KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Koltai Ágnes: A történelem fogságában Moszkva
• Gáti Péter: Mi, hatvanévesek Utószó
• Báron György: Csodatévők Vándorlások meséje
• Gazdag Gyula: Különleges kiadó Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet

• Nemes Nagy Ágnes: Rózsaszín feketével Fanny és Alexander
• Bikácsy Gergely: Madrid Nagykávéház Méhkas
ESZMECSERE
• Kovács András Bálint: A történetek állása

• Ardai Zoltán: Bohóc a gödörben Csak egy mozi
INDIA
• Zsugán István: Az ezer film országa Pesaro
• Vida János: Egy bengáli filmkrónikás Mrinal Sen és A közlegény
LÁTTUK MÉG
• Széky János: Az élet muzsikája
• Faragó Zsuzsa: Süsü, a sárkány
• Bérczes László: Álmodik az állatkert
• Tóth Péter Pál: Egy asszony, négy férfi
• Kabai József: Ring
• Magyar Judit: Átverés
• Hegyi Gyula: Fantom az éjszakában
• Schreiber László: Sophie választása
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Elszakadás? Kérdések egy Filmvilág-cikk ürügyén
• Szemadám György: Fantázia, dokumentum Ah, Amerika!
KRÓNIKA
• N. N.: Egri nyári egyetem
• N. N.: Nemzetközi Sportfilm Fesztivál

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sophie választása

Schreiber László

 

Milyen is volt Brooklyn 1947-ben? Remek hely. De az is lehet, hogy unalmas. Mindegy. A nálunk is jól ismert amerikai rendező, Alan J. Pakula William Styron regényéből készített filmjében úgy intézi, hogy a kérdés föl se merüljön bennünk. A modern drámához hasonlatosan egészen szűk térben mozgatja a szereplőket, de a „hely szelleme” amúgy is jelen van észrevétlenül, anélkül, hogy akár egy utcaképet is látnánk. Pakula kitűnő, biztos technikával dolgozik: egy arccal, egy képpel, néhány szóval úgy teremt alaphangulatokat, hogy észre sem vesszük, miként csinálta.

A filmnek talán legnagyobb érdeme az a finomság, ahogyan a brooklyni panzióba érkező Stingo (Peter MacNicol) és a fölötte lakó Sophie (Meryl Streep), valamint Nathan (Kevin Kline) között kialakuló kapcsolatot megmutatja. A koncentrációs táborból megmenekült lengyel nő és a lenyűgöző egyéniségű, New York-i zsidó entellektüel szerelmének története a fontosabb szál, de ahogyan ehhez hozzákötődik barátságuk a fiatal íróval, az a rendező kivételes érzékenységére vall. A történet előrehaladtával egyre súlyosabb indulatok feszegetik a szándékosan szűkreszabott kereteket. Titkok és hazugságok lelepleződéséhez, a választás szituációihoz vezetnek el a tragikus beszélgetések, a botrányok és a film egy részét túlságosan is uraló auschwitzi flash-backek.

Választani, tudjuk, csak azokban a (nem létező) esetekben könnyű, amikor egyértelműen jó és egyértelműen rossz között kell döntenünk. A választás kényszerének tragédiája éppen az, hogy ha két dolog közül az egyiket választjuk, a másikat elveszítjük. Sophie-nak látványosan kegyetlen helyzetekben kell választania, a film javára vált volna, ha a kiélezett szituációkat valamelyest tompítja a rendező. Furcsa módon azonban ez a hiba adott módot arra Meryl Streepnek, hogy élete eddigi talán legnagyobb alakítását nyújtsa, és egyszersmind ezzel lehetőségeihez képest a rendezői hibát is korrigálja. A záróképsorban a Brooklyn-hídon szembejövő Stingo keserű, már-már sírós arca és jó pár évvel későbbi bölcsen nyugodt narrátori hangja közti ellentét is pontosan mutatja, hogy ha szikárabbra sikeredik, nagyon jó film lehetne a Sophie választása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/10 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6004