KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/október
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Michel Serrault (1928–2007)
BERGMAN
• Kovács András Bálint: A lélek mélyéről Ingmar Bergman
• Sopsits Árpád: Ellenkező előjelű ikerpárok Bergman – Antonioni
ANTONIONI
• N. N.: Michelangelo Antonioni játékfilmjei
• Jancsó Miklós: A Mester lebegve érkezik Michelangelo Antonioni
• Vágvölgyi B. András: Antonioni Amerikája Zabriskie Point
MIYAZAKI
• Teszár Dávid: A repülés művészete Hayao Miyazaki
• Géczi Zoltán: Tokiói keresztapák A Studio Ghibli története
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Háttérvetítések Karlovy Vary
• Baski Sándor: Régi táj új ecsettel Russia Rulez
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A lelassult forradalom Formabontók
• Palotai János: Átrajzolók Tóth György fotografikái
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Box humana Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: Brókerarcok Overnight
• Barotányi Zoltán: Port a porhoz Zuhanórepülés
• Kolozsi László: Manysi vadász a szív Farkas
• Dániel Ferenc: Jiři Menzel kései cunamija Őfelsége pincére voltam
• Turcsányi Sándor: Villák proletárjai, egyesüljetek! Őszi kertek
• Takács Ferenc: Ártéri dagály Tideland
LÁTTUK MÉG
• Vízer Balázs: Este
• Vincze Teréz: Drágaságom
• Kolozsi László: Törésteszt
• Vajda Judit: Felkoppintva
• Géczi Zoltán: Száműzöttek
• Parádi Orsolya: Ízlések és pofonok
• Tüske Zsuzsanna: Mr. Brooks
• Varró Attila: Csillagpor
DVD
• Pápai Zsolt: Betörő az albérlőm
• Tosoki Gyula: Hósüti
• Klág Dávid: Idiokrácia – Hülyék paradicsoma
• Varró Attila: Kwaidan

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagpor

Varró Attila

Stardust – amerikai, 2007. Rendezte: Matthew Vaughn. Írta: Neil Gaiman regényéből Matthew Vaugh és Jane Goldman. Kép: Ben Davis. Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Charles Cox (Tristan), Claire Danes (Yvaine), Michelle Pfeiffer (Lamia), Sienna Miller (Victoria), Robert de Niro (Shakespeare). Gyártó: Paramount Pictures / Marv Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 124 perc.

 

Klasszikus tündérmesét forgatni Hollywoodban az ezredfordulós Shrek-érában kockázatosabb vállalkozás, mint egész estés bábfilmet engedni a CGI-állatkáktól nyüzsgő multiplex-arénákba – maga is mesébe illó, heroikus küldetés, amihez elengedhetetlen legalább egy darab igazi hős. A Csillagpor esetében a vitéz legkisebb herceg főszerepe ezúttal a rendező helyett az alapregény szerzőjét jelentő brit Neil Gaimannek jutott, aki az ezredfordulós comics szentháromságának egyelőre legkevésbé megfilmesített tagjaként (társai példáiból okulva) máris tevékeny, ha nem is sorsdöntő részt vállalt első stúdióadaptációjában.

Az 1998-es kiadású gazdagon illusztrált képeskönyv filmváltozata valahol félúton rekedt az Alan Moore-féle szöveggyalázó kudarcok (A szövetség, V mint vérbosszú) és a Frank Miller társrendezte Sin City görcsös forráshűsége között: egyfelől viktoriánus hangulatában, könnyed stílusában és többszálú meseszövésében szerencsésen megtartja Gaiman elegáns, ódivatú románcát egy falusi legényről, aki egy kedvesének ígért hullócsillag nyomába eredve Tündérföldön rátalál az igaz szerelemre, másfelől szomorú engedményeket tesz a filmipar piaci igényeinek nyomására. Utóbbi esetben nem csupán arról van szó, hogy költségkímélő okokból kimarad a regény néhány látványcsodája (mint az oroszlán és unikornis többletjelentésű párharca vagy a leveleivel mészároló vadon), de a Gaimanre jellemző finom formabontás is simára csiszoltatik – így szövődik a sztár-cameo okán komikus mellékszál egy némiképp identitászavaros légikalóz eredetileg érdektelen epizódszereplője köré, és ezért lesz a regény szokatlan szépségű, anti-klimaxos befejezése látványos akciófinálévá, amelyben a gonosz boszorka negatív hőse némiképp még gúnyt is űz saját Gaiman-figurájából. A Csillagporba mindenből csak egy leheletnyivel került több a kelleténél, csipetnyi giccsel, kiskanálnyi humorral, pár gramm önreflexióval – ami jóformán semmit sem ront az intelligens és igen szerethető alapmese elixírjén, de azért érezhetően megbontja a receptben megírt sajátos ízharmóniát, amitől könnyen oda a varázserő.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9150