KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/március
POSTA
• Gosztonyi Péter: Gallipoli Olvasói levél
• Bajomi Lázár Endre: Cocteau körül Olvasói levél
• Fáber András: Válasz Bajomi Lázár Endrének

• Greskovits Béla: Reform-közvéleményre van szükség Beszélgetés Vitézy Lászlóval
• Gulyás Gyula: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Gulyás János: Isonzó Egy készülő film dokumentumaiból 2.
• Ardai Zoltán: Páholylakók Felhőjáték
• Koltai Tamás: Operettvalóság Bástyasétány hetvennégy
• Székely Orsolya: Hamlet a zöld gyepen Inna Csurikovával és Gleb Panfilovval beszélget Zolnay Pál
• Panfilov Gleb: Jeanne d'Arc élete Forgatókönyv-részletek
• Szilágyi Ákos: Az ikrek A Zenekari próba és A karmester
• Koltai Ágnes: A rock kis évtizede Emlékszel Dolly Bellre?
• Hegedűs Zoltán: A filmkritika janzenistája André Bazin
• Lajta Gábor: A szenvedély útja Sindo Kaneto filmjeiről
• N. N.: Sindo Kaneto filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Élethalálharc és melodráma Havanna
LÁTTUK MÉG
• Csantavéri Júlia: Átkozottak, szeretlek benneteket
• Szentistványi Rita: Szerelem receptre
• Barna Imre: Dühöngő bika
• Gáti Péter: Ezermilliárd dollár
• Schubert Gusztáv: Futásod véget ér
• Kovács András Bálint: Vámpír négy keréken
• Gáti Péter: Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)
• Simándi Júlia: Kisvárosi fojtogató
• Farkas Miklós: Szupermodell
• Ardai Zoltán: Forróvérű kísértet
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kiről van szó? Faustus doktor boldogságos pokoljárása
• Zoltai Dénes: Egy veszedelmes ember Wagner
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Film és cselekmény

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Beszélgetés Vitézy Lászlóval

Reform-közvéleményre van szükség

Greskovits Béla

 

Ez év tavaszán bemutatásra kerül Vitézy László új filmje, Reformgondolatok címmel. A filmben vezető gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási szakemberek és ismert tudósok, nevezetesen Berend T. Iván, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára, Bognár József, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója, Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese, Nyers Rezső, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Sárközi Tamás, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, valamint Vámos Tibor, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének igazgatója nyilatkoznak a magyar reform kérdéseiről.

– A Reformgondolatok című filmed határozott állásfoglalás a magyarországi megújulási folyamatok haladéktalan továbbvitelének szükségessége mellett. Mi ösztönzött arra, hogy reformpárti agitációs-propagandafilmet készíts, és honnan származott a megjelenítés konkrét módjának ötlete?

– Alig hiszem, hogy külön magyaráznom kellene, miért készítettem reformpárti filmet. A dolog úgy áll, hogy minden értelmiségi, aki demokratikusabb, nyíltabb, emberibb viszonyokat akar, reformpárti, abban az értelemben, hogy sürgetőnek érzi ilyen irányú változások szükségét. Én is ilyen fajta értelmiséginek tartom magam, alapélmény számomra a megújulás problémái iránti elkötelezett érdeklődés. Tulajdonképpen majdnem minden korábbi filmemben is a társadalmi és gazdasági reformmal összefüggő kérdések kerültek napirendre, jóllehet ezekben épp a reform szót nem is ejtik ki. Ennek a mostani filmnek valóban maga a reform a témája. A megvalósítás ötletét azok az előadások adták, amelyeket csaknem két évvel ezelőtt Balatonfüreden, a Közgazdász Vándorgyűlésen hallottam. Az előadók – akik közül némelyeket később filmem szereplőivé választottam – bonyolult gazdasági, politikai kérdésekről olyan nyíltan és olyan informatív módon beszéltek a hallgatóságnak, hogy mindvégig ébren tudták tartani az érdeklődésemet és segítettek eligazodnom általam is izgalmasnak vélt területeken. Világos, szókimondó tájékoztatásukkal tulajdonképpen egy nyílt reform-vitafórum részesévé avattak.

