KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Ah, Amerika!

Fantázia, dokumentum

Szemadám György

 

Orosz István, Dániel Ferenc és alkotótársaik szép vállalkozása – szokatlan műfaji meghatározással élve – animációs dokumentumfilm. Ez már önmagában is abszurditásnak hat, de meglepőbb ennél, hogy az ízig-vérig animációs ötletek valóban képesek az összegyűjtött dokumentumok hitelességét erősíteni, s hogy a dokumentumrészleteket is átitatja az animáció álomképszerű fantáziagazdagsága.

Ez a film magától értetődő természetességgel formálja szokatlan egységgé a legkülönfélébb vizuális-technikai megoldásokat: archív filmfelvételeket és fotókat, a játékfilmes elemeket és a fotó-animációt, a fotót és a rajzot, a statikus és a mozgó képsorokat. Emlékezetes maradt például számomra a Somogyi Győző megformálta, szeretetteljesen groteszk figura néhány másodperc alatti meg-öregedése, s a jelenet alá montírozott „amerikás” magyar Petőfi-interpretációja. Orosz István rajzai – a végtelenbe rohanó út, az elfáradt lábat masszírozó kéz, vagy a többi lényegtelennek tetsző, ám jellemző mozzanat, azok a részletek, amelyekben nem öncélú forma-asszociációkkal tűnnek át egymásba a motívumok – bravúros érzékkel elhelyezett „hangsúlyok” a film egészén belül.

Szólnom kell a stáblistán az ani-mátorok egyikeként igazságtalanul „lefokozott” Haris László munkájáról, aki valójában a film képi atmoszféráját nagyban meghatározta. A fotós Haris munkáját dicsérik a film legszokatlanabb és talán technikai megoldásaikat tekintve legbravúrosabb részei: azok az animációban eleddig alig felhasznált effektusok, melyek képesek hidat verni a statikus fotó és a mozgókép látványértéke közé. Amikor például egy archív fotó egyes szereplői váratlanul megmozdulnak, és sejtelmesen elmosódó be-mozdulásaik a fotós és a filmes látásmód határmesgyéjén egyensúlyoznak, nem csupán a film vizuális „kötőanyagát” teremtik meg jobb-rosszabb kompromisszum gyanánt, hanem olyan kísérletek eredményeit összegzik, amelyek mintha egyre ritkulnának a Pannónia Filmstúdió műtermeiben.

Kitűnő a film hanganyaga is, melyben archív hangfelvételek váltakoznak színészek által elmondott versekkel, újságcikkekkel, riport- és levélrészletekkel. A szöveg montázsszerűsége, de még a hangminőség változékonysága is remekül egészíti ki a látványt.

Az Ah, Amerika! egyetlen tévedése egy – különben remek – dramaturgiai ötletből ered. A film történései lineárisan, de fordított sorrendben követik egymást, hogy ezzel is az általános reménytelenség érzetét keltsék, azaz a film Amerikában, az ott dolgozók sorsával indul és az otthoni készülődéssel fejeződik be. Sajnos, ez a film szaggatott ritmusa miatt nem érvényesül a képernyőn, s csupán a térben és időben való ugrálást érzékeli a néző.

A film hosszúsága – körülbelül fél óra – a majdani moziforgalmazás szempontjából gondot okozhat ugyan, ám más szempontból kiutat mutathat a három perces „geg-film” vicc-sztereotípiái és az animációs ötletekkel meg sztorival alig bírható „egész estes” filmek elkerülhetetlennek vélt csapdájából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/10 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6008