KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
   2020/július
ÚJ-HOLLYWOOD
• Pápai Zsolt: A pátosz elsiratása Hollywoodi Reneszánsz: A melodráma
• Huber Zoltán: A hatalom rettentő abszurditása Richard Condon adaptációk
• Vajda Judit: Őrült nők ketrece A csavar fordul egyet adaptációk
• Greff András: Ragadozók rangadói A cápa és öröksége
MAGYAR MŰHELY
• Paár Ádám: „Istennel a hazáért és szabadságért” Kurucok a filmvásznon
• Darida Veronika: Filmszínpadok Filmes hatások a színházban
• Bakos Gábor: Részvéttel provokálni A késő modern Mundruczó
• Benke Attila: Falusi tűzfészek Vitézy László: Békeidő
• Benke Attila: Szorongás a Kárpát-medencében Vidéki magyar thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Neonszín nemzedék Beszélgetés Pablo Larraínnal
• Teszár Dávid: Humor kompromisszum nélkül Dave Chappelle
AZ ANIMÁCIÓ MESTEREI
• P. Szabó Dénes: Érett vonalak Ralph Bakshi
MICHEL PICCOLI
• Bikácsy Gergely: Az óriás Michel Piccoli (1925-2020)
• Varga Zoltán: A lázadó vadember Kultmozi: Themroc
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Stresszdallamok Daniel Lopatin
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Elvetélt ötletek Mellékhatás
• Kovács Kata: Az ezredforduló üvegburája Normális emberek
• Roboz Gábor: Rengeteg hűhó Az utolsó akarat
• Barotányi Zoltán: A tűz csak a kezdet Colectív
STREAMLINE MOZI
• Teszár Dávid: Queen és Slim
• Kovács Kata: Cím nélküli dal
• Pethő Réka: Világot látok
• Vajda Judit: Téli menedék
• Alföldi Nóra: Liza története
• Baski Sándor: Az utolsó bűntény
DVD
• Kovács Patrik: A kegyelem ára
• Benke Attila: Katonatörténet
• Kránicz Bence: Közös többszörös
• Varga Zoltán: Szórakozott szomszédok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Vitézy László: Békeidő

Falusi tűzfészek

Benke Attila

A „szocialista vidékpolitika” háborús övezetté változtatja a falut Vitézy filmjében.

 

Vitézy László 1980-ban bemutatott Békeidője a hetvenes évek magyar dokumentarista játékfilmes irányzatának jeles képviselője, ami későbbi filmje, a Vörös föld (1982) mellett alig veszített frissességéből, a felvázolt társadalmi-politikai állapotok a mai néző számára ismerősek lehetnek. Sajnálatos módon egy politikai töltetű botrány miatt is aktuálissá vált. A rendező először a címegyezés miatt plágiummal vádolta Hajdu Szabolcsot filmje 2020 áprilisi bemutatója előtt. Majd később kiderült, Vitézy azt nehezményezi, hogy így a két Békeidő „összemosódik”, amit Hajdu, valamint a főszerepeket játszó Schilling Árpád és Sárosdi Lilla korábbi politikai szerepvállalása miatt semmiképp sem szeretne. Pedig a két alkotás társadalomkritikája hasonló: bemutatják, hogy milyen káros következménye van annak, ha a mindenkori hatalom ideológiája átitatja az emberek hétköznapjait.

Vitézy filmjének története egy kitalált, de nagyon is tipikus aprófaluban, Borsányban játszódik, amelynek lakói sorra költöznek el a megfelelő infrastruktúra és jó munkalehetőségek híján. Bencsik Béla téeszelnök fejlesztésekkel és új családok betelepítésével próbálja megmenteni a gazdaságot, ám a helyi hatalmasságok akadályozzák, mert a „szocialista vidékfejlesztés” elveihez tartják magukat, és Borsányt inkább hagynák pusztulni. Bencsik nem áll kötélnek, így megkezdődik a békebeli háború.

