KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Mihalicz Csilla: A mozgókép joga Magyar filmtörvény
• N. N.: Filmjogok
• Pálfi György: Taxidermia Így mentem el
• Ruttkay Zsófia: Taxidermia Így mentem el
• Muhi Klára: A madzag vége Beszélgetés Groó Dianával és Fischer Gáborral
• Kolozsi László: Fehér por Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: A temetetlen halott Beszélgetés Mészáros Mártával

• Stőhr Lóránt: A szegénység tízparancsolata Dán dogma
• N. N.: A Dogma tisztasági fogadalma
• Kúnos László: Concerto grosso négy hangra Saraband
• N. N.: Dogma-filmek
• Bori Erzsébet: Amal, a halál Lukas Moodysson
• Zoltán Gábor: Kémiai szerelem Rekonstrukció
• Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa Elem Klimov (1933-2003)
DVD
• Pápai Zsolt: Rossz szellem a házban Robert Wise: A ház hideg szíve
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Euromozi Európa Filmhét
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Belül semmi A nagy Ő és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Full kúl Apám beájulna
• Karátson Gábor: Bocsásson meg, de nem egészen értem önt Japán
• Vaskó Péter: Hatalom és tea A Gyűrük Ura – A király visszatér
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Két barát
• Korcsog Balázs: Orosz bárka
• Dóka Péter: Jószomszédi iszony
• Nevelős Zoltán: Lépéselőny
• Vincze Teréz: Vér és arany
• Köves Gábor: Mambo italiano
• Kis Anna: Szamszára
• Kolozsi László: Amerikában
• Csillag Márton: Felül semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Két barát

Csantavéri Júlia

 

A film két barátja az életben is barát. Sőt. Egy izgalmas és sikeres kis színházat jelentenek ők együtt, az egyikük, Spiro Scimone írja a darabokat, aztán Francesco Sframelivel, esetleg még néhány barátjukkal együtt elő is adják, bár a színpadra állítást legtöbbször másvalaki vállalja. A Nunzio című darabból készült első filmjüket azonban rendezőként is ők maguk jegyzik. Spiro és Francesco Messinából származnak. A filmben megszólaló gyönyörű nyelv is a messinai dialektus kicsit olaszossá szelídített változata. Hiszen szerepük szerint is szicíliaiak ők, két, véletlenül egymás mellé csapódott elvándorló, aki valamely meg nem határozott észak-itáliai város idegen környezetében keresi a boldogulást. Ennek dacára aligha lehetnének különbözőbbek. Nunzio, (Francesco Sframeli) gyermekien, szinte együgyűen tiszta kedélyű álmodozó, heves és olthatatlan érdeklődéssel a dolgok és az emberek, így lakótársa, Pino (Spiro Scimone) iránt is, akit szüntelen záporozó kérdésekkel áraszt el. Pino hallgatag, magába zárkózó férfi, foglalkozására nézve bérgyilkos. Időről időre vonatra száll, hogy megbízásait teljesítse. A mindennapi rutint, kapcsolatuk Pino által rögzített távolságát Nunziónak a festékgyárban szerzett betegsége oldja fel. A felszín alatt a dolgok lassan, szinte észrevehetetlenül átrendeződnek, Pino képes lesz kitörni a magára húzott páncélból, és végül döntő elhatározásra jut.

A film ritmusa bámulatosan pontos, ütemét, akárcsak egy jó kamaradarabét, Pino és Nunzio beszélgetéseinek egyenletes crescendója határozza meg. E beszélgetések kapcsán nem alaptalanul hivatkoznak sokan Beckettre: a szöveg a lehető leghétköznapibb, de tömörsége, a szavakat körülölelő szituáció különössége, a velük szembeállított csendek és nem utolsósorban a szelíden groteszk áthallások révén mégis költőivé válik. Ez a jól megragadható, lényegi elemekre koncentráló módszer jellemzi a képeket és azt is, ahogyan néhány jól megválasztott figurával körbeveszik a két barát történetét. A csengők rongálójára vadászó háziúr, a bárban keresztrejtvényt fejtő nyugdíjasok, Nunzio kevés szavú, ám összetartó kollégái, de még szerelme, a szép Maria is vázlatszerű, többé-kevésbé groteszkül elrajzolt szereplők, inkább csak utalások a külső világra, hogy annál erősebben és fájóbban emelkedjen ki az alapszituáció. A két fiatal színész-rendező az egyébként ismerős témákat – magány, emigráció, kiszolgáltatottság – minden hozzájuk tapadt melodramatikus vagy hatásvadász elemtől megtisztítva, a film legjobb pillanataiban bravúros egyszerűséggel mutatja meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1781