Star Wars-univerzumA Star Wars-birodalomTáguló univerzumHerpai Gergely
A Skywalker-moziszéria ugyan véget ért, de a videó- és gyerekjátékokból, rajzfilmekből álló Star Wars-merchandise megállíthatatlanul hódít tovább. A Star Wars-univerzum már régóta nem a mozifilmekből, hanem az ahhoz
kapcsolódó merchandise-ból szerzi jövedelmének zömét. Különféle játékfigurák, videójátékok,
regények, képregények, rajzfilmsorozatok és most legutóbb egy tévésorozat: a The Mandalorian biztosítják a franchise
túlélését a filmeken is túl. Maga George Lucas mondta egyszer Harrison Fordnak
– félig viccesen, félig komolyan – hogy Han Solo azért nem halhat hősi halált A Jedi visszatérben, mert halott Han
Solo babát nem lehet eladni és ez a szemlélet most, a Disney-érára is teljesen
igaz.
Persze,
ahogy a Jedi, vagy Sith mestereket mindig felülmúlják tanítványaik, gyakran úgy
hagyják le belső értékeik tekintetében e kiterjesztett univerzumot alkotó
médiumok az egészestés filmeket, melyek az eredeti, hivatalos szériába tartoznak.
Nem feltétlenül arról van szó, hogy maga a történet színvonalasabb lenne,
hiszen azért J.J. Abrams, vagy Rian Johnson veterán forgatókönyvírók és
rendezők képességeit nehéz egy videójátékban, vagy egy félórás epizódokat felsorakoztató
tévésorozatban túlszárnyalni, hanem inkább arról, hogy a saját műfajukon belül
olyan élményt nyújthatnak a „kánonnak” számító alapfilmekhez képest, amelyek bizonyos
aspektusaikban színvonalasabbak, vagy töményebben adják, amit a Star Wars-univerzumtól elvárunk.
Star Wars Jedi: Fallen Order
„Egyszer, régen, egy
távoli videójátékos érában” a Star Wars
külső nézetes akciójátékok igencsak népszerűek voltak, 1999-ben a Baljós árnyakból készült játék a korabeli
konzolokra és PC-re, aztán 2002-ben érkezett a Jedi Knight II: Jedi Outcast, 2003-ban a Star Wars Academy, majd 2008-ban belekóstolhattunk az Erő Sötét
Oldalába is a Force Unleashed
2008-as, és a Force Unleashed 2010-es
megjelenésével.
Az Electronic
Arts (EA) 2013-ban megszerezte a Lucasfilm videójátékok jogait, ami sokáig nem
tett jót a franchise-nak, hiszen a cég törölte a „1313” kódnevű játékprojektet,
amelyben az eredeti mandalore-i fejvadász: Boba Fett kalandjaiban vehettünk
volna részt, illetve beszántotta azt a cím nélküli open world akciókalandot,
amelynek először Amy Hennig, majd az Assassin’s
Creed játékokról elhíresült Jade Raymond volt a vezetőfejlesztője. Ezek
helyett a közösségi, többjátékos módra kihegyezett Star Wars: Battlefront első és második részét jelentette meg az
amerikai cég és bár az utóbbinak volt egy hagyományos, egyjátékos játékmódja, de
az rövid és felejthető alkotás volt a főjátékon belül.
Az
Electronic Arts által most kiadott Star
Wars Jedi: Fallen Order viszont a videójátékipar igazi nagy „visszatérése”,
ugyanis a hangsúlyosan történetorientált, és nem a többjátékos módra
kihegyezett akció-kalandjáték manapság már ritka, minta a fehér holló.
A játék
főszereplője: Cal Kestis, a Star Wars
franchise buktatóihoz is hasonlóan, túlélte Palpatine legendás Order 66
parancsát. Ifjú hősünk azóta folyton bujkál, mint szerelőmunkás, „melós srác” a
Bracca nevű bolygón. Nem csak a Császárság inkvizítorai elől rejtőzködik, hanem
saját démonjai elől is, de hiába is szeretné, nem tud megszabadulni sem
múltjától, sem az emlékeitől. Aztán mégis eljön számára az „ébredés” és a nagy
kaland, ahogy a hagyományos, egyjátékos Star Wars külsőnézetes akciókalandjáték
számára is itt lehet a megújulás kulcsa, hiszen a Fallen Order tényleg jó játék.
