KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Mihalicz Csilla: A mozgókép joga Magyar filmtörvény
• N. N.: Filmjogok
• Pálfi György: Taxidermia Így mentem el
• Ruttkay Zsófia: Taxidermia Így mentem el
• Muhi Klára: A madzag vége Beszélgetés Groó Dianával és Fischer Gáborral
• Kolozsi László: Fehér por Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: A temetetlen halott Beszélgetés Mészáros Mártával

• Stőhr Lóránt: A szegénység tízparancsolata Dán dogma
• N. N.: A Dogma tisztasági fogadalma
• Kúnos László: Concerto grosso négy hangra Saraband
• N. N.: Dogma-filmek
• Bori Erzsébet: Amal, a halál Lukas Moodysson
• Zoltán Gábor: Kémiai szerelem Rekonstrukció
• Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa Elem Klimov (1933-2003)
DVD
• Pápai Zsolt: Rossz szellem a házban Robert Wise: A ház hideg szíve
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Euromozi Európa Filmhét
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Belül semmi A nagy Ő és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Full kúl Apám beájulna
• Karátson Gábor: Bocsásson meg, de nem egészen értem önt Japán
• Vaskó Péter: Hatalom és tea A Gyűrük Ura – A király visszatér
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Két barát
• Korcsog Balázs: Orosz bárka
• Dóka Péter: Jószomszédi iszony
• Nevelős Zoltán: Lépéselőny
• Vincze Teréz: Vér és arany
• Köves Gábor: Mambo italiano
• Kis Anna: Szamszára
• Kolozsi László: Amerikában
• Csillag Márton: Felül semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Következő három nap

Nevelős Zoltán

The Next Three Days – amerikai, 2010. Rendezte: Paul Haggis. Írta: Paul Haggis, Fred Cavayé, Guillaume Lemans. Kép: Stéphane Fontaine. Zene: Danny Elfman,Alberto Iglesias. Szereplők: Elizabeth Banks (Laura), Liam Neeson (Damon), Russell Crowe (John Brennan), Olivia Wilde (Nicole). Gyártó: Lionsgate. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 122 perc.

Egy átlagember kizökken a megszokott kerékvágásból – mindig jó alaphelyzet egy filmhez, annál inkább, minél messzebbre sikerül az a kizökkenés. Paul Haggis (Ütközések; Elah völgyében) francia minta után gyártott amerikai thrillerében egy becsületes tanárember, szerető családapa kényszerül arra, hogy akcióhőssé váljék: Russell Crowe a tőle megszokott meggyőzőerővel hozza azt a jellemfejlődést, amit már a Gladiátorban is láttunk tőle. A dolgok hétköznapi menete akkor borul fel, amikor John Brennan (Crowe) kedves és szép feleségét, Larát gyilkosság vádjával letartóztatják, majd húsz év börtönre ítélik. John még ezt az akadályt is példás polgári engedelmességgel veszi, hűségesen hordja kisfiát a fegyházi látogatásokra, amikor azonban az utolsó fellebbezés után a rászakadó reménytelenségre Lara öngyilkossági kísérlettel válaszol, John elhatározza, hogy nem tűri tovább a helyzetet, és megszökteti feleségét. Tudományos alapossággal készíti elő akcióját, melynek percről percre követett kivitelezése alkotja a film tetőpontjának félóráját.

Az író-rendező Haggis többnyire jelenetről jelenetre, olykor sorról sorra, képről képre ismétli Fred Cavayé 2008-ban készült, Pour elle című filmjének forgatókönyvét, ugyanonnan ugyanoda jut el, igaz másfél óra helyett két óra alatt. Érdekes, hogy – az amerikai feldolgozások zömének logikájával ellentétben – Haggis ugyanúgy lemond az eredeti bűntény (amivel az asszonyt vádolják) megoldásáról, mint a francia változat, csupán flashbackekben jelez annyit, hogy a néző, ha akarja, biztos lehessen az asszony ártatlanságában. Haggis két ponton ad hozzá a cselekményhez egy-egy kis híján végzetes következményekkel járó bakit, amivel az izgalmakat fokozza, és így a hangsúlyt a jellemek felkavaró drámája felől az igényesen kimért akciófilm felé tolja. Szerencsére a film egyik legszebb pillanata John és az apja között, akivel évek óta nem beszél, megőrződött: megbékélés egy igazi westernbe illő, szavak nélkül sokat mondó egymásra nézéssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10483