajlott. Nem lehet már forgatni se Körutat, se Tompa utcát, se debreceni utcaképet, se egy bányatelepet (hogy a Partiumot ne is említsem, az másik probléma). Furcsa ország ez – ’45 és ’56 valamint a szocreál pusztításait még úgy-ahogy túlélték a város- és faluképek. Az utolsó, szabadságban eltöltött húsz év kellett hozzá, hogy felbontsa az épített örökséget. A cívisváros képe is eltûnt, és Budapesté is, az okosan, szépen megépített, csipkés városé. Mert minimum az ablakokat lecserélik mûanyagra. Nem én vagyok olyan öreg, hogy mindenre emlékezzek – a szüleimtõl tudom. Mert õk életük végéig megõrizték a rég elveszett székelyhídi ház, Római Part, Lázár-kalap, lüszterkabát, riseliõ minta és világvevõ rádió emlékét.

Végül, korábbi filmjeim tapasztalatai miatt szükségesnek tartom leszögezni a következõt: a forgatókönyv azt a benyomást keltheti, hogy mindez így történt meg velem és a családommal. De csak a fele.


 

MA

3. PESTI BÉRHÁZ LÉPCSÕHÁZA, Külsõ, nappal

Költöztetõemberek cipelik fel a másodikra a bútorokat, szõnyegeket, dobozokat, hordják be a gang-végi lakásba. Végül, mint fináléba a tuttit, Anyát hozzák a vállukon, egy fotelben.

ANYA 92 éves, hófehér hajjal, öklömnyi kis arcában hatalmas, katángkék szemekkel, megdicsõült képpel,

nagyjából úgy vonul be a lakásba, mint Kleopátra Rómába.

BERTA HANGJA:

Egyszer összeszámoltuk, ez volt a huszonhetedik lakása. Kilencven évesen még kétszer költözött,

más normális öregasszony belehalt volna, anyám éveket fiatalodott. Frappírozta a költözés. Szeretett felkerekedni. Volt úgy, hogy le is ment a térképrõl. De ha végiggondolom a költözéseit, anyámat igenis a történelem kergette végig az országon és a 20. századon

4. PESTI BÉRHÁZ GANGJA, Külsõ, alkony

Ugyanazon az emeleten, a körfolyosó másik végén, BERTA (52), kezében egy doboz eperrel meg a vasalt ágynemûvel zárja be a saját lakása ajtaját. Megy át a gangon a túlsó oldalra, nyitná Anya lakásának ajtaját, de kulcs van a zárban. Csönget, SÁRIKA, a remek erdélyi asszony, aki Anyával lakik, ajtót nyit.

BERTA

Csók, Sárika.

SÁRIKA

Várta már nagyon.

Jesszusom, a tejbegríz!

Fut vissza a konyhába, mert összefut a tejbegríz – Anya vacsorája.

5. ANYA LAKÁSÁBAN, Belsõ, alkony

A szobaajtó nyitva, Anya kiabál:

ANYA

Ki az?

BERTA

Én vagyok, Mama, nézd, mit hoztam?

Anya kíváncsian nyújtogatja a nyakát az ágyból, felpárnázva, frissen fürdetve, orgonalila, elefántmintás hálóingben. Berta lerakja az ágynemût az asztalra, kivesz egy szem epret, véletlenül elég hosszú szára van, Anya orra elé tartja. Az öreg hölgy vaksin nézi, aztán felragyog a képe.

ANYA

Jé, cseresznye!

BERTA

Az, mama, cseresznye, csak eper.

Sárika nevet, kiveszi a dobozt a Berta kezébõl, viszi megmosni.

BERTA

Tejszínhab van?

SÁRIKA

Van hát. Mindjárt hozom, Berta néni!

– szól oda Anyának jelentõsen megemelt hangerõvel.

ANYA

Te a Sári testvére vagy?

BERTA

Nem, anya, én a lányod vagyok.

ANYA

Azt hittem, két lányom van.

Az ki, aki a bundát vette?

BERTA

Az irhabundát?

ANYA

Igen.

BERTA

Az én vagyok.

Berta leül az ágy szélére, megfogja az anyja kezét. Anya összeesküvõ arccal suttogja:

ANYA

Idehallgass. Azt hallottam, hogy szedik

össze a zsidókat meg a katolikusokat.

BERTA

Dehogyis, mama, az régen volt. Nincsenek már

se nyilasok, se kommunisták.

ANYA

Bemondta a rádió.

BERTA

Anya, te református vagy.

Anya legyint.

ANYA

Majd azokra is sor kerül.

Bertának nincs több ötlete, ül az ágy szélén, fogja az anyja kezét.

ANYA

Most megismertelek a kezedrõl. Te Ilu vagy.

Ilu már nem él, igaz? Szépen éltek volna, de

ez a Kornél örökké féltékenykedett. Nem

volt jó házasság.

BERTA

Ilu már régen nem él, én a Berta vagyok.

ANYA

A Berta, az én vagyok. Te én vagyok?

BERTA

Anya, van egy lányod, azt tudod?

ANYA

Tudom. Van egy lányom. Emlékszem,

hogy Apa régen meghalt. Ott a fényképe.

Lali papa.

BERTA

Sose hívtad így.

Apa fényképe ott lóg Anya feje mellett a falon. A falak különben tele vannak a terjedelmes család fotóival – vagy 100 év fényképekben elmesélve. Anya megsimítja Apa képét, miközben Sárika hozza a tálcát. Szalvéta az áll alá, Anya tunkolja az epret a tejszínhabba.

ANYA

Lali papa. Neked van férjed?

BERTA

Nincs.

Berta törli le Anya orráról a tejszínhabot.

