KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A férfi, aki szerette a nőket

Szendi Gábor

 

Antonioni Kalandjának férfihőse, Sandro, felzokog, mikor megpillantja önmaga ürességét és sivárságát Claudia szerelmében.

Truffaut filmje, A férfi, aki szerette a nőket, Sandro perújrafelvétele és szentté avatása. Truffaut nem siránkozik holmi művészként az emberi autonómia elvesztésén. Ilyen a világ. Itt kell berendezkedni. Nem gondolkodni és izgalmasan élni! Így akarta Truffaut a modern kor szabadságmítoszát megteremteni. Ennek a jól berendezett életnek egyetlen kínzó pontja, hogy az emberek még mindig igénylik egymást, de már nem tudnak mit kezdeni másokkal. Truffaut ezt a szorongást oldja szabadságeszménnyé – erényt kovácsolva a kényszerből. Bertrand a XX. századi férfi-nő kapcsolat felszentelt papja. Mozdulatai, szívdöglesztő nézése, zsongító hangja szertartássá emeli minden pillanatát. Ide nem illenek a fülledt szeretkezések, a durva veszekedések. Ez nem férne össze a tiszta kisfiúval, az örök Truffaut-i alteregóval. Huszárik Szindbádja jut eszünkbe, aki hasztalan kereste az elveszett harmóniát a nőkben, az emlékekben, a tárgyakban. Szindbád keserűségének nyoma sincs Bertrand-ban. Truffaut-Bertrand már nem sejti, hogy becsapja magát; ezért lesz a pótcselekvés anatómiájából a pótcselekvés apológiája.

A filmnek mindezek ellenére van valami varázsa. A rítus a beavatottaknak szól; aki megszabadul a film bűvöletétől, csak üres recsegésnek és modorosságnak látja.

Kalapot emelve tiszteleg halott hőse előtt, adjuk meg mi is a tiszteletet – a régi Truffaut-nak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 36-37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7797