Úgy éreztem, hogy efféle beavatásra még nagyon sokan igényt tartanának ebben az országban. Hisz nem csupán a szakmai közvélemény számára lehet érdekes, amit Fekete János, Nyers Rezső, Berend T. Iván vagy Bognár József mond.

Itt jegyzem meg, hogy formai szempontból is ihlető volt az előadás „műfaja”. Elhatároztam, hogy szakítok a dokumentumfilmezésben kialakult „kérdezgető” módszerrel, s kihasználom a közönség előtt álló előadó ember hallgatóságának meggyőzésére felvonultatott minden erőfeszítését s az erről árulkodó közelképet.

Ezért aztán 1982 őszére Gubcsi Lajossal (aki a film szakértője) közösen megszerveztünk egy előadássorozatot a Kossuth Klubban, részben a Vándorgyűlésen hallott, részben további előadók részvételével, s ezt videóra vettük. A tíz előadást rögzítő, tíz órás videoanyagból készítettem ezt a mintegy nyolcvan perces filmet. Úgy gondolom, hogy ez az összeállítás hozzájárulhat egy olyan társadalmi közhangulat kialakulásához, amit leginkább talán reform-közvéleménynek nevezhetnénk. E közhangulat tartalmi eleme lenne az a közmegegyezés, hogy ma Magyarországon a reform elsődleges fontosságú társadalmi cselekvés.

– Hozzád hasonlóan mások is – a filmben elhangzott megállapításaiból kitetszően Nyers Rezső például – azon a véleményen vannak, hogy míg általában véve is minden reformfolyamat igényel tömegbázist, különösképp igaz ez a mostani krízishelyzetben arra a reformra vonatkozóan, amelyet a magyar társadalomnak és gazdaságnak kell kihordania. Ebben a szituációban valóban nagy szükség lenne a pontos és demokratikus tájékoztatásra. Enélkül aligha számíthatunk az általad említett reformközvélemény létrejöttére. Ugyanakkor a különböző fórumokon vagy a rádióban, tévében elhangzó, a sajtóban olvasható nyilatkozatok azt a benyomást keltik, hogy az óhajtott reform-konszenzus már javában létezik és hat, a reformnak pedig épp a dandárjában vagyunk. Unos-untalan mindenki a reformról szónokol és ír, tömegkommunikációs szlogenné vált a vállalkozás, az innováció. Kell itt még egyáltalán valakit is meggyőzni? Létezik ma a reformnak ellentábora Magyarországon?

– Minden bizonnyal létezik ellentábor, még akkor is, ha nem feltétlenül nyilvánul meg mindig nyíltan reformellenes módon. Ebben a tekintetben a tömegkommunikációs gátszakadásban is van valami aggasztó. Félő egyrészt, hogy a túlságosan nagy egyetértés hátterében a reform átértelmezése és lelassítása, feszítő erőinek kieresztése húzódik meg. Másrészt a reform „agyonbeszélése”, reformjelszavaknak a tettek hiányát leplező mértéktelen hangoztatása a változások voltaképpeni ellenzőinek mimikrijévé is válhat. A magyarországi reformfolyamat a gazdasági vonatkozásokon túlmenően is olyan széles társadalmi változásokat indukált és indukál, amelyek részben kedvezőtlenül érintik befolyásos társadalmi csoportok hatalmi és egyéb természetű érdekeit. Természetes és szükségszerű hát, hogy a megújulásnak van ellenzéke. Azokon kívül, akik beállítottságukat taktikai okokból reformjelszavakkal leplezik, én ide sorolom mindazokat, akik a bevált régit – a szerintük csak zűrzavart, „rendetlenséget” hozó újjal szemben – „rendként” dicsőítik. Nekem mindig gyanús az, aki rendért kiált akkor, amikor változás van, és újszerű dolgok kerülnek a közgondolkodásba, a közéletbe. Vannak persze olyanok is, akik nem átgondolt érdekek alapján, hanem pusztán megszokásból, ösztönösen viszolyognak az újtól. Van tehát kit meggyőzni.