Sárika gondterhelten áll az ajtóban.

SÁRIKA

Most mi legyen a tejbegrízzel?

BERTA

???

SÁRIKA

Fosni fog, ha eperre eszi.

BERTA

Ha a tejszíntõl nem fog, akkor a tejbegríztõl se.

Berta Anya fölé hajol.

BERTA

Aludj jól, mama, most hazamegyek.

ANYA

Te hol laksz?

BERTA

Nem érdekes, mama.

Csók, Sárika.

Az ajtóban még hallja, hogy Anya Sárikánál érdeklõdik:

ANYA

Berta mikor jön, Zsuzsikám?… Miért mondom

én ennek, hogy Zsuzsi, mikor Piroska?

Elmélyülten majszolja tovább a tejszínhabos epret.

BERTA HANGJA

1911-ben született Nagyváradon,

úgynevezett jobb családba…

6. CSALÁDI FOTÓK 100 ÉVRE VISSZAMENÕLEG        

ANYA HANGJA

… A Mille-ág. Három- usque négyszilvafások voltak,

 a férfiak állami szolgálatban, lényegében mindenki postatiszt,

kivéve Józsi nagybátyámat, aki fizetõtiszt volt az osztálymérnökségen,

vagyis a vasútnál. Én szerettem Józsit.

1910-ES ÉVEK

7. VERANDA LÉPCSÕJÉN, Külsõ, nappal

ANYA NÉGYÉVESEN hatalmas mézes-vajas kenyeret majszol a veranda lépcsõjén, meghitten üldögél MILLE JÓZSI lábánál, ölében nyers Zsolnay-kistányér, arra csöpög a méz. Józsi áll a feje fölött, két hüvelykujját délutáni lustasággal a nadrágtartóba akasztva, ásítozva bámészkodik a síneken túlra.

JÓZSI

Hopp, egy róka!

– kiáltja, a puska után kapva. Céloz, céloz, követi a vörös suhanást a bokrok mögött, aztán nagyot rikolt:

JÓZSI

Nézd, az anyja istenit, hát nem a Jolán fut

azzal a veres hajával, épp csak le nem lõttem!

8. A VERANDÁS HÁZ A VECSERI HEGYEN, K, nappal

ANYA HANGJA

Vecseri hegynek hívták a székelyhídi szõlõhegyet,

ott voltak a nagyváradi gazdagok nyaralói.

Ott volt nekünk is valami kis birtok,

szõlõ, gyümölcsös, szántó, meg egy verandás ház. (…)

11. VERANDÁN, Belsõ, nappal

NÉMAFILM

Angelica Kauffmann-csésze egy kis konzolasztalon, csipketerítõn. A verandán társaság van, DÉDPAPA töltöget, a vendégek békebelien kvaterkáznak. A fal mellett a MILLE-LÁNYOK madeirát hímeznek.

ANYA HANGJA (folyt.)

Anyámék négyen voltak testvérek, három lány, meg Józsi. …

A kamera végigvándorol a három lányon.

ANYA HANGJA (folyt.)

Délutánonként társaság volt. A jegyzõ,

egy telekkönyvi hivatalnok, meg a román patikus.

A kamera végigvándorol a vendégeken.

ANYA HANGJA (folyt.)

Az orvos nagyobb úr volt, az a kastélyba

járt, a grófékhoz. Néha benézett a pap is.

HANGOSFILM: Begurul a gömbölyded TISZTELETES, lerakja dél-amerikai méretû szalmakalapját, hatalmas zsebkendõvel törölgeti a kipirosodott képét – kutya meleg van. Miközben helyet szorítanak neki az asztalnál, a JEGYZÕ papírlapot vesz elõ, széthajtogatja.

JEGYZÕ

Ha megengedi, Sándor bátyám, a legújabb

költeményem. Megjegyzem, a postásokra

is utalok benne.

DÉDPAPA

No, csak olvassa jegyzõ úr!

Majd a PATIKUShoz fordul.

DÉDPAPA (folyt.)

Majd én fordítom magának, domnul Dimitru,

mert ezt nem fogja érteni.

A Jegyzõ felolvas.

JEGYZÕ

„Mily dõrék is a szerelmi álmok

Az élet is mily sötét s álnok.

A postamesterek is ó mily dõrék

Vannak pfennigek, schillingek, õrék…”

Dédpapa kissé bizonytalanul fordítja a szöveget, a Tiszteletes meg a borospoharába bugyborékolja a kuncogást. Ezalatt

12. NÉMAFILM

12/a Józsi hajtányon ül, peckesen, hóna alatt aktatáska, másik kezével a kalapját fogja a fején,

térdei közt sétapálca. Repül a hajtány, lobog a Józsi nyakkendõje.

ANYA HANGJA:

Józsi benne volt a székelyhídi elitben,

nagyon adott az öltözködésre, úriember nem megy

a sorompón túlra kalap és sétabot nélkül, ugyebár.

Fessen mutatott a hajtányon, egy héten egyszer

végigvitték a vonalon, hogy kifizesse a pályamunkásokat.

A többi napon az irodában rostokolt, azt utálta nagyon.

12/b a verandán DÉDMAMA tepsivel a kézben kémleli a határt: messzire belátni a hegy alatt futó síneket.

ANYA HANGJA (folyt.):

Nagyanyám akkor tette be a süteményt a sütõbe,

amikor Józsi az irodából hazajövet megjelent a trekken…

12/c Józsi ballag a trekken (a síneken), kalapban, sétapálcával

ANYA HANGJA (folyt.):

Mire Józsi felért a házhoz, kisült a nõi szeszély.

