KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Róma körül

Baski Sándor

Sacro Gra – olasz, 2013. Rendezte: Gianfranco Rosi. Írta: Gianfranco Rosi és Niccoló Bassetti. Kép: Gianfranco Rosi. Gyártó: Doclab / La Femme Endormie. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Az európai városok közül Rómának van talán a legmarkánsabb mozgóképes imázsa, köszönhetően többek közt Fellini munkásságának, és az olyan késői utódoknak, mint Paulo Sorrentino, aki tavaly A nagy szépségben szintúgy a glamour és a dekadencia epicentrumaként ábrázolta az „örök várost”. A dokumentumfilmes Gianfranco Rosi nagyon más perspektívát választott: kameráját azokra irányította, akik szó szerint a város peremén élnek, a Grande Raccordo Anulare, vagyis a Rómát övező 70 kilométeres körgyűrű közelében. Szereplői közt akad unatkozó arisztokrata, kiöregedett prostituált, fotóképregény-színész, a körgyűrűn szolgálatot teljesítő mentős, angolnákra specializálódott halász, pálmafa-férgek ellen küzdő rovarszakértő és egy panelházban lakó csonka család. Narráció, cselekmény és zene nincs, Rosi látszólag ad-hoc módon ragad ki egy-egy eseménytelen pillanatot perememberei hétköznapjaiból. Hiányzik az epizódokon átívelő tematikai kapocs is, a figurákat leginkább csak a földrajzi helyzetük köti össze. A rendező-operatőr mintha szándékosan fosztaná meg a nézőt az értelmezést segítő mankóktól, ami akár bocsánatos bűn is lehetne, hiszen a Róma körül elviekben dokumentumfilm, és ebben a műfajban a mindennapi élet banalitásának kommentár nélküli rögzítése önmagában is értékelhető művészi gesztus. Rosi azonban nem vegytiszta dokumentumfilmet készített, hiába nyerte el a produkció ebben a minőségében az Arany Oroszlánt, a jól elkapott, spontán és intim momentumok közt bőven akadnak megrendezettnek tűnő epizódok is, ahol a bemikrofonozott szereplők magukat alakítják a kamera kedvéért. Illene tehát, hogy legkorábban a másfél órás játékidő végére kirajzolódjon valamiféle halvány koncepció, amely egyszersmind a film elkészültét is megindokolja, ezzel azonban adós marad a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11754