– Vajon hathatnak-e a filmedben elhangzó, felvilágosító szándékú észérvek azokra, akik jól felfogott csoport- vagy önérdekből reformellenesek?

– Valószínűleg rájuk kevésbé hathatnak; az azonban bizonyos, hogy az ilyen típusú ellenzők szerepe csökkenni fog a megújulás nekilendülésével. Szükségképpen vissza kell szorulniuk a cselekvés frontvonalából. Lemaradnak, amint a változások képesek lesznek felszabadítani azokat a tartalékokat, amelyek segítenek majd működőképessé tenni a gazdaság és a társadalom olyan területeit, amelyeket a korábbi helyzet tétlenségre vagy rossz funkcionálásra kárhoztatott. A felvilágosításnak, az észérveknek más rétegek tudatformálása szempontjából tulajdonítok nagy jelentőséget. Gondoljuk csak meg, nagyon sok a nehéz helyzetben élő fiatal vagy nyugdíjas, sokan élnek nálunk a létminimumon, az alatt vagy alig-alig fölötte. Ezeket a rétegeket adott helyzetükben jogos félelemmel töltheti el egyáltalában a változás, illetve körülményeik átmeneti rosszabbodása. (Sokkal hatékonyabban kellene működnie a szociálpolitikának!!!) Nem szabad hagyni, hogy tájékozatlanságuk, kirekesztettségük folytán reformellenesekké váljanak. Nem lehet megengedni, hogy a nagyrészt a korábbiak örökségeként keletkezett nehéz viszonyaikat a reform rovására írják, s akarva-akaratlanul a reform ellenzékének bázisává váljanak. Végzetes lenne, ha ily módon kompromittálódna előttük a megújulás; ha csupán kockázatos voltát érzékelnék. Hadd idézzem itt Bognár Józsefnek a filmben elhangzott szavait: „Talán a fennálló helyzet fenntartása nem kockázatos? De igen. Az a legkockázatosabb.”

– Tíz órás videoanyagból sokféle filmet lehet összevágni. Úgy vettem észre, hogy a Reformgondolatok készítésekor határozott szerkesztési elvet követtél. A hozzászólók egymásutánjában mintegy felsorakoztattad, arcvonalba állítottad a reform erőit, a reform mellett szóló érveléseket. A vágástechnika a reform kérdéseit illetően a konszenzus tényét, a reformerek egységességét emelte ki. Nem kaptak hangsúlyt a már ezen a tudósi és gazdaságpolitikusi körön belül is kétségkívül fellelhető, s a reform konkrét megvalósulását illető irányzatok, számottevő vitapontok. Mi magyarázza, hogy éppen e mellett a szerkesztésmód mellett döntöttél? Nem tartasz-e attól, hogy a Reformgondolatok bizonyos értelemben differenciálatlan képet mutat, amennyiben a megújulás konkrétumait érintő konfliktusok érzékeltetésének mellőzésével homályban hagyja a reform késlekedésének, lefékeződésének egyik lehetséges, fontos okát?