12/d nõi szeszély, közeli (…)

17. VECSERI HEGYI HÁZ KERTJE, Külsõ, nappal

A három gyerek – ILU 10 éves, ANYA 8, SANYI meg 7 – a szilvafa alá hurcol ki egy kopott paplant a házból, felráncigálják a fa alatt álló venyigerakás tetejére, és hanyattfekszenek rajta.

                                

ANYA HANGJA

Nagyon rossz házasság volt az Anyuéké.

Ilu meg én persze anyuhoz húztunk, az öcsém meg apánkhoz.

ILU

Kézzel nem ér!

– adja ki a jelszót Ilu. Tátja a száját a három pupák, a szilvák meg engedelmesen belepottyannak. Nap süt, méhek donganak, méz cseppen, szilva potyog.

17/a ARCHÍV – egy nagy robbanás, I. világháborús képek

Mellesleg kitör egy világháború.

17/b Dédpapa a méhesben szunyókál a kiszuperált bõrsezlonon, szájában félrecsúszva a hosszúszárú pipa. A robbanás hangjára picit felneszel, álmos szemmel körülnéz, aztán megnyugodva visszaalszik.

MA

18. BERTA LAKÁSA, Belsõ, éjjel

Megszólal a telefon az ágy mellett, Berta a sötétben kotorászik, felveszi, ugyanazzal a mozdulattal magára borítja a teli hamutartót.

BERTA

Az istenit…

ANYA HANGJA

Te hívtál?

BERTA

Nem, anya, te hívtál.

ANYA HANGJA

Otthon vagy?

BERTA

Itthon vagyok.

ANYA HANGJA

Nem jössz át?

BERTA

Nem, most nem megyek át.

ANYA HANGJA

Jó, akkor alszok tovább.

Neked van gyereked?

BERTA

Nincs. Nekem anyám van.

Közben szedegeti le magáról a csikkeket.

ANYA HANGJA

Apád úgy hívott engem, hogy a Vihar Asszonya.

BERTA

Persze, mer’ sose tudtál megülni a valagadon.

ANYA HANGJA

Mindig jött valami.

BERTA

Mi jött, édesanyám, mi jött huszonhétszer!

Berta rágyújt. Anya merengõ hangja:

ANYA HANGJA

Annyi minden volt. Elõször mindjárt jött,

ugye, Trianon.

Anya finoman, nõiesen, de határozottan horkolni kezd a telefonba.

19. ARCHÍV + ANIMÁCIÓ

A trianoni szerzõdés aláírása és a hozzá tartozó térkép.

A térképen kicsi antant ólomkatonák döfködik szuronyukkal Magyarország keleti határvonalát, ami pamutfonal módjára nyúlik-mászik a döfések nyomán. Kicsi magyar ólomkatonák visszadöfködik, aztán még ide-oda, míg végül a határ megállapodik a Verandás Ház baloldalán. Kész, ottmaradt Romániában.

20. A VERANDÁS HÁZ ÉLETNAGYSÁGBAN, Külsõ, nappal

20/a VERANDÁN, Belsõ, nappal

Családi tanács van, inkluzíve a Véngardó nõvére, bizonyos ÁCI NÉNI, meg a fia, SZÉLES PISTA (20). Dédmama meg Rozál hozzák az Angelica Kauffmann süteményes tálakat meg a tányérokat. Vaníliás perec meg nõi szeszély. Az ajtó elõtt Rozál sziszeg:

ROZÁL

Minek adjuk fel a nõi szeszélyt is ennek a dög Ácinak?

DÉDMAMA

Róza, Róza, mégiscsak a sógornõd…

A verandán a dög Áci viszi a szót, fõkötõben, ami már ezidõtájt is idõszerûtlen viseletnek számít.

ÁCI NÉNI

Mi mindenképpen átmegyünk. Nincs mit tenni,

a gyereknek még három éve van a diplomáig.

ROZÁL

Hát attól még ugyanúgy be tud járni az a gyerek

Debrecenbe, nem? A Gardó is átjár…

– néz az urára, de az nem szól. Rozál elbizonytalanodik.

ROZÁL (folyt.)

Vagy átjárni se lehet majd?

SZÉLES PISTA

Én is mondtam anyámnak. Eddig is a vonattal

jártam, attól még nem ment odébb Debrecen,

hogy húztak egy határt.

ROZÁL

Na, ugye.

ÁCI NÉNI

És mit csinál majd Romániában a magyar jogi

diplomával? Gondolkozz, Róza! Na. Birtokcserével

megyünk. Van egy román orvos Zsákán, nagyon

rendes gazdaságot ajánlott, habár a mi gépeink jobbak.

Csak még azt nem tudom, hogy a terménnyel mi legyen…

DÉDMAMA

És akkor mi külföldiek leszünk? Hát el se

tudom képzelni… Most akkor nem jár ide

a debreceni posta?

VÉNGARDÓ

Hát hogy’ járna, ha ez egy másik ország?

Már nem tartozunk oda a körzethez.

DÉDMAMA

De a levél csak átjön.

A Véngardó mérgelõdik:

VÉNGARDÓ

Hogyne jönne át, mama, csak én nem tudok

átjárni másik országba hivatalba.

ÁCI NÉNI

És akkor veletek hogyan lesz?

VÉNGARDÓ

Nekünk ad lakást a debreceni posta.

Úgyhogy mi optálunk.

Rozál felkapja a fejét.

ROZÁL

Mit csinálunk?

DÉDMAMA

Mit csináltok, édes fiam?

VÉNGARDÓ

A magyar állampolgárságot választjuk.

Csönd.

20/b KÖZELI

VÉNGARDÓ

„Jóéjt kívánt és búsan továbbállott

 A magyar királyi postatiszt.”

