|
|
|
Láttuk mégSzupermodellFarkas Miklós
Krimi? Sci-fi? Thriller? Nem tudom. Az író-rendező, Michael Crichton sem tudja. Amit tudhatott, az az, hogy ezúttal nem áll mögötte olyan „isten is filmre teremtette” bestseller, amilyen a Kóma volt. Tudhatta továbbá, hogy a szupermodellek (vagyis egyszerűbben: reklámgörlök) sorozatos likvidálásának oka után szaglászó plasztikai sebész történetének fordulatai között mindössze két – viszonylag eredeti – ötlet van: a gyilkosságok indítéka, meg egy speciális lőszerszám, amellyel a borzongató külsejű bérgyilkos „itt repül a kismadár” felkiáltással áldozata szemébe villant, mitől is az elkábul. Szóval ezen okokból kifolyólag a Kóma mindenfajta logikát nélkülöző testvérfilmje, talán még pazarabb kivitelben tálalja az automatizált bűnbarlang – ezúttal egy filmgyár – szemkápráztató kulisszái között zajló üldözéseket, továbbá autóshajszákat, lövöldözéseket, s nem utolsósorban a korosodó Albert Finneyt, átellenben pedig az amerikai krimik ügyeletes Gonoszát, James Coburnt. A Szupermodell – mindezekkel együtt – mégis vontatottra, laposra, unalmasra sikeredett.
Pedig ha jó film nem is, de élvezhető mozi még kikerekedhetett volna belőle. Nem kellett volna más, mint hogy Crichton a műizgalmak, műborzalmak helyett Az első nagy vonatrablás című filmjében csillogtatott remek humorát adja. Ahogy teszi is, ám sajnos későn, csupán a Végső Nagy Leszámolás jelenetsorában, amikor már ő sem bírja tovább röhögés nélkül ezt a komputerizált agyrémet.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1421 átlag: 5.55 |
 |
|
|
|
