KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/május
SÖTÉT VADNYUGAT
• Benke Attila: Kamerába lőni Western és önreflexió
• Varró Attila: Balladák a B-oldalról Western és revizionizmus
• Nevelős Zoltán: Deadwood A káosz urai
PSZICHO-FILMEK
• Pintér Judit Nóra: Az őrület mítoszai Pszicho-mozi
• Kovács Kata: Az eszképizmus lobotómiája Álomháború
• Iványi Zsófia: Horrorba hasadt lelkek Többszörös személyiségek
LATIN MOZI: KUBA
• Lénárt András: A Comandante mozija Új kubai filmek
• Bácsvári Kornélia: Titón szigete Tomás Gutiérrez Alea
• Bilsiczky Balázs: Kuba színei Beszélgetés Gödrös Frigyessel
• Gödrös Frigyes: A dolgok kezdete
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Melegítő fények Sós Ágnes portréjához
• Santa Dan: Egy meg sem született szerelem temetése Visszatérés – Retrace
• Harmat Eszter: Itt vagyunk YouTube-generáció?
INTERNET
• Kömlődi Ferenc: Webkameránk a világ szeme Online videókommunikáció
FILMEMLÉKEZET
• Harmat György: A realizmus csele Politika és művészet
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A rossz út Totál szívás
FILM / REGÉNY
• Lovas Anna: Törékeny életek Haruki Murakami: Norvég erdő
• Varró Attila: Ösvény vagy tisztás Norvég erdő
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Átjáróház Ki/Be Tawaret
• Báron György: Hunnia, a Paradicsom Két világ közt
MOZI
• Schubert Gusztáv: Férfit látok álmaidban
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer fenn egyszer lenn
• Alföldi Nóra: Seraphine
• Szabó Noémi: A lány és a farkas
• Vajda Judit: Instant dohány
• Nevelős Zoltán: Winter’s Bone
• Roboz Gábor: Élve eltemetve
• Kovács Marcell: Csúcshatás
DVD
• Varga Balázs: Nosztalgia
• Kovács Marcell: 8 millió halál
• Gorácz Anikó: A varázsló álma
• Nagy V. Gergő: Bronson
• Varga Zoltán: Magasfrász
• Benke Attila: Yentl
• Tosoki Gyula: TRON, avagy a számítógép lázadása
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Ki/Be Tawaret

Átjáróház

Gelencsér Gábor

Keserédes film/játék életre-halálra. Na jó, inkább életre.

A Ki/Be Tawaret játékos film, már a címe is az. Megengedhetõ hát, hogy belemenjünk a játékba, s a rendezõ, Molnár György gazdag pályafutásának filmcímeibõl rakjuk ki legújabb munkájának puzzle-ját. Lidérces álmok (korai kisjátékfilm még 1978-ból), A varázsló álma (1986, Csáth Géza nyomán), Sok hûhó Emmiért (1997-es Aszlányi Károly-adaptáció), Egyszer élünk, Nem történik semmi (egy-egy Tar Sándor-megfilmesítés 2000 és 2004-bõl), s végül talán a legfontosabb címdarab: Mert szabad vagyok (2001-es tévéfilm Kapecz Zsuzsa forgatókönyvébõl). A játékosságon túl feljogosít erre a Ki/Be Tawaret epizódok és karakterek látszólag kiszámíthatatlan mozgásából és kölcsönhatásából felépített szerkezete is; a válogatást az életmû eddigi darabjaiból pedig a film alig leplezett vallomásszerû, visszatekintõ, összefoglaló karaktere indokolja, amely persze nem jelent lezárást, sõt mindenféle élet/mû lezárása, lezárhatósága ellen fogalmaz.

