KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Jean Rouch (1917-2004)

• Schubert Gusztáv: Megváltás a multiplexben Beszélgetés A passióról
• Gelencsér Gábor: Tamás evangéliuma A Passió
• Korcsog Balázs: Kamera a Golgotán Jézus-filmek
• N. N.: Jézus filmen
TELEVÍZÓ
• Rádai Eszter: Öt olcsóbb, mint kettő Beszélgetés Rudi Zoltánnal
MAGYAR MŰHELY
• Vágvölgyi B. András: Magyarország ezerrel Fiatalok a filmszemlén
• Pápai Zsolt: Pixel-piktúra Új képfajták a fiatal magyar filmben
• Gelencsér Gábor: Két bagatell Vizsgafilmek: Gothár, Jeles

• Hahner Péter: Hatlövetű történelem Western: legendák és tények
• N. N.: Sam Peckinpah (1925-1984)
FESZTIVÁL
• Varró Attila: A példabeszéd átka Berlin
• N. N.: Az 54. Berlini Filmfesztivál díjai
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Mégsem kugliztak! Elefánt
• Vaskó Péter: A Fuji kapitánya Zatoichi
• Bori Erzsébet: Zárthelyi Én, te, ő
• Ágfalvi Attila: Megrendezett anarchia Farkasok ideje
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Hős
• Köves Gábor: Csak az a szex
• Köves Gábor: A repülő osztály
• Kovács Marcell: Rocksuli
• Kovács Gellért: Sabado – Esküvői videó
• Vaskó Péter: Starsky és Hutch
• Herpai Gergely: Életeken át
• Csillag Márton: A Macska – Le a kalappal!

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rocksuli

Kovács Marcell

 

Richard Linklater lefeküdt Hollywoodnak, és nem lehetünk neki eléggé hálásak ezért. A felnőtté válás problémáira szakosodott rendező a nagy semmi filozofikus valamivé alakításának munkálatait kis időre felfüggesztve végre összeütött egy tényleg jópofa vígjátékot, a Spinal Tap Turnéja óta talán a legjobbat rock-témában. Az elit iskola áporodott levegőjét a lázadás fuvallatával felfrissítő kamutanár rockzenész kalandjaiban a diákságot felszabadító tanár-titán demagóg közhelye Jack Black egész estés kabaré-számaként értelmeződik újra. Linklater és alkotótársa, az író Mike White – aki a gitárt barátnőre cserélő megtört haver szerepében látható is – hibátlanul mondják fel a kötelező anyagot. Inkvizítor igazgatónő, zombitalálkozót idéző szülői értekezlet, partizános titkos szervezkedés mind kipipálva. A produkció igazi motorja, az elviselhetőség határáig eleven Black a Pop, csajok, satöbbi felsőbbrendű lemezbolti eladójának figuráját saját zenész-életéből vett viccmetálos pózokkal turbózza fel: nem fér a bőrébe, olyan elánnal dobálja magát, akár egy százhúsz kilós Jim Carrey.

Hiába mai a történet, a Rocksuli ugyanúgy a nosztalgia filmje, mint a hetvenes években játszódó Majdnem híres, Detroit Rock City vagy éppen a Tökéletlen idők Linklatertől. Rockhősök társasága is lehetne a címe, egy múlt századi jelenségre emlékezik megkapó szeretettel, és azokhoz a menthetetlenekhez szól igazán, akik a Pop, csajokban a szerelmi kalamajka helyett a lemezborítók feliratára koncentráltak. Ahogy egy jó hollywoodi komédiához illik, a kínkeserves mindennapok kellemesen lakható színben tűnnek fel a vásznon, végül az eufórikus befejezés a világéletében stadion-színpadokról álmodozó főhőst a tanítás utáni rock-szakkör boldog vezetőjeként mutatja. Tényleg diadalként kellene megélnünk ezt a fiatalkori vágyakra mért megalázó vereséget? Kénytelenek vagyunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1916