KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Passion Fish

Déri Zsolt

May-Alice sikeres tévészínésznő, egy szappanopera sztárja. Autóbalesete egy csapásra véget vet karrierjének, deréktól lefelé megbénulva, tolószékben tér vissza New Yorkból gyermekkora louisianai mocsárvidékére, a bűnös városból a romlatlan természetbe, a tévé virtuális valóságából a valódi világba. Ápolónője, a fekete Chantelle, egyenesen egy kábítószer-elvonó kúráról érkezik. Akárcsak May-Alice, ő is idegenül mozog még a régi-új életben. Az elhagyott vízparti birtokon, ahol együtt élni tanulnak, szinte leltárszerű jelleggel bukkannak fel múltjuk figurái: May-Alice esetében a helybéli butaliba barátnők, a szappankolléganők, az iszákos nagybácsi és a cápalelkű tévéproducer, Chantelle-nél a drogpartner, a zord atya és a nála gyámságban lévő kislány. A két nő lassan barátságot köt, ráébrednek egymásrautaltságukra és végleg leszoknak drogjaikról (tévé, alkohol, heroin). Két sokgyermekes helyi kovboj képében még a magánéleti boldogság lehetősége is felsejlik számukra.

A negyven körüli John Sayles keleti parti független filmes, az utolsó generációból, mely még a jó öreg Roger Corman mellett tanulta ki a szakmát. Hal Hartleyhoz hasonlóan a kül-, kis- és kertvárosi élet nagy ismerője, a formalista bravúrmutatványok helyett azonban ő mindig az embert keresi kamerájával, és rendszeresen meg is találja. Filmográfiája impozáns és változatos. Egy anya meg a lánya a leszbikusok táborát választja (Lianna, 1983), fekete bőrű földönkívüli landol Harlemben (The Brother From Another Planet, 1984), virginiai bányászok harcolnak a sztrájktörőkkel (Matewan, 1987), a chicagói White Sox baseball-csapat némi pénzért hajlandó elveszíteni az 1919-es világbajnokságot (Eight Men Out, 1988). Bármi legyen is a téma, Sayles bámulatos megfigyelőkészségről és empátiáról tesz tanúbizonyságot. A remény városa című 1991-es filmje kapcsán, mely mintegy tizenöt karakteren keresztül mutatja be egy város életét, egy angol kritikus kijelentette: „Saylesből ugyanolyan emblematikus filmrendezője lehet a kilencvenes éveknek, amilyen Altman volt a hetveneseknek”. Két évvel később, Rövidre vágva című, hasonló tematikájú munkájával végül is maga Robert Altman lett a kilencvenes évek Altmanja, ám manapság John Saylesnek lenni sem utolsó dolog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=976