|
|
|
Láttuk mégZűrös hétvégeHarmat György
A film magyar címe vígjátékot sejtet, sőt: a szereplők számára inkább katartikus hétvége eseményeit is jelentékteleneknek tünteti fel. A szinte színpadi értelemben jól szerkesztett „darab” valóban társalgási vígjátéknak indul, ám hamarosan kamaradráma lesz belőle. A helyszínek (a luxus kirándulóhajó, a háborús rokkantak kolostor-menhelye) nemcsak keretezik a történetet, ki is jelölik a viszonyítási pontokat. Mai vezető értelmiségiekről van szó – akik csak anyagilag élnek jól, s még mindig hordozzák világháborús traumáikat – és gyermekeikről, akiknek hozzájuk és egymáshoz is alig van útjuk. Anya és apa, fivér és húg kegyetlen, szovjet módra bergmani „egymás tépése” folyik a hajó lakosztályaiban és bárjában. A film robbanásig telt feszültségekkel, lefojtott és le nem fojtott érzelmekkel. Két kiváló operatőr (Georgij Rer-berg és Pavel Lebesev) találta meg a cinemascope képmezőn az arcok, a dekoratív belsők és a tájak megfelelő arányát. Alla Gyemidova (többek között Sepityko Te meg én című filmjében, meg Ljubimov színpadi Hamletjének Gertrúdjaként csodálhattuk meg), Alekszej Batalov mértéktartó és erőteljes színészi munkája mihalkovi mércével mérhető.
A Zűrös hétvége színvonala mégis messze marad a Bergman- és Mihalkov-művekétől. Csak az a szokatlan sajátosság állítható róla, hogy jó és rossz egyazon pillanatban. A figurák jórészt sablonok egymásra halmozásával születtek, a cselekmény némelykor hihetetlen. A neves Igor Talankin nem találta el az egyensúlyt: mesterkélten és átlátszóan zsúfolódik e hétvégébe a szereplők minden jellemvonása és életük minden fontos mozzanata. Hogy a rendezőnek nem volt bátorsága végigjárni a maga választotta utat, a zárójelenet is bizonyítja: Anna megtérése családjához túl könnyűre és szentimentálisra sikeredett, keserűbb és ironikusabb megoldás helyett.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 959 átlag: 5.52 |
 |
|
|
|