„Ez a harc lent, az emberek között zajlik, az arénában, a hétköznapokban, békeidőben” – foglalta össze filmje lényegét Hajdu Szabolcs a Filmtettnek. „Nem háborús körülmények között a teljes pusztulás” – egy Magyar Művészeti Akadémia által szervezett 2015-ös beszélgetésen így magyarázta Vitézy László, hogy mire utal filmjének a címe. Hajdunál nincs közvetlen kapcsolat a társadalomban dúló harc és a politikai ideológia között, de a közelmúltból ismerős migránsellenes politikai propaganda rádióhírek formájában rátelepszik a filmbeli emberekre. Vitézy művében ugyan Bencsik csak hazai településekről hív új lakókat Borsányba, de mint beszámolóikból kiderül, a helyi „őslakosok” nem szívlelik őket. Akikre nemcsak a törzsgyökeres borsányiak hivatkoznak „betelepedettekként”, hanem a tanácselnök is, valamint a rendőrök vegzálják őket mondván, hogy a „bevándorlók” szítják például a kocsmai rendbontásokat. Ezzel szorosan összefügg az utolsó jelenet, amelyben a részeg tanácselnök ráveszi társait és Bencsiket, hogy hajtsanak el ahhoz a termálfürdőhöz, amelyhez a téeszelnök utat kezdett el építtetni. Itt a városatya kiordítja magából, mennyire frusztrálja, hogy az ide vezető út már átszeli a megyehatárt, így Bencsik a szomszédos „idegeneknek” kedvezett.

A két Békeidőt egymás mellé állítva látható, hogy sok magyarnak teljesen mindegy, hogy országhatáron túli vagy azon belüli az „idegen”, előítéletei vannak, és ellenséges vele szemben. Amennyiben a társadalom tagjai azt tapasztalják, hogy a hatalom képviselője idegenellenes, akkor – mint gyermekek a szülőktől –, eltanulják a xenofób magatartásformákat, viselkedésmintákat. Ha Vitézy László Békeidőjében a szocialista vidékfejlesztés speciálisan az 1970–1980-as évek problémája is, a hatalmasságok hatalomgyakorlási stratégiája mit sem változott. Az „oszd meg és uralkodj” Borsányban és Hajdu Szabolcs filmjének meg nem nevezett városában hasonlóan működik. A hatalom képviselője ellenségképet kreál („betelepedettek”, migránsok), amellyel eltereli a figyelmet a valós problémákról, gyűlöletet és feszültséget kelt, és miközben az „első vonalban” dúlnak a harcok (Bencsik küzdelme a helyiekkel és az új lakókkal, akik az őket ért támadások és a rossz életkörülmények miatt elégedetlenek; Hajdunál tüntetések, bolti és családi veszekedések zajlanak), a „második vonalban” a hatalmasságok leszámolnak riválisaikkal (Bencsiket a közgyűlésen elmarasztalják, majd a tanácselnök részegen lejáratja vezetőtársai előtt). Hajdu Szabolcs filmjében persze nem látjuk, mi zajlik a színfalak mögött (legfeljebb a tüntetőkkel szemben agresszíven fellépő rendőrök módszerei utalnak erre), ezt Vitézy műve mutatja be részletesen. Hajdu inkább a hétköznapi emberek között zajló harcokra koncentrált. Így a két Békeidő nem kioltja, hanem jól kiegészíti egymást.

 

BÉKEIDŐ – magyar, 1980. Rendezte: Vitézy László. Írta: Vitézy László novellájából Szalai Györgyi. Kép: Pap Ferenc. Szereplők: Czink Béla (Bencsik Béla téeszelnök), Fekete András (Vitkai Lajos párttitkár), Bödő Lajos (Pogány Lajos tanácselnök), Kelemen Jenő (Simonits), Kiss Lajos (Ács). Gyártó: Budapest Filmstúdió. 105 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 32-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14571