KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/május
SÖTÉT VADNYUGAT
• Benke Attila: Kamerába lőni Western és önreflexió
• Varró Attila: Balladák a B-oldalról Western és revizionizmus
• Nevelős Zoltán: Deadwood A káosz urai
PSZICHO-FILMEK
• Pintér Judit Nóra: Az őrület mítoszai Pszicho-mozi
• Kovács Kata: Az eszképizmus lobotómiája Álomháború
• Iványi Zsófia: Horrorba hasadt lelkek Többszörös személyiségek
LATIN MOZI: KUBA
• Lénárt András: A Comandante mozija Új kubai filmek
• Bácsvári Kornélia: Titón szigete Tomás Gutiérrez Alea
• Bilsiczky Balázs: Kuba színei Beszélgetés Gödrös Frigyessel
• Gödrös Frigyes: A dolgok kezdete
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Melegítő fények Sós Ágnes portréjához
• Santa Dan: Egy meg sem született szerelem temetése Visszatérés – Retrace
• Harmat Eszter: Itt vagyunk YouTube-generáció?
INTERNET
• Kömlődi Ferenc: Webkameránk a világ szeme Online videókommunikáció
FILMEMLÉKEZET
• Harmat György: A realizmus csele Politika és művészet
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A rossz út Totál szívás
FILM / REGÉNY
• Lovas Anna: Törékeny életek Haruki Murakami: Norvég erdő
• Varró Attila: Ösvény vagy tisztás Norvég erdő
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Átjáróház Ki/Be Tawaret
• Báron György: Hunnia, a Paradicsom Két világ közt
MOZI
• Schubert Gusztáv: Férfit látok álmaidban
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer fenn egyszer lenn
• Alföldi Nóra: Seraphine
• Szabó Noémi: A lány és a farkas
• Vajda Judit: Instant dohány
• Nevelős Zoltán: Winter’s Bone
• Roboz Gábor: Élve eltemetve
• Kovács Marcell: Csúcshatás
DVD
• Varga Balázs: Nosztalgia
• Kovács Marcell: 8 millió halál
• Gorácz Anikó: A varázsló álma
• Nagy V. Gergő: Bronson
• Varga Zoltán: Magasfrász
• Benke Attila: Yentl
• Tosoki Gyula: TRON, avagy a számítógép lázadása
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Seraphine

Alföldi Nóra

Seraphine – francia, 2008. Rendezte: Martin Provost. Írta: Marc Abdelnour és Martin Provost. Kép: Laurent Brunet. Zene: Michael Galasso. Szereplők: Yolande Moreau (Séraphine), Ulrich Tukur (Wilhelm), Anne Bennent (Anne-Marie), Nico Rogner (Helmut). Gyártó: TS Productions. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 125 perc.

A művész életrajz cupákos falat minden filmalkotó számára; hiszen akár zenész, akár író a vizsgált alany, számíthat a multimédiás szponzorok széles mosolyára. Képzőművész-főhős esetén azonban már nem olyan biztos a stabil anyagi háttér, míg a plüss Frida Khalok és Van Gogh-ok a múzeumok aranybányái, a mítoszépítésből inkább filmiparon kívüli galeristák, aukciós házak profitálnak. A filmalkotó öröme viszont nem lebecsülendő, nincs is hálásabb téma ugyanis egy másik vizuális művész munkásságának megjelenítésénél. Utóbbi szempontból a Martin Provost által dirigált Seraphine című film ügyesen teljesít, az autodidakta, kevésbé ismert címszereplő művésznő biográfiájához a francia-belga koprodukció stílszerűen szikár, rendezői manírok és giccs nélküli formában működteti a ’10-es, ’20-as években működő festőnő történetét.

Séraphine de Senlis (a.k.a. Séraphine Louis) a Henri Rousseau nevével fémjelzett naiv irányzat egyik alakja volt, hobbiművészként napközben extrapénzért takarított, mosott és padlót vaxolt, éjszakánként sötét szobájában mély vallási áhítat és a Senlis-i katedrális tüzes üvegablakaitól ihletve ontotta magából a festővásznakat hínárszerűen, sűrű növényi ornamentikával bevont, rendkívül dekoratív képeit. Életstílusa – távol a dekadens Párizstól – igazi középkori aszketizmus, művészi hitvallása minden preraffaelita álma; pártfogója Wilhelm Uhde nehéz napokat élt meg protezsáltja sajátságos, vakbuzgón katolikus bolondériái miatt – Séraphine utolsó éveit terméketlenül, elmegyógyintézetekben töltötte.

Provost rendezése szép vonalvezetésű, szerény portré gyönyörű tájkép előtt, meditatív vizsgálódását csak halk tücsökciripelés és madárcsicsergés zavarja meg, a mű filmszerűségét elegáns kihagyásainak és kiváló színészi alakításainak köszönheti. Mértékletes, pontos és precíz munka, Séraphine belső világához képest talán túlságosan is puritán; formai-stiláris sallangoktól mentes mivolta miatt sorolható a naivok közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10632