21. VECSERI HEGYI HÁZ ELÕTT, Külsõ, nappal

A ház elõtt két megrakott szekér, bútorok, ládák, fonott utazókosarak egymás hegyén-hátán. A Véngardó felkapaszkodik az egyik bakra, Rozál a másikra, a három gyereknek jól befészkeltek rongyszõnyegekkel a kosarak közé. A szekerek elindulnak, eldöcögnek a vecseri hegy alatt. Dédmamáék fehér kendõvel integetnek utánuk.

(…)

1930-AS ÉVEK

53. ÓBUDAI KISKOCSMA, Külsõ, este

ARCHÍV – korabeli játékfilmekbõl: apácarácsos kerthelyiség, húzza a cigány, az egyik

asztalnál Jávor Pálnak, a másiknál Páger Antalnak.

Egy sarokasztalnál, a kockás abrosz felett Apa feszeng. Anya igyekszik hûvös lenni, pedig csak nagyon elárvult.

ANYA

Nézze, Lajos, ne érezze magát elkötelezve. Nem

muszáj megkérni az én kezemet. Nincs is kitõl.

   

Apa, a fess, a bátor, a gondtalan rég volt ilyen kutyaszorítóban.

APA

Nem az a baj. Szóltam otthon, hogy meghívnám.

ANYA

És?

APA

Ha édesanyám még élne, könnyebb lenne.

De az öreg nem akarja.

Anya elsápad.

ANYA

Hát mit mondott maga rólam?

APA

Hogy református.

ANYA

Na, jól kinézünk.

APA

Az öreg azt mondta, amíg õ él, református nõt

nem vihetek a házhoz.

                                                 

54. NÉMAFILM

54/a hatvani ház tornácán a nagybajúszú ÖREG FARAGÓ a szívéhez kap és holtan esik össze.

A Gyászinduló hangjaira elsötétül a kép, s a Nászinduló hangjaira világosodik ki:

54/b templom a Rózsák terén, a bejárat elõtt az ifjú pár – nix fehér ruha, Anya is, Apa is gyászol. (…)

1944. október 15.

62. TERI LAKÁS, Belsõ, este

Anya becsönget, Teri nyit ajtót.

TERI

Na, még te hiányoztál.

Anya annyira meg van rémülve, hogy megsértõdni is elfelejt, megy be Teri után.

A hallban Laci tekergeti a rádió gombját, Teri nõvére, Bözsi is ott van, hatalmas sóhajjal, megkönnyebbülten pillantja meg Anyát, aki nem is köszön, egy oktávval feljebb van a hangja az idegességtõl.

ANYA

Lajos telefonált, hogy nem tud kijönni a Várból,

nem tudja, meddig marad szolgálatban.

LACI

Persze, hogy nem tud kijönni, a németek elfoglalták.

Állítólag elvitték a Kormányzót az egész pereputtyal.

ANYA

Jézus Mária!

Teri közben beszól a kisszobába:

TERI

Semmi baj, csak a Berta.

Erre a kisszobából kiözönlik a Weisz Aladár, meg a felesége, meg Béla, Teri festõ öccse.

ANYA

Jézus Mária!!!... Béla, te dezertáltál? És ti is, Ali…

hogy mind itt vagyunk… Ó, uramisten.

Megint csöngetnek, Weisz Aladárék visszaözönlenek a kisszobába.

Teri ajtót nyit, Tuba néni, a házmester benyomakodik az elõszobába.

TERI

Jöjjön be, Tuba néni.

TUBA NÉNI

Nem megyek. Csak azért szólok, hogy átrendeztük

a pincebeosztást, oszt maguknak egy kicsit több

helyet szorítottam. Mégis, ugye, régi lakók…

TERI

Az jó lesz, Tuba néni, mert a nõvérem is hazaköltözött.

TUBA NÉNI

Hát a férje?

TERI

Tudja, hogy munkaszolgálatos.

TUBA NÉNI

Na, csak mert… És a Béluskáról van hírük?

TERI

Nincs. Utoljára Gödöllõrõl kaptunk hírt róla.

De ott borzasztó harcok voltak.

TUBA NÉNI

Sokat imádkozok érte. Mindig olyan jó gyerek

volt. Láttam, hogy a Bertuka is jött…

TERI

Csak amíg Lajos szolgálatban van.

Tuba néni picit hallgat, aztán újra nekilendül.

TUBA NÉNI

A Lacika felmentését nem kell megújítani?

Teri felcsattan.

TERI

A vak is látja, Tuba néni, hogy untauglich!

TUBA NÉNI

Látja hát, hogyne látná. Na csak azért mondom,

hogy vigyázzanak magukra…. Vigyázunk egymásra,

ugye... Na, isten áldja.

Teri becsukja utána az ajtót, sápadtan megy a szobába. A többiek némán merednek rá.

TERI

Szerintem a Bélát tudja. Az Aliékat nem tudja.

Viszont a Béla miatt vigyázni fog ránk. Micsoda

szerencse, hogy a mama mindig olyan jóban volt vele!

És megint csöngetnek. Ami sok, az sok. Teri kimegy, Artúrral jön vissza. Anya a fejét kapkodja.

ANYA

Úristen, Artúr is meglépett?

Bözsi legyint.

BÖZSI

Á, hát be se vonult.

Artúrnál strandszatyor, egy ládikát húz elõ belõle.

ARTÚR

Na, én most felszívódok. Bözsi, te maradsz.

Erre meg vigyázzatok.

TERI

Mi az?

Artúr kinyitja a ládikát, tele van Napóleon-arannyal.

TERI

Na, még ez hiányzott.

LACI

Ne sopánkodjon, Anya, nem érünk rá.

