KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Nulladik óra

Alföldi Nóra

The Breakfast Club – amerikai, 1985. Rendezte: John Hughes. Szereplők: Emilio Estevez, Anthony Michael Hall, Judd Nelson, Molly Ringwald, Ally Sheedy. Forgalmazó: Budapest Film. 93 perc.

 

Több mint tíz évvel azelőtt, hogy az Amerikai pite főhőse 1999-ben megerőszakolt egy süteményt – s ezzel egy újabb generáció számára manifesztált egy régi-új kamasz-problematikát –, létezett egy mozgalom, mely a tinédzsereket szalonképes, értelemmel bíró, öntudatos lényként mutatta be. Egy-egy érzékenyebb, kultikus ifi-film korábban is jutott minden korosztálynak, a nyolcvanas évek derekán betörő brat pack-filmek alkotói azonban kapva-kaptak a baby-boom generáció népes szaporulatának fogyasztási mániáján. Pár év lefolyása alatt nagy mennyiségben árasztották el a mozikat néhány zsenge tehetséget csillagokig röpítő műveikkel, melyekben a pubertáskor lehetetlen állapotát nem a hormonvezérelt monstrumoktól hemzsegő szex-komédiák, hanem üde drámák keretein belül írták le.

„Az X-generáció Salingere”-ként emlegetett John Hughes zsinórban gyártotta az egyszerű formavilágú, kortárs hangon megszólaló darabokat (Tizenhat szál gyertya, Meglógtam a Ferrarival). 1985-ös Nulladik óra című mozija a brat pack-filmek alfája, a tinifilm zsáner egyik nullpontja – felvonultatja a legendás kölyökfalka kulcsfiguráinak ötnyolcadát, és definiálja az alapkliséket.

A szolid kamaradrámában, szombati büntetés alkalmából, a tizenévesek osztálytársadalmának öt jellegzetes figurája zsúfolódik egész napra egy helységbe; a Sportoló, az Agy, a Bálkirálynő, a Dilis és a Rosszfiú azt a feladatot kapja, hogy írjanak esszét: kik is ők valójában. Ebből az alapszituációból kiindulva töltik láblógatással a napot, életszagú dialógusokban elbeszélt, apró marakodásaik révén bontogatják fel skatulyáikat, közös dívánnyá változtatva ideiglenes börtönüket.

Hughes látszólag minimalista koncepciója tulajdonképpen kényszermegoldás: jóformán amatőrként került a rendezői székbe, de ezt előnyére fordította. Pusztán az arcokra és egy-két jól elhelyezett decens gegre koncentrálva adott pontos tudósítást a tinédzserekről egy betegesen perfekcionista társadalomban, mellyel szemben az ifjúságnak esze ágában sincs fellépni: látszólag ölbe tett kézzel, köldöknézve vállalja fel a kiosztott szerepeket, miközben valójában magasról tesz az elvárásokra. Hughes elsőként fogalmazta meg a jellegzetes X-generációs életérzést, mely a mai napig érvényes. Filmjét húsz év alatt sem lepte be a por.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9397