|
|
|
Láttuk mégA varsói polgármesterKoltai Ágnes
A történelmi filmek többnyire a jelen parabolái. Olyan eseményeket dolgoznak fel, amelyek a mai világra is érvényes üzeneteket hordoznak. A rossz történelmi filmet biztonsággal felismerhetjük a leegyszerűsített, összefüggéseitől megfosztott tényekről, a történelmietlen szemléletről. A varsói polgármester ugyan nem a történelmi film beteg lova, de nem több, mint erőtlen, érzelmekre apelláló tisztelgés a hősök előtt. A teljes érdektelenségből a régi híradórészletek emelik ki a filmet.
A. Trzos-Rastawiecki kedvelt dramaturgiai fogása a dokumentum értékű elemek beépítése a fikció szövetébe. Korábbi filmje, az Egy gyilkosság anatómiája a fikció és a dokumentum egymásra reflektáló felépítésének remek példája. A rendező szabadon bánt a dokumentummal, jóllehet az lényegénél fogva egyedi, egyszeri (mivel konkrét jelenséghez, jelentéshez tapad), ami nagyon megköti az alkotók kezét. A varsói polgármesterben már közel sem ilyen sikeres a dokumentum és a fikció ötvözése. A híradóbetétek csak illusztrálják a (sajnos elég érdektelen és lassan gördülő) mesét. Az erőtlen, lagymatag színészi játék sem tudja visszaadni a történelmi pillanat drámaiságát.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1058 átlag: 5.56 |
 |
|
|
|
