|
|
|
Láttuk mégKi öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?Hegedűs Tibor
Van egy nagy ínyenc hírében álló, magyar származású amerikai bűnügyi regényíró. Rex Stout (egyik legjobb könyve nálunk is megjelent). Gondoskodik róla, hogy nagyeszű detektiv-hősére, Nero Wolfera vetítse rá a kulináris örömöket élvező hajlandóságot, mert ezzel ürügyet talál arra, hogy regényeibe ínycsiklandó recepteket csempésszen be, mi több, egyik művében a cselekmény szerint összehívják a világ legjobb szakácsait, hogy avatott zsűri előtt fitogtassák tudományukat, s mit tesz a sors: legyilkolásszák őket.
Ezt az alapötletet koppintotta le szégyentelenül egy másik – angol – szerző, persze, bizonyos változtatásokkal, s a meglehetősen sikerületlen plágiumból készült Ted Kotcheff filmje, brit és francia szereplőkkel (seregnyi ismert név: George Segal, Jacqueline Bisset, Robert Morley, Philippe Noiret, Jean-Pierre Cassel, Jean Rochefort stb.). A szerzők itt a krimi műfaját szinte teljesen alárendelték a különböző gusztusos konyhai készítmények bemutatásának, a nézőtéren legtöbbször úgy érezzük magunkat, mintha egy díszes kiállítású „Háziasszonyok lapját” lapozgatnánk, s nem filmet néznénk. Szellemi élvezetként (?) van némi jópofa angol humor (néhány „bemondás”, maró dialógus Oscar Wilde, Bernard Shaw szellemes replikáit idézve). A produkció végül is a bűnügyi vígjátéknál köt ki, de utóbbinak mégsem elég mulatságos, kriminek nem elég izgalmas. A szerzők képtelenek kibújni alapötletük csapdájából: a prímet nem az el-ellankadó cselekmény viszi, még kevésbé a csak villanásnyi játéklehetőséget kapó színészek, hanem az ételek. Canard farci à la Molineau, Bombe Richelieu (az utóbbi elkészítését játszva megtanulhatjuk). Induló szakácstanfolyamok résztvevőinek feltétlenül levenítendő film.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1159 átlag: 5.26 |
 |
|
|
|
