KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dumas

Ádám Péter

Dumas – francia, 2010. Rendezte: Safy Nebbou. Írta: Safy Nebbou, Gilles Taurand. Kép: Stéphane Fontaine. Zene: Hugues Tabar-Nouval. Szereplők: Gérard Depardieu (Alexandre Dumas), Benoît Poelvoorde (Auguste), Dominique Blanc (Céleste), Mélanie Thierry (Charlotte). Gyártó: Film Oblige. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 105 perc.

Alexandre Dumas és Auguste Maquet. A dicsőségben sütkérező nagy író és az ismeretlenség homályában robotoló munkatárs. A zseni és szorgalmas tollnoka. Fény és árnyék. Az egyik élvezi az életet, habzsolja a nőket, a másik visszafogott, görcsös, gátlásos, félénk, szerény. Nem kell sokat törni a fejünket, hogy kitaláljuk, ki a szerencsétlenebb, elesettebb, frusztráltabb. A filmnek a két férfi viszonya az alapképlete. Auguste Maquet-t Gérard de Nerval 1844-ben ajánlotta be az írónak. Dumas és Maquet együttműködése hét évig tartott (az író nem kevesebb, mint tizenhét regényt jegyzett ez alatt az időszak alatt, köztünk olyan remekműveket, mint A három testőr). Hogy ez a tizenhét regény mit köszönhet az egyiknek, és mit a másiknak, ma már nehéz megmondani. (Van olyan vélemény is, hogy néhány Dumas-regénynek egyedül Maquet volt a szerzője.)

Az alapötlet: hogyan használja ki, és teszi szerencsétlenné a nagy alkotóművész (Gérard Dépardieu) a környezetét. És az is, hogyan tud egy érzékeny ember (Benoît Poelvoorde) életben maradni a zseni önzésének árnyékában. A Dumas mégis kiábrándító. Annál is inkább, mivel a bonyodalom (egy csinos fiatal lány Maquet-t gondolja a nagy írónak) édeskevés a feszültség fenntartására. A látványos tengeri utazással kezdődő film hamar unalomba fullad, és ezt az unalmat a két rendkívüli színészi teljesítmény sem tudja a nézővel feledtetni.

Érdekes pillanata a filmnek, amikor bemutatja, hogyan is dolgozott együtt a két író. Hogyan is állt össze az a „négykezes”, amelyben egyikük a struktúrát, a szerkezetet adta, a másik pedig a színt, a hangot, a ritmust. Az alaphelyzetben ígért „dráma” azonban nem jut el a nagy összecsapásig, kifullad és érdektelenné válik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10326