KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/május
SÖTÉT VADNYUGAT
• Benke Attila: Kamerába lőni Western és önreflexió
• Varró Attila: Balladák a B-oldalról Western és revizionizmus
• Nevelős Zoltán: Deadwood A káosz urai
PSZICHO-FILMEK
• Pintér Judit Nóra: Az őrület mítoszai Pszicho-mozi
• Kovács Kata: Az eszképizmus lobotómiája Álomháború
• Iványi Zsófia: Horrorba hasadt lelkek Többszörös személyiségek
LATIN MOZI: KUBA
• Lénárt András: A Comandante mozija Új kubai filmek
• Bácsvári Kornélia: Titón szigete Tomás Gutiérrez Alea
• Bilsiczky Balázs: Kuba színei Beszélgetés Gödrös Frigyessel
• Gödrös Frigyes: A dolgok kezdete
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Melegítő fények Sós Ágnes portréjához
• Santa Dan: Egy meg sem született szerelem temetése Visszatérés – Retrace
• Harmat Eszter: Itt vagyunk YouTube-generáció?
INTERNET
• Kömlődi Ferenc: Webkameránk a világ szeme Online videókommunikáció
FILMEMLÉKEZET
• Harmat György: A realizmus csele Politika és művészet
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A rossz út Totál szívás
FILM / REGÉNY
• Lovas Anna: Törékeny életek Haruki Murakami: Norvég erdő
• Varró Attila: Ösvény vagy tisztás Norvég erdő
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Átjáróház Ki/Be Tawaret
• Báron György: Hunnia, a Paradicsom Két világ közt
MOZI
• Schubert Gusztáv: Férfit látok álmaidban
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer fenn egyszer lenn
• Alföldi Nóra: Seraphine
• Szabó Noémi: A lány és a farkas
• Vajda Judit: Instant dohány
• Nevelős Zoltán: Winter’s Bone
• Roboz Gábor: Élve eltemetve
• Kovács Marcell: Csúcshatás
DVD
• Varga Balázs: Nosztalgia
• Kovács Marcell: 8 millió halál
• Gorácz Anikó: A varázsló álma
• Nagy V. Gergő: Bronson
• Varga Zoltán: Magasfrász
• Benke Attila: Yentl
• Tosoki Gyula: TRON, avagy a számítógép lázadása
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pszicho-filmek

Álomháború

Az eszképizmus lobotómiája

Kovács Kata

Zack Snyder mintha a Fekete hattyút ötvözné a videójátékok esztétikájával. A meghasadt én azonban itt nem az elmebaj, hanem az életösztön jele.

Az õrültekháza fogságából menekülni vágyó hõs korántsem új fejlemény a filmmûvészetben. Zack Snyder elsõ egyszerre írói és rendezõi vállalkozásában nem állít meglepõen eredetit a bolondokháza paranoiás valóságáról, sem pedig az eszképista fantáziavilágokról. Ami talán mégis figyelemreméltó lehet az Álomháború pofátlan közhelyekbõl kovácsolt szlogenjeinek sorában, az a történet elején megfogalmazott üzenet: „Hatalmad van az általad teremtett világok felett” – ebbõl bomlik ki késõbb ugyanis mind a téboly-tematika, mind a filmes önreflexivitás.

A labirintusszerû folyosókkal, függönyökkel és tágra nyílt pupillákkal keretezett, egymásba nyíló történetszintek a húszéves, ártatlan, de vagány Baby Doll sematikus elmegyógyintézeti meneküléstörténetét beszélik el. A lányt gonosz mostohaapja záratja be, ahol az altatás nélküli lobotómia elõtti pillanatban indul be elõször képzeletbeli valósága, mely az intézet világából annak álomverziójába, egy éjszakai klubba repíti. Az ebben a valóságsíkban átélt megaláztatások hatására táncos performanszai során újabb eszképista kalandokba zuhan. Míg a kilencvenes évek videójátékainak dramaturgiai sémáit felhasználó klubbéli menekülés egyszerû tárgyak (kulcs, térkép) nem túl bonyolult összegyûjtésén alapul, addig az ezek megszerzésében kulcsfontosságú szerepet betöltõ táncelõadások közben átélt fantáziák Baby Dollt és tudata által generált társait az ezredfordulós videójáték-kultúra lenyûgözõ, nagyságrendekkel eltúlzottabb, megalomán birodalmába kalauzolja. Az elsõ világháborús kegyetlenkedés, a fantasy-toposzok, a szamuráj-kardok és robbanások túlburjánzó akciójelenetei egyrészt megidézik a Role Playing-játékokat, sõt egyszerre több felhasználható avatart is kínálnak a nézõnek a táncos lányok szexi amazon változatainak képében. A film ezáltal illeszkedik a videójátékos stilizációt alkalmazó filmkészítõi trendbe (Scott Pilgrim a világ ellen, Eredet), ráadásul ezt úgy teszi, hogy az õrület és a személyiséghasadás témáit is feszegeti. Az akciójelenetek mégsem váltanak ki fokozottabb azonosulást, hanem végleg kioltják a korábbi történetszintek eddig is halványan pislákoló feszültségét.

Mindettõl eltekintve könnyen felfedezhetõ a történet inkább idegesítõ, mint izgalmas egybecsengése Darren Aronofsky Fekete hattyújával, elég csak Baby Doll és fantáziabeli riválisa, Sweet Pea kettõsére gondolnunk. Míg azonban a hattyút táncoló Nina tudathasadása lassan válik nyilvánvalóvá, itt szó sincs patológiás jelenségrõl vagy mentális zavarról. Baby Doll a stresszhelyzetek, a megaláztatást jelentõ tánc és a fizikai fájdalom elõl csupán „ártatlan”, de szükségszerûen megváltó fantáziákba vagy hallucinációkba menekül, melyek elszántságát és kitartását erõsítik. Tény azonban, hogy a második akciójelenettõl már nem egyedül harcol a legyõzhetetlennek látszó ellenfelek ellen, hanem szövetségeseit is különleges erõvel ruházza fel. Az álombeli szereplõket, saját elméje teremtményeit kettõzi meg, és így végül saját személyiségének csupán egy aprócska részét – a legelszántabbat, a legerõsebbet, azt, amelyik a menekülés közben folyton fellázad ellene – menekíti meg.

A film eleji lobotómiás jelenetbõl „felébredve” Sweet Pea a színpadon próbált jelenettel kapcsolatban odakiáltja a koreográfus-rendezõnek, hogy a közönségnek kommerszebb témára van szüksége egy agymûtött zombinál. Snydert nyilvánvalóan ugyanez a gondolat vezérelte, amikor nem elégedett meg a valóságból kiutat keresõ lány történetével, és közhelyes, túlcsorduló vizualitású, túlhajtott akciójelenetekkel, valamint üresen csengõ álbölcsességekkel turbózta fel azt.

Álomháború– Sucker Punch, amerikai, 2011. Rendezte és írta: Zack Snyder. Kép: Larry Fong. Zene: Tyler Bates és Marius de vries. Szereplõk: Emily Browning (Baby Doll), Abbie Cornish (Sweet Pea), Jena Malone (Rocket), Carla Gugino (Dr. Gorski),Oscar isaac (Jones), Scott Glenn. Gyártó: Warner bros / Legendary Pictures. Forgalmazó: InterCom. 116 perc. Szinkronizált.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/05 19-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10613