Ki/Be – a címnek ez az eleme nagyon is komolyan veendõ: amikor úgy tûnik, kilépünk valahonnan, egyúttal be is lépünk máshová, ahonnan aztán megint a „ki” következik, és így – lehetõleg minél – tovább, az életbe való „be”-lépéstõl a végsõ „ki”-lépésig. De ebben az összefüggésben a cím második fele is legalább ennyire súlyos jelentésû. A Tawaret a történetben csak a fõhõs ironikus portréjaként, (megint csak játékos) animációs betétekben idézõdik meg, mint a víziló elnevezése, holott ennél valóban súlyosabb fogalomról van szó: az asszonyokat, a terhes anyákat és a gyermekeket védelmezõ egyiptomi istennõrõl – ám ez a jelentés már csak a film pontosan kidolgozott motívumrendszerébõl olvasható ki.

A Ki/Be Tawaret világa olyan, mint egy átjáróház: van, aki költözik, s van, akihez költöznek; van, aki vár, s van, akire várnak; mindenki jön-megy a saját és a mások életében. Fõhõsünk, a középkorú, magányosan élõ, elvált, egyetemista fiát kiismerni próbáló férfi nappal ábrándos nõgyógyász, éjjel józan dzsessz-zenész; nem tudja, szeretõjéhez, takarító- vagy asszisztensnõjéhez ragaszkodjon-e jobban; délben egy kisvendéglõ elégedetlen törzsvendége, aki esténként kedvtelésbõl kitûnõen fõz. E zûrzavarban rövid ideig lelki partnere és albérlõje lesz fia „volt–nincs–lesz” barátnõje, aki hol bölcsész, hol rock-zenész, hol egy szubkulturális rádió provokatív mûsorvezetõje, szabadidejében pedig cinkostársával az arra érdemes álszent tanárokat büntetõ kétszemélyes szabadcsapat akcionistája. Mindenki másra vágyakozik, mint amit a sors neki rendelt: a professzornõ megereszkedett teste és frusztrált lelke helyett elfecsérelt ifjúságára, a docens úr Hölderlin és Goethe helyett vad szexuális kalandokra, a nyomozónõ viszont a bölcsészet nemes tudományára. S van, aki gyorsan meg is valósítja álmait: a rockbanda új tagja Krisnásból táltososba vedlik, s élete színes pályáján ez bizonyára még nem a végsõ állomás. De ezzel még korántsem soroltam fel mindenkit és a szereplõk valamennyi lelki drive-ját. A nagy jövés-menésnek van azonban még egy fontos eleme, maga a közeg, Budapest, közelebbrõl a Terézváros, amely végtelen türelemmel fogadja be izgõ-mozgó lakóit. Mintha a város „tudása” a szerzõével volna azonos: látott õ már ilyet. A hely ismerõssége karnyújtásnyi közelségbe hozza az abszurd helyzetek és karakterek szürreális (láz)álmait, amelyek ugyanakkor meseivé stilizálják a környezetet. Lebegünk, valahol valóság és képzelet között.

Molnár György – nem elõször – maga írta filmjének forgatókönyvét. Pályafutása során ugyanakkor számtalan író mûvét dolgozta fel a fent említetteken túl Kosztolányi Dezsõtõl Esterházy Péterig. A Ki/Be Tawaret úgy személyes, szerzõi film, hogy „lapjain” ott élnek a korábbi megfilmesített olvasmányélmények, mindenekelõtt a valóságtól eloldott költõi szemléletben és a szerteindázó–összetartó játékos szerkezetben. (A rendezõ gyakran több mû vagy több szerzõ egybekapcsolásával hozott létre egy-egy filmet.) „Átjáróház” az az irodalmi hagyomány, amelybõl merít – s átjáróház az a film, amelyet saját élményvilágából felépít. Jó bóklászni benne.

Ki/Be Tawaret – magyar, 2011. Rendezte és írta: Molnár György. Kép: Csukás Sándor. Vágó: Király Ferenc. Hang: Nagygyörgy Gábor. Producer: Kántor László és Kulcsár Zsuzsa. Szereplõk: Schlanger András (Sugár), Kerekes Vica (Fruzsi), Ötvös András (Bence), Kovalik Ágnes (Dorka), Varjú Olga (Erzsike), Vajda Milán (Máté). Gyártó: Mátrix Film kft. Forgalmazó: CineReál Kft. 91 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10627