– A szerkesztés módja abból a benyomásomból adódott, hogy a meghívott előadók mindegyikének nagyon jellegzetes vonása a határozott kiállás a reform mellett. Nem a nézetkülönbségek dominálnak közöttük, úgy gondolom. Egyébként sem hinném, hogy a reform nekilendülésének fő akadályai a reformerek körén belül keresendők. Én a legalapvetőbb kérdésekben főként az egységet érzékeltem, ez hatott rám a legerősebben. Egységesek voltak például abban a tekintetben, hogy állandó dinamikus folyamatnak tekintették a megújulást, ellenezték a lelassítását és azt a felfogást, amely a reformot befejezettnek vagy befejezhetőnek tekinti. Hasonló véleményt vallottak abban is, hogy nem tartották elégségesnek a gazdasági reformot, hanem az előrelépést a társadalom egyéb területeire is kiterjesztendőnek vélték. Ezt a vonatkozást Berend T. Iván fogalmazta meg a legvilágosabban. Mindannyian összehangolt, sok-sok területet érintő intézkedés-együttest tartottak csak hatásosnak, s mindőjük szerint óvakodni kell attól, hogy a reform nevében hozott eseti tűzoltó intézkedésekkel járassuk le a reformot. Összhangot tapasztaltam abban is, hogy a film szereplői a valóságban meglevő, megindult folyamatokra apelláltak. Végül józan egyetértés mutatkozott közöttük az elképzelt jövőképet illetően is. Nem kergettek illúziókat Magyarország lehetőségeit illetően, sem a földrajzi, politikai környezeti tényezők lebecsülésével, sem pedig a belső erőforrások túlbecsülésével. Üdítően távol állt tőlük a „szuperagyakkal telezsúfolt piciny ország” elringató tévképzete. Felelősen realista reformerek.

– A közgazdász nézők, de talán az átlagosnál tájékozottabb szakmán kívüli nézők is hiányolhatják majd egy Reformgondolatok című filmből olyan aktív és ismert reformgondolkodók fellépését, mint például Tardos Márton, Antal László és Bauer Tamás, másfelől pedig olyan újítókét, mint Liska Tibor. Koncepcionális oka van vagy pedig véletlen, hogy e markáns irányzatok képviselői kimaradtak a filmedből?

– A válogatás semmiképpen sem jelent távolságtartást az említettektől; sőt terveim között szerepel egy olyan film elkészítése is, amelyben többek közt épp a szóban forgó közgazdák szerepelnének, ha megnyerhetők lesznek.

Ezúttal az volt a célom, hogy azokat a reformereket próbáljam megszólaltatni, akik felelős posztokon voltak vagy vannak. Úgy éreztem, ők autentikus információkat tudnak adni a reformgondolat és reformtevékenység hazai múltjáról is, és mértékadó jövőkép felvázolására képesek abból fakadóan, hogy nem egy-egy szakágnak vagy szakterületnek az elkötelezettjei, hanem globálisan foglalkoznak a reform ügyeivel. Liska köztudomásúan a vállalkozás szakértője. Ha egy későbbi filmemben kifejtené nézeteit, tőle semmiképpen sem várnám el, hogy mértéktartó jövőképet fessen, hiszen nem politikusként szólalna meg, hanem szakterületének prófétájaként. Ebben a filmben azonban nem tartottam volna célszerűnek, hogy összekeverjem a politikai megfontolásokkal is rendelkező előadókat és a végletesebben fogalmazó szabadgondolkodókat. Ez nem lett volna fair. Ezen kívül arra is rá akartam mutatni, hogy a reformgondolat és a reformtevékenység mélyebben ágyazódik a közéletbe, semhogy azt higgyük: egy-egy újító ügye és érdeme csupán. Anélkül mondom ezt persze, hogy az újítók érdemeit és hosszú küzdelmük értelmét, fontosságát elvitatnám. Nekik is segítek, ha megmutatom, hogy a reform általános mozgalom, s nem csupán egy-egy ember kapukat döngető elszántsága viszi előre. Nélkülük persze a reformmozgalom sem létezhetne, mégis róluk szívesebben beszélnék a már említett, későbbi filmben.

– A Reformgondolatok sajátos természete mindenképpen indokolttá tenné, hogy a moziforgalmazáson kívül egyéb csatornákon is megpróbáld eljuttatni a közönséghez. Van-e erre lehetőség?

– Ebből a szempontból is kísérlet ez az anyag. Lehet forgalmazni videokazettákon is, 16 mm-es filmen is, kultúrházak, továbbképző intézmények is kölcsönözhetik. Hozzáférhető vállalati vezetőkollektívák számára is. Fontos volna, hogy a MOKÉP vállalja a film házhoz vitelét, hogy házhoz vigye mindenhová, ahol érdeklődés mutatkozik iránta. Remélem, hogy majd a televízió is levetíti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 03-05. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6475