Elveszi a ládikát Artúrtól, megy a gyerekszobába, Teri a nyomában. A gyerekszobában Teriék kétéves kisfia, Pistike szuszog az ágyban. Teri felnyalábolja a gyereket, Laci meg kiszed egy ágydeszkát, besüllyeszti a ládikát és visszahajtja az ágynemût.

TERI

Tudja, Apa, hogy a gyerek bepisil.

LACI

Mit árt az az aranynak.

A nagyszobában Bözsi Artúr nyakában lóg és bõg. Artúr lehámozza magáról, indul. Laci kikíséri.

Az elõszobában megáll.

LACI

Jobb lenne, ha te is maradnál. Nem kéne már

itt csillag nélkül mászkálni. Egyáltalán…

    ARTÚR

Biztos helyre megyek. Idehallgass, Apa, most már a

te felmentésed se lesz jó. Jobb lenne, ha velem jönnél.

Laci a speiz fölötti rakodótér felé int a fejével.

LACI

Á. Legrosszabb esetben fölmegyek a partizánba.

ARTÚR

???

LACI

Úgy van kialakítva, hogy szükség esetén elférjen

benne egy partizán.

Artúr csak néz Lacira, elröhögik magukat kínjukban. Artúr megy.

             

64/a TOMPA UTCAI HÁZ ELÕTT, Külsõ, éjjel

A kapuból Tuba néni néz utána.

65. KÖZELI

ANYA

Visszamegyek Kispestre, hátha megjön Lajos.

1944. december 24.

66. TERI LAKÁS, Belsõ, este

Laci agyonfagyva, télikabátban cipel be egy összekötözött karácsonyfát, morog.

LACI

Ilyen marhaságot! A fél várost bejártam!

Bontogatja a fát, Bözsi segít, Weisz Aliék meg Béla roskadtan ülnek az asztalnál. Csengetnek, Aliék

mennek a kisszobába, Teri megy ajtót nyitni, Anyával jön vissza.

LACI

Hogy te mit össze tudsz mászkálni!

ANYA

Lövik Kispestet. Hát beszarok ott egyedül.

Csak én ültem a villamoson. De szép fa!

Aliék kijönnek a kisszobából. A lövések hangja a Tompa utcában is hallatszik. Megszólal a telefon, Teri veszi fel, Dugó hangjában a sikoltó hisztéria vibrál.

DUGÓ HANGJA

Szerbusz, Terike, nálatok mi van?

TERI

Boldog karácsonyt, Dugókám! Jól vagytok?

Karcsi ott van?

66/a KÖZELI

DUGÓ

Levitte a pincébe az ékszereket.

Dugó váratlanul sikítani kezd a telefonba, mögötte megremeg a feldíszített karácsonyfa.

DUGÓ folyt.

Te, ezek másznak át a kerítésen!

66/b KERTBEN, Külsõ, éjjel

Dugó az ablakon át látja, amint két orosz katona hóköpenyben mászik át a kerítésen.

TERI HANGJA

Mi van? Kicsoda mászik?

DUGÓ

Az oroszok bejöttek a kertbe!

Terike, én ezt most leteszem.

66.folyt. TERI LAKÁSBAN

A telefon kattan, Teri némán bámul a többiekre.

ANYA

Mi van már?

TERI

Karcsiéknál bent vannak az oroszok.

A nagy csöndben Laci kezd el sürgölõdni.

LACI

Na, akkor most lemegyünk a pincébe. Ali, ti

semmilyen körülmények között ne gyújtsatok

villanyt, és ne húzzátok le a vécét. Ezt a keveset

már féllábon is kibírjuk.

Teri Pistikét öltözteti, Bözsi kapkod, Anya dermedten kapaszkodik a kofferébe.

TERI

Apa, hozza a húst!

Laci óriási zsírosbödönt cipel elõ a speizból.

ANYA

Ti honnan szereztetek húst?

TERI

Még akkor lesütöttem, mikor az oroszok

átjöttek a Kárpátokon..

LACI

Anya, ne beszéljenek már annyit, gyerünk!

Kinyomakodnak az elõszobából. Béla, Ali meg a felesége tehetetlenül néz utánuk.

67. ARCHÍV – Budapest ostroma, a pokol (…)

MA

108. ANYA LAKÁSA, Belsõ, nappal

Berta a konyhában mosogat, Anya egyszer csak kétségbeesetten kiabál a szobából:

ANYA

Gabi nõvér! Segítség, Gabi nõvér!

Berta elejt egy poharat, persze összetörik, rohan a szobába.

BERTA

Mi baj, mama?

ANYA

Ilonkám, de jó, hogy jössz, ülj le, beszélgessünk egy

kicsit. Hol van az a fürdõruhám, ami olyan apró pettyes?

BERTA

Nem érek rá beszélgetni, mama.

ANYA

Idehallgass, menj le, vegyél három kiló sót és

húsz sütõport, amíg van. Jegyezd meg, fiam,

sütõpor nélkül nem lehet nekimenni egy háborúnak.

Az ki, az a nõ, aki a konyhában mosogat?

BERTA

Nem érdekes.

Indul vissza a konyhába, Anya utána szól.

ANYA

Igen. És a másik Bertáék mikor jönnek?

BERTA

Hány Berta van?

ANYA

Öt. … Jaj, Katikám, Katikám! És édesanyád hogy van? (…)

1951

74. TOMPA UTCAI HÁZ LÉPCSÕHÁZA, Belsõ, este

Dr. Szentmarjay Elemér, hirdeti a névtábla a szemközti lakáson, a csengetésre szépen õszülõ, fegyelmezett arcú nõ nyit ajtót Terinek és Anyának.

