Láttuk még

Az utolsó esély

Hungler Tímea

Amikor Oppenheimer néhány hasonló kvalitású fizikussal karöltve megalkotta az atombombát, még nem sejtette, hogy nem csupán az önpusztítás alapjait rakja le, de örökzöld témát szolgáltat a filmgyártás számára is. Az atomfegyver birtoklása – uram bocsá –, használata hálás nyersanyag: amellett, hogy morális gócpontokat piszkálgat, eseményorientáltsága folytán akciófilmek alapját képezheti, mint most, a Crimson Tide esetében.

Filmünkben az őrült ex-szovjet szakadárok a Kamcsatka-félsziget egyik nukleáris bázisáról tartják sakkban és sokkban az orosz kormányt, mely kétségbeesésében az USA-hoz fordul. Amerika a mára már szövetségessé szelídült egykori szuperhatalom megsegítésére az atombombával felszerelt Alabama tengeralattjárót küldi, fedélzetén a szellemi munícióval is alaposan felfegyverkezett két főszereplővel (Gene Hackman, Denzel Washington).

Miközben Clinton elnök parancsára várunk, a helyzet fokozódik; a két dudás elve beigazolódni látszik: a kabinok egyre szűkebbé, a Csendes-óceán egyre mélyebbé, a legénység pedig egyre megosztottabbá válik.

Hogy a kapitány és másodtisztje között dúló hatalmi csata globális szintre emelkedhet-e, vagyis okozhat-e presztízsharc világháborút, erre kapunk választ ebből a magas fordulatszámú morálkalandfilmből, mely határozottan kiragyog a sablonos akciófilmek sártengeréből.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1995/10 60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=983

Cikk értékelése:

szavazat: 1257 átlag: 5.44