KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
          
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/augusztus
KRÓNIKA
• Kelecsényi László: Nekrológ
• Varró Attila: Nekrológ
WOODY ALLEN
• Csillag Márton: Fűrészporos emlékek Woody Allen
• Horeczky Krisztina: Káoszban a rendet Woody – Allenről – Beszélgetések Stig Björkmannal
• Iványi Zsófia: Az Allen-szindróma Woody a díványon
VERDÁK
• Sepsi László: A félelem országútja Életre keltett autók
• Varró Attila: Autoerotika Dramaturgia négy kerékre
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
• Kovács Marcell: Koccanások és sikolyok Hajsza az utakon
MARIO MONICELLI
• Csantavéri Júlia: Sírjunk vagy nevessünk? Mario Monicelli
• Pintér Judit: A boldogulás művészete Beszélgetés Mario Monicellivel
TERMÉSZETFILMEK
• Kovács Kata: Tragikus aranykor Magyar természetfilm
• Sípos Júlia: Madarak és emberek Beszélgetés Csányi Vilmossal
• Győrffy Iván: Vér, veríték, gyötrelem A természetfilm természetrajza
MAGYAR MŰHELY
• Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból Részletek a játékfilm forgatókönyvéből
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Születésnapok, vége hangulat, női vonal Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Palotai János: Kreativitás felsőfokon Magyar animáció
DIGITÁLIA
• Baski Sándor: Közszolgálati kalózok A filmfogyasztás evolúciója 2.
FESZTIVÁL
• Harmat György: Hamu, gyémánt, fehér, piros Gdynia
KÖNYV
• Ruprech Dániel: Egy század dióhéjban Varga Anna: Az 1910-es évek orosz némafilm-kultúrája
KRITIKA
• Szabó Noémi: Végső állomás Harry Potter és a Halál ereklyéi 2.
• Kolozsi László: Elvétenéd, ha elvetetnéd? Varázslatos gladiátorok
MOZI
• Vajda Judit: Blue Valentine
• Tüske Zsuzsanna: Larry Crowne
• Varró Attila: Förtelmes főnökök
• Baski Sándor: Mr. Popper pingvinjei
• Roboz Gábor: Az ördög városa
• Hlavaty Tamás: Rossz tanár
• Sepsi László: Zöld Lámpás
• Lovas Anna: Micimackó
• Forgács Nóra Kinga: Tilva Roš
KRITIKA
• Varga Zoltán: Verdák 2
DVD
• Czirják Pál: Mágnás Miska
• Pápai Zsolt: Anthony Mann két kései filmje
• Nevelős Zoltán: Azután
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Benke Attila: Burrowers – A felszín alatt
• Varga Zoltán: Egy troll New Yorkban
• Tosoki Gyula: Útmutató házas férfiaknak
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Blue Valentine

Vajda Judit

Blue Valentine – amerikai, 2010. Rendezte és írta: Derek Cianfrance. Kép: Andrij Parekh. Zene: Grizzly Bear. Szereplők: Ryan Gosling (Dean), Michelle Williams (Cindy), John Doman (Jerry), Mike Vogel (Bobby). Gyártó: Hunting Lane Films / Silverwood. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 113 perc.

Dean és Cindy Pereira fiatal pár, közös gyerekkel (egy 6 év körüli kislánnyal). A két ember között azonban kisebb szakadék húzódik: míg a nõ nõvérként dolgozik, feszes idõbeosztással, addig a férj szobafestõ-mázolóként szabadon teng-leng. Cindy viszont úgy érzi, Dean többre lenne képes a fizikai munkánál. Talán emiatt, talán másért, de a házaspár tagjai közt a család kedves kutyájának elvesztését követõen olyan feszültségek támadnak, amiket már lehetetlen nem észrevenni.

A jelenbeli problémákkal párhuzamosan sûrûn bevágott jelenetekben egyúttal megismerjük Dean és Cindy megismerkedésének és szerelmük hajnalának történetét is. A film legérdekesebb – és egyben legszomorúbb – vonása, hogy a hõsök tulajdonképpen ugyanazt csinálják a múltban, mint a jelenben (beszélgetnek és szexelnek), mégis teljesen más színezetet kap a kettõ. Minden jelenetnek megvan a maga flashback-párja (lásd: szex/szeretkezés, részeg szórakozás a hotelszobában/játékos bolondozás, verekedés/verés, a közös dal megszólalása kétszer), ám hiába vidámak és szívmelengetõek a régi szerelmes pillanatok, az említett (az alkotók által ráadásul egyre feltûnõbbé alakított) párhuzamok miatt a nézõ azokban is csak a jövõbeli veszteséget érzi (kicsit talán hasonlóan, mint a teljesen más szerkezetû, de azonos eredményt hozó Visszafordíthatatlanban). Derek Cianfrance alkotásában ott (egy idõsek otthonában) és olyan körülmények között (lásd a teherbe esés részleteit) születik szerelem, ahol és ahogy egyáltalán nem lenne elvárható, ahol viszont természetes, sõt kívánt lenne, onnan hiányzik. A marakodásokat ráadásul olyan cassavetesi hitelességgel jeleníti meg az elsõsorban dokumentumfilmesként ismert író-rendezõ, hogy összefacsarodik belé a nézõ szíve. A Blue Valentine emiatt szomorú emberi színjáték, amelynek fõhõseit szeretni nem, csupán szánni tudjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10680