KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
   2020/július
ÚJ-HOLLYWOOD
• Pápai Zsolt: A pátosz elsiratása Hollywoodi Reneszánsz: A melodráma
• Huber Zoltán: A hatalom rettentő abszurditása Richard Condon adaptációk
• Vajda Judit: Őrült nők ketrece A csavar fordul egyet adaptációk
• Greff András: Ragadozók rangadói A cápa és öröksége
MAGYAR MŰHELY
• Paár Ádám: „Istennel a hazáért és szabadságért” Kurucok a filmvásznon
• Darida Veronika: Filmszínpadok Filmes hatások a színházban
• Bakos Gábor: Részvéttel provokálni A késő modern Mundruczó
• Benke Attila: Falusi tűzfészek Vitézy László: Békeidő
• Benke Attila: Szorongás a Kárpát-medencében Vidéki magyar thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Neonszín nemzedék Beszélgetés Pablo Larraínnal
• Teszár Dávid: Humor kompromisszum nélkül Dave Chappelle
AZ ANIMÁCIÓ MESTEREI
• P. Szabó Dénes: Érett vonalak Ralph Bakshi
MICHEL PICCOLI
• Bikácsy Gergely: Az óriás Michel Piccoli (1925-2020)
• Varga Zoltán: A lázadó vadember Kultmozi: Themroc
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Stresszdallamok Daniel Lopatin
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Elvetélt ötletek Mellékhatás
• Kovács Kata: Az ezredforduló üvegburája Normális emberek
• Roboz Gábor: Rengeteg hűhó Az utolsó akarat
• Barotányi Zoltán: A tűz csak a kezdet Colectív
STREAMLINE MOZI
• Teszár Dávid: Queen és Slim
• Kovács Kata: Cím nélküli dal
• Pethő Réka: Világot látok
• Vajda Judit: Téli menedék
• Alföldi Nóra: Liza története
• Baski Sándor: Az utolsó bűntény
DVD
• Kovács Patrik: A kegyelem ára
• Benke Attila: Katonatörténet
• Kránicz Bence: Közös többszörös
• Varga Zoltán: Szórakozott szomszédok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Világot látok

Pethő Réka

Please Stand By – amerikai, 2018. Rendezte: Ben Lewin. Írta: Michael Golamco. Kép: Geoffrey Simpson. Zene: Heitor Pereira. Szereplők: Dakota Fanning (Wendy), Toni Colette (Scottie), Alice Eve (Audrey), River Alexander (Sam). Gyártó: Allegiance Theater / 2929 Productions. Forgalmazó: TVGo. Feliratos. 93 perc.

 

Üdvözlendő kezdeményezés, amikor filmesek olyan témát állítanak alkotásuk középpontjába, mint az autizmussal élők lehetőségei a társadalmi beilleszkedésre, ám nem szabad elfelejteni, hogy ilyenkor egyfajta felelősséget is vállalnak. A társadalmi érzékenyítés akkor működik, ha nem szépelgőn, giccsesen, az érzelmekre hatva közelíti meg a kérdést, hanem megőrzi a realitásérzékét. A Világot látok hamis konklúziója, amelyet valahogy úgy foglalhatnánk össze: csak akaraterő és szeretet kérdése, és az autizmussal élők is élhetnek teljes életet, ebből a szempontból kifejezetten káros.

Wendy egy olyan spektrumzavarral küzdőknek fenntartott szűk körű otthonban él, ahova nővére adta be, mikor gyermeket szeretett volna, és már nem tudta ellátni a húgát. Szakember foglalkozik vele, de nem él teljesen elszigetelten: munkája van egy közeli kávézóban, szabadon közlekedhet ki-be. A film hosszú felvezetéssel, oktatóanyag jelleggel mutatja be, milyen nehézségeket is jelent Wendy számára autizmusa a legegyszerűbb helyzetek megoldásában is, miközben elképesztő memóriája révén a rajongott Star Trek-sorozat minden egyes adatára pontosan emlékszik. Amikor egy forgatókönyvíró versenyben kedvence egy új epizódját várják rajongóktól, úgy dönt, benevez, hogy bizonyítsa nővérének, képes az önellátásra. Kalandos útra indul, hogy személyesen juttassa el az egyébként szimbolikus jelentőséggel bíró írásművet a filmstúdióba, amelynek során számtalan ismeretlen helyzettel kell megbirkóznia. Ben Lewin rendező nem fest túl optimista képet a társadalmunkról, Wendy-t mindenki átveri, akivel kapcsolatba kerül, de a leleményes lány végül célba ér. Az elhibázott, cukormázas befejezés azt sejteti, mintha Wendy belső küzdelmeire mégis csak legyintenünk kellene, amivel Lewin visszamenőleg is áthúzza mindazt, amit a filmben elmondott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14592