74/a. SZENTMARJAY-LAKÁSBAN, Belsõ este

A lakásban vagy nyolcan, férfiak, nõk, kamaszkorú fiatalok csomagolnak némán, szaporán. Ezüstöt, porcelánt, kisebb festményeket, selyempapír, újságpapír, dobozok, bõröndök.

SZENTMARJAYINÉ

Terikém, akkor a smizettet, a szalonasztalt meg

a szõnyegeket, ha volnátok szívesek…

TERI

Na de csak természetes. A könyvtárral mi lesz?

SZENTMARJAYNÉ

Arra gondoltunk, hogy Laci esetleg átvinné,

amit kiválogattunk.

Dr. SZENTMARJAY ELEMÉR a fejét ingatja.

SZENTMARJAY

Nem lehet százötven évet…

SZENTMARJAYNÉ felemel egy fotelre dobott szilbundát, nézegeti, hogy nincs-e benne moly, aztán visszahajítja a fotelre, széttárja a kezét.

SZENTMARJAYNÉ

Ezt vigyétek el…

Anya a metszett poharakat csomagolja – ember nála nagyobb rutinnal nem csomagol. Szentmarjayné egyre tétovábban nyúl egyik-másik tárgyhoz, végül kiemel egy gyerekkanalat az ezüstbõl.

SZENTMARJAYNÉ (folyt.)

Á propos, Berta, van a gyereknek ezüstkanala?

Anya felnéz, de lenyeli, ami már a nyelve hegyén van, hogy tudniillik momentán nem az ezüstkanalat nélkülözik a legjobban.

SZENTMARJAYNÉ (folyt.)

Sajnos bele van gravírozva, hogy Jánoska, de attól még…

ANYA

Hát hogyne…

– mondja Anya és elteszi a kanalat.

Közben egy házaspár egy átkötözött dobozzal meg egy kosárral elindul.

ASSZONY

Nézd, ha nekünk is menni kell, Ernáéknál hagyjuk

a holmit. Vigyázzatok magatokra.

Megölelik egymást Szentmarjaynéval, aztán mennek.

TERI

Nem is fellebbeztek?

Szentmarjay csüggedten vállat von.

                                                   

SZENTMARJAY

                                 Nincs halasztó hatálya.

Felemel egy papírlapot, olvassa.

SZENTMARJAY

„Budapest területérõl azonnali hatállyal kitiltom és

kényszerlakhelyéül Szolnok megye Tiszabõ községet

jelölöm ki. A kitiltás következtében megüresedõ lakását

24 órán belül átadni köteles.”

De azt is hallottam, hogy nem várják ki a huszonnégy

órát, van úgy, hogy hajnal háromkor jön a teherautó.

Nincs mit tenni, Terikém, megyünk.

75. HATVANI HÁZ KERTJÉBEN, Külsõ, nappal

 A diófa alatt hokedli, a hokedlin lavór, a lavórból Apa emeli ki a PÁRHÓNAPOS BERTÁt és a

magasba tartja. Apa boldog mosolya, meg a Bertáé, kopaszon és fogatlanul – nevetnek egymásra.

Anya a kapuban a SZOMSZÉDASSZONYtól veszi át a kopasztott csirkét, slingelt ágynemûvel fizet érte.

A Szomszédasszony vizsgálgatja az ágynemût.

SZOMSZÉDASSZONY

A kosztümöt nem adja?

ANYA

Egyelõre nem.

SZOMSZÉDASSZONY

Pedig nem kéne abban járni a misére.

Jobban is vigyázhatnának. Itt mindenki tudja,

hogy Lajos a Várban volt. Na, minden jót.

Azzal megy. Apa és Anya néz utána, aztán egymásra.

ANYA

Na jó, Apukám, itt nem maradunk tovább.

Elmegyünk Gyürébe a Véngardóhoz.

APA

És mit fogunk ott csinálni, a világ végén?

ANYA

Majd csak megleszünk. És ott legalább

nem ismer minket senki.

Apa egy darabig hallgat.

APA

Édesanyám bútorát nem hagyom itt.

76. HATVANI HÁZ ELÕTT, Külsõ, alkony

Alkonyatkor pakolják fel a hálószobabútort a teherautóra, utoljára felkerül Anya utazókosara is. Anya karján a gyerek, szerencsére csöndben van. A Szomszédasszony ijedten téblábol körülöttük, kezében hólyagpapírba csomagolt, egészben lesütött csirke, szótlanul veszi át cserébe az inkriminált kosztümöt. Egy pillanatra mohó fény villan a szemében, aztán elrestelli magát.

SZOMSZÉDASSZONY

Én nem komolyan mondtam.

APA

Mindegy, Mariskám, jobb félni, mint megijedni.

Na, isten áldja, Mariskám.

Feltuszkolja Anyát meg a gyereket az ülésre. Ajtó csapódik, elporolnak.

77. HATVANI HÁZ ELÕTT, Külsõ hajnal

Hajnalban két egyenruhás férfi döngeti az üresen maradt ház kapuját. Nyílik a szomszéd kapu, kinéz az álmos Szomszédasszony, mogorván odaszól:

SZOMSZÉDASSZONY

Elköltöztek ezek.

FÉRFI

Mikor?

SZOMSZÉDASSZONY

Még az este.

FÉRFI

Hova?

SZOMSZÉDASSZONY

Ki tudja azt?

 Legszívesebben leköpné õket. Ha merné. A két ávós berúgja a kaput, eltûnnek a félhomályban.

78. GYÜREI HÁZ UDVARÁN, Külsõ, nappal

Falusi ház az isten háta mögött, Szabolcs legszélén, a bútorok az eresz alatt, a párhónapos Berta a diófa alá rakott gyerekágyban motoszkál, a Véngardó óvatosan megbirizgálja a fejét, aztán észreveszi Anyát, és mogorván bemegy a házba.

