KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Mihalicz Csilla: A mozgókép joga Magyar filmtörvény
• N. N.: Filmjogok
• Pálfi György: Taxidermia Így mentem el
• Ruttkay Zsófia: Taxidermia Így mentem el
• Muhi Klára: A madzag vége Beszélgetés Groó Dianával és Fischer Gáborral
• Kolozsi László: Fehér por Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: A temetetlen halott Beszélgetés Mészáros Mártával

• Stőhr Lóránt: A szegénység tízparancsolata Dán dogma
• N. N.: A Dogma tisztasági fogadalma
• Kúnos László: Concerto grosso négy hangra Saraband
• N. N.: Dogma-filmek
• Bori Erzsébet: Amal, a halál Lukas Moodysson
• Zoltán Gábor: Kémiai szerelem Rekonstrukció
• Trosin Alekszandr: Egy „hatvanas” sorsa Elem Klimov (1933-2003)
DVD
• Pápai Zsolt: Rossz szellem a házban Robert Wise: A ház hideg szíve
FESZTIVÁL
• Vágvölgyi B. András: Euromozi Európa Filmhét
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Belül semmi A nagy Ő és a többiek
KRITIKA
• Báron György: Full kúl Apám beájulna
• Karátson Gábor: Bocsásson meg, de nem egészen értem önt Japán
• Vaskó Péter: Hatalom és tea A Gyűrük Ura – A király visszatér
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Két barát
• Korcsog Balázs: Orosz bárka
• Dóka Péter: Jószomszédi iszony
• Nevelős Zoltán: Lépéselőny
• Vincze Teréz: Vér és arany
• Köves Gábor: Mambo italiano
• Kis Anna: Szamszára
• Kolozsi László: Amerikában
• Csillag Márton: Felül semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amerikában

Kolozsi László

 

Ha hihetünk a filmeseknek – nem hihetünk –, az Amerikába érkező emigráns sorsát alapvetően meghatározza, hogy melyik országból érkezett (szakadt hajón, a fedélközben): az olaszok kisebb-nagyobb súlyú bűncselekményeket követnek el, az oroszok nagyobb súlyúakat, a törökök takarítanak, az írek pedig isznak és szenvednek. Jim Sheridan filmjének ír hőse, Johnny, inni ugyan nem iszik, legalábbis nem annyira, mint Frank McCourt regényében (Angyal a lépcsőn) az írek, szenvedni viszont annál jobban szenved. New York legdurvább negyedében lakik két kislányával. A hőség elviselhetetlen. Johnny elindul, hogy légkondicionálót szerezzen a tikkadt családnak: sikerrel jár, beüzemeli az erősen amortizálódott beltéri egységet, de korai az öröm, a gép kivágja a biztosítékot, a házban lakók ordítanak. Ilyesfajta kudarcok sorozatából áll össze a film ír családjának a története. Az Amerikában: melodráma; az amerikai kritikusok legalább olyan gyakran emlegetik a filmmel kapcsolatban Frank Caprát, mint amennyiszer titulálják a filmet szívmelengetőnek vagy szívbemarkolónak. Az Amerikában igazi hőse, aki nem adja fel, aki nem engedi el a reményt, egy pillanatra sem, nem Johnny, az apa, hanem a kislánya: Sarah alakításának súlya van, miatta lesz ez a melankolikus kamaradarab igazi dráma. Sokszor felhasznált és elhasznált történetekből, érzelmekből és hangulatokból – a család kiruccan abba a vidámparkba is, amit szerintem még a tízes években húztak fel díszletmunkások – építette fel egyértelműen önéletrajzi filmjét Jim Sheridan, de egyrészt a remek színészeknek, másrészt annak köszönhetően, hogy minden pillanatban érezni, hogy az, amit a vásznon látunk, megtörtént; az Amerikában, ha nem is megdöbbentő vagy feledhetetlen, de mindenképpen figyelmünkre érdemes film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1788