KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/október
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Michel Serrault (1928–2007)
BERGMAN
• Kovács András Bálint: A lélek mélyéről Ingmar Bergman
• Sopsits Árpád: Ellenkező előjelű ikerpárok Bergman – Antonioni
ANTONIONI
• N. N.: Michelangelo Antonioni játékfilmjei
• Jancsó Miklós: A Mester lebegve érkezik Michelangelo Antonioni
• Vágvölgyi B. András: Antonioni Amerikája Zabriskie Point
MIYAZAKI
• Teszár Dávid: A repülés művészete Hayao Miyazaki
• Géczi Zoltán: Tokiói keresztapák A Studio Ghibli története
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Háttérvetítések Karlovy Vary
• Baski Sándor: Régi táj új ecsettel Russia Rulez
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A lelassult forradalom Formabontók
• Palotai János: Átrajzolók Tóth György fotografikái
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Box humana Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: Brókerarcok Overnight
• Barotányi Zoltán: Port a porhoz Zuhanórepülés
• Kolozsi László: Manysi vadász a szív Farkas
• Dániel Ferenc: Jiři Menzel kései cunamija Őfelsége pincére voltam
• Turcsányi Sándor: Villák proletárjai, egyesüljetek! Őszi kertek
• Takács Ferenc: Ártéri dagály Tideland
LÁTTUK MÉG
• Vízer Balázs: Este
• Vincze Teréz: Drágaságom
• Kolozsi László: Törésteszt
• Vajda Judit: Felkoppintva
• Géczi Zoltán: Száműzöttek
• Parádi Orsolya: Ízlések és pofonok
• Tüske Zsuzsanna: Mr. Brooks
• Varró Attila: Csillagpor
DVD
• Pápai Zsolt: Betörő az albérlőm
• Tosoki Gyula: Hósüti
• Klág Dávid: Idiokrácia – Hülyék paradicsoma
• Varró Attila: Kwaidan

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ízlések és pofonok

Parádi Orsolya

No Reservation – amerikai, 2007. Rendezte: Scott Hicks. Írta: Sandra Nettelbeck forgatókönyve alapján Carol Fuchs. Kép: Stuart Dryburgh. Zene: Philip Glass. Szereplők: Catherine Zeta-Jones (Kate), Aaron Eckhart (Nick), Patricia Clarkson (Paula), Jenny Wade (Leah). Gyártó: Warner Bros / Village Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 103 perc.

 

Néha tényleg érthetetlen a magyar forgalmazók szándéka a címadást és a műfaji besorolást illetően. Scott Hicks filmje nem vígjáték, hanem finomra hangolt, visszafogott romantikus dráma három izolált pontról, akikból végül család lesz. Ízlésről persze beszélhetünk, hiszen a rendező Philip Glasst kérte fel zeneszerzőnek, aki egészen emelkedett hangulatot teremt finom hanghatásaival, viszont nem egyszerű pofonnak nevezném azt a sorstragédiát, ami elindítja a történetet. Kate, egy menő manhattani étterem vaskezű séfje a magánéletét tökéletesen professzionalitásba fojtó magánzó. Arcvonásain és főleg tekintetén akkor uralkodik el először érzelem, amikor megtudja, hogy ebédre várt húga autóbalesetben meghalt, és apa híján a kilenc éves Zoe számára ő az egyedüli támpont a jövőben. Nincs választási lehetősége, ehhez képest minden tűzijáték nélkül rendezi át életét az új paraméterek szerint. Bár a pótanya szerepben tapasztalatlan, mégis érett nőről beszélünk, aki képességeihez mérten igyekszik pótolni az elnémító űrt a kislányban, Zoe étvágyát mégsem ő hozza vissza, hanem az új sous-chef, Nick. A nő idővel nem hirtelen jött anyaszerepe miatt bontja ki dús barna haját, hanem a férfi miatt, aki színt, új ízeket, érzékiséget, konkrétan dübörgő olasz operát visz életébe.

A jól eltalált dialógusok, az a pár helyszín – az éttermi konyha, a hűtőkamra, a lakásbelső, a hajnali halpiac –, a borongós fény-árnyék viszonyok, a háttérzene pontosan tükrözik az izolált lét problematikáját, és Hicks biztos kézzel választott ennek megszemélyesítéséhez szereplőket is. Van egy nő, jön egy gyerek, majd általa egy férfi, és összeérnek az ízek. Cafatokká analizálhatjuk, mégis ennyi a recept.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9147