ANYA

Ez lehet, hogy nem volt jó ötlet.

Anya a kosarat tartja, Apa szedi fel a krumplit a földbõl, dobálja a kosárba.

APA

Hát, Anyukám, én itt napszámosnak se kellek.

Beállok a bányához. Eladjuk a bútort, abból

elköltözünk bányavidékre.

78/a GYÜREI HÁZ UDVARÁN, Külsõ, nappal

Zuhog az esõ, ázik a bútor az eresz alatt – épp ideje eladni. (…)

1956

87. TATABÁNYAI LAKÁSBAN, Belsõ, este

A kinti sötétségbõl lövések hallatszanak. Apa gyorsan lekapcsolja a villanyt, némán nézik a sötétet a konyhában.

ANYA

Lajos, mi nem sztrájkolunk. Azt mi nem engedhetjük meg magunknak. Te nem sztrájkolsz, értetted?

APA

Forradalom van, anyukám.

ANYA

Micsoda forradalom! Nem a mi dolgunk! Hogy nem tudnak megülni a valagukon

Csöngetnek. Anyát kileli a hideg, Apa ajtót nyit: a JÓSKA jött, fiatal bányász.

JÓSKA

Lajos bácsi, be kell jönni. A gépészek nem

sztrájkolnak, mer’ elönti a bányát a víz.

Anya felcsattan.

ANYA

Lajos, nem mész sehova! Megbolondultatok,

hát lõnek az utcán! Maga is, Jóska, mibe rángatja

bele? Majd jól megütik a bokájukat!

Apa közben már öltözködik.

JÓSKA

Nem kell félni, Faragó néni. Minden gépész bejön.

Sztrájkbizottsági döntés.

ANYA

Na még az hiányzik nekem, a sztrájkbizottság.

Jóska, én már sok mindent láttam. De olyan még

nem volt, hogy ne mi fizessünk rá. De már mindenki

ráfizetett ebben a hülye országban! Minimum egyszer!

APA

Édes jó anyám, ez itt most történelem.

ANYA

Nekem te ne mondd meg, hogy mi a történelem! Itt mindig minden az én bõrömre megy! Úgyhogy, Lajos, te csak maradj ki a történelembõl!

Apa elindul a Jóskával. (…)

95. IGAZGATÓI IRODÁBAN, Belsõ nappal

Anya dermedten áll az ISKOLAIGAZGATÓ elõtt.

IGAZGATÓ

A bejelentésben az áll, hogy a köztudottan klerikális

szellemû tanítónõ szándékosan rontja le a párttitkár

gyerekének a jegyeit. Csak azok kapnak jó jegyet, akik

hittanra járnak. Ezért vannak a maga lányának ötösei,

így van, elvtársnõ?

ANYA

Kérem, az én lányom nem jár hittanra.

IGAZGATÓ

Hogyhogy nem jár?!

ANYA

Nem jár.

IGAZGATÓ

Meri tagadni, hogy klerikális szellemben neveli a gyerekét?

Anya felcsattan.

ANYA

Kérem, én református vagyok.

IGAZGATÓ

Na és? Az nem vallás?

Az Igazgató értetlenül nézi. Még egyszer nekidurálja magát.

IGAZGATÓ

És miért jár a maga ura gojzervarrott cipõben?

De Anya akkor már nyeregben van.

ANYA

Mert nem telik másikra, kérem.

97. KÖZELI

ANYA

Lajos, költözünk!

(…)

100. ANYA LAKÁSA, Belsõ, reggel

Anya remegõ lábakkal, rémülten tartja magát a fürdõkádban, kapaszkodik a rúdba, meg a lányába, Berta lezuhanyozza, vízben úszik õ is, meg a fürdõszoba is. Aztán megtörölgeti, ráadja a hálóinget, hajat is mostak, megfésüli.

BERTA

Délben a Sárika jön, mert én megyek az OTP-be.

ANYA

Az OTP-ben dolgozol?

BERTA

Nem, a szerkesztõségben dolgozom. Oda is megyek.

ANYA

Sok helyre kell menni.

BERTA

Úgy van.

ANYA

A Berta, a lányom is azt mondta tegnap, hogy

megy az OTP-be.

BERTA

Az én vagyok, cseszd meg!

ANYA

Pofaguzi nincs?

BERTA

Mi van?

ANYA

Hát arckrém. Apám úgy hívta, hogy pofaguzi.

BERTA

Milyen krémet használt a nagymama?

ANYA

Kovács-féle nagyenyedit. Volt egy Kovács nevû

patikus Nagyenyeden, az gyártotta. Mindenki azt

használta, akinek nem tellett jobbra.

103. BÁNYA ELÕTT, Külsõ, nappal

Vége a mûszaknak, a bányászok fáradtak, feketék a széntõl. Szemben ott a mocskos kis helyi kocsma, a Köpködõ, megy át az egész mûszak, csak a rend kedvéért hívják Apát.

BÁNYÁSZ I.

Maga most se jön, öreg?

Csak ugratják, tudják, hogy sose megy.

BÁNYÁSZ II.

Várja a család, ugye?

– mondja a másik bensõségesen, kis, méla nosztalgiával.

APA

Magát is várja, Józsikám!

– mondja Apa derûsen.

BÁNYÁSZ II.

Az biztos isten, Lajos bácsi.

– mondja Józsi töprengve, mialatt besétál a kocsmába.

Az úton a DOKTOR ÚR közeledik a homokfutón, amit a bánya bocsátott a rendelkezésére, hogy legyen mivel járni a betegeit. Kopott, barna bõrkabát, kopott orvosi táska, örökké zilált, hosszú, õsz haj, az arcán ugyanaz a derû, mint Apáén. Barátságos intéssel üdvözlik egymást.

DOKTOR ÚR

Kézcsókom a feleségének.

APA

S szintúgy.

– szól Apa a vígan továbbügetõ homokfutó után.

104. UTCÁN, K, nappal

Apa jön végig a bányatelep vigasztalan fõutcáján, ajtók-ablakok tárva-nyitva, és bömböl a Túl az Óperencián. A második szomszéd, a verekedõs IMRE megint az asszonnyal üvölt, hogy agyonveri, az asszony kiugrik az ajtón, az Imre utána, meglátják Apát, elrestellik magukat, visszahúzódnak.

105. BÁNYATELEPI LAKÁSBAN, Belsõ, nappal

Itt nem szól a rádió, Anya lesi az utcát, mint hajdan Dédmama a trekket. Mikor Apa felbukkan, beszól Bertának:

ANYA

Lehet teríteni!

Berta rakja fel a nyers Zsolnay-t. Apa belép az ajtón, utánozhatatlan mozdulattal lesimítja a fejérõl a svájcisapkát, Anya odalép, megcsókolja, mint munkába induláskor és hazaérkezéskor mindig, fürkészi az arcát – Apa holtfáradt. Anya kezd megrogyni, de Apa ezt nem engedheti, villan a szeme, bekapcsolja a néprádiót, elkapja Anya derekát, és viszi a keringõbe, szép baritonján teli tüdõbõl harsogja, hogy Túl az Óperencián boldogok leszünk…, Anya nevet.

ANYA

Elromlik a gyerek ízlése…

APA

Majd kinövi.

Suhannak az asztal körül, van valami a tekintetükben, a mozgásukban, amit Berta elõször és utoljára lát elõbukkanni a gyengédségük mögül, s amirõl még nem tudja, hogy erotikának nevezik.

106. TÜKÖR ELÕTT, Belsõ, nappal

Anya ül a tükör elõtt, felrakja az amerikai csomagból elõhúzott, remek kis kalapot, kirúzsozza magát, kezébe vesz egy arannyal hímzett estélyi táskát. Nézi magát, aztán odavágja az egészet.

     (…)

MA

117. HATVANI TEMETÕBEN, Külsõ, nappal

Anya járókeretre és Bertára támaszkodva áll a sírnál, a síron márványtábla:

FARAGÓ LAJOS

1910-1976

és neje

GARDÓ BERTA

1911-19..

Anya bizonytalanul nézi.

ANYA

Most meg már 2000 van.

BERTA

Ezt elszúrtad, mama.

ANYA

Hát ki gondolta, hogy ilyen sokáig élek?

A temetõi úton ott áll a kocsi, Berta kitámasztja Anyát egy síremlékhez, megy, kinyitja a kocsi ajtaját, visszamegy Anyáért, próbálja letámogatni azon a tíz méteren a sírtól a kocsiig, nem megy.

Egy fiatalember jön,

FIATALEMBER

Tessék várni, jövök.

Ölbe kapja Anyát, könnyedén lépdel vele a kocsihoz, Anya egész közelrõl, vaksin, de tündöklõ mosollyal néz az arcába.

ANYA

De jó erõs maga!

A srác különösebb teketória nélkül berakja Anyát az ülésre, még be is köti, Berta lohol utánuk a járókerettel, kistáska, nagytáska, kész, indulnak.

118. KOCSIBAN, K-B, nappal

ANYA

Idehallgass, én mégse akarok Hatvanban

eltemetõdni.

BERTA

Ne mondd! És hol szeretnél nyugodni, édesanyám?

ANYA

Debrecenben. Anyu meg Ilu mellett.

BERTA

De hát már ott van a tábla megírva. Most

rendeltük meg a javítást.

ANYA

Hát majd beíratod az évszámot, és mindenkinek azt

mondod Hatvanban, hogy oda vagyok eltemetve, csak

az volt a végakaratom, hogy senki ne jöjjön ki a temetésre.

BERTA

Ne beszélj már, Hatvan egy kisváros, mindenki

tudni fogja, hogy nem vagy odatemetve.

ANYA

Én nem bánom, én úgy megutáltam ezt a Hatvant!

BERTA

Jó, rendben, Debrecenben foglak eltemetni, és

majd szaladgálok Halottak Napján a koszorúkkal.

Anya ezen elgondolkozik. Mert õ csak a lánya javát akarja.

ANYA

Hát jó. Esetleg egyelõre temess el Hatvanban,

és majd egy pár év múlva átvitetsz Debrecenbe…

Berta vigyorog, maga elé mormolja.

BERTA

Akarsz még egy költözést, mi?

Jól van, lesz még egy költözés.

-nem a Vége-


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 4-13. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10571


előző 1 következőúj komment

drSzőke Lajosné Anna#1 dátum: 2016-01-29 19:50Válasz
Nem tudom eljut-e ez az írás Fekete Ibolyához, de nagyon
szeretném a kapcsolatot felvenni vele. igazán nem zavarnám, de szeretném tudni hogyan kötődik
pontosan Székelyhídhoz?
Kétszer néztem meg a filmet, nem tudom leírni
milyen hatással volt rám. Azt hiszem ha röviden írok magamról.... Anyukám 1919-ben én 1946. szeptemberében
születtem Székelyhídon. Apukám akkor már Debrecenben dolgozott így szökve jöttek velem vissza 3 hetes koromban.
ott éltünk, egyetemet is ott végeztem.
Nagyapámék szőlője a Vecseri hegyen volt.
1955-ben kaptunk először útlevelet...