A
játék sztorijáról általában véve elmondható, hogy bár hagyományos elemeket
használ, mégis van annyira színvonalas, mint a J.J. Abrams filmek története (sőt,
sokak szerint jobbnak is tekinthető – attól függően, hogy ki mennyire van
kibékülve az utolsó filmtrilógia minőségével.)
Mint videójáték,
a hozzáértők számára túl sok újdonságot a Fallen
Order nem tudott felmutatni: többnyire más hasonló alkotásokból merített ihletet.
Akár a műfajteremtő fantasy akció Dark
Souls-ban itt is rendkívül nehéz a játék, továbbá kemény védekezésen alapul
minden összecsapás, illetve a Jedi-meditáció után „felélednek” a már megölt
ellenfelek. Cirkuszi akrobaták módjára ugrálunk és mászunk fel mindenféle
falfelületre, hasonlóan a PlayStation konzolokon legendának számító Uncharted-részekhez,
illetve a harmadik nagy klasszikus: a Prince
of Persia jól ismert oldalazó falon futását is viszontláthatjuk a Fallen Orderben. Nem találta fel tehát a
spanyolviaszt a Respawn akció-kalandja sem, de az egyszeri Star Wars-rajongó és gamer legalább örülhet, hogy annyi év mellőzés
után egy összességében jól kidolgozott, korrekt játékot kaphat a Star Wars Jedi: Fallen Order
tekintetében.
Pár creditért többért
A kiterjesztett
Star Wars-univerzum másik új jövevénye,
a Jan Favreau rendezte The Mandalorian
tévésorozat első évadja, amely egy Boba Fett-ről mintázott, tetőtől talpig
űrpáncélba öltözött fejvadász kalandjait meséli el. Míg a Star Wars moziszéria a mesék, az űroperák és a klasszikus fantasy-k
stílusát követte, a Zsivány Egyes pedig
részben a Bioware szerepjátékokra, részben a
Piszkos tizenkettőre is emlékeztető, komplexebb történet volt, addig a The Mandalorian sok része elég
egyértelműen olyan klasszikus spagetti westernekre emlékeztet, mint Sergio
Leone dollártrilógiája.
A
főszereplő egy kiismerhetetlen, sztoikus fejvadász figura, aki kocsmákban és
lebujokban verekedve, vagy a vadnyugati kisvárosokhoz hasonló helyszíneken pisztolyát
előrántva játszi könnyedséggel és eleganciával intézi el ellenségeit. Ismerős
ez a figura? Nem csoda: Pedro Pascal névtelen fejvadásza ugyanis Clint Eastwood
western karakterét idézi: a „Név nélküli emberre” („The Man With No Name”)
emlékeztet. A Mandalorian Névtelenje
emellett épp oly szarkasztikus és „zsákmányaival” is ugyanolyan kegyetlen, mint
Eastwood westernhőse, illetve a legrázósabb célpontokat is bevállalja – persze
csak jó pénzért. Mindjárt az első rész elején is A Jó, a Rossz és a Csúf vagy a Pár
dollárral többért című westernekre emlékeztető módon kapja el célpontjait
és intéz el mindenkit, aki az útjába áll és ez a motívum többször is visszatér majd
az évad nyolc részében. Sergio Leone filmes stílusjegyei más téren is tetten
érhetők a Mandalorianban. A dialógusokat
ugyanaz az egyszerű megfogalmazás és nagyszerűen eltalált, száraz humor
jellemzi, mint az egykori olasz rendező filmjeiben.
Mivel
a sorozat részei negyven percnél ritkán hosszabbak, ezért ebbe az
időintervallumba kell belesűríteni a történéseket, így a fontosabb események és
az akció egy pillanatra sem lankadnak. Az első évad zömében nincs is idő
hosszabb dialógusokra, vagy a karakterek jellemét, fontosabb tulajdonságait és viszonyulását
a sorozat univerzumához nagyon részletesen bemutatni. Nagyritkán láthatunk
olyan jeleneteket, amely a főhős múltjába enged bepillantást, viszont a
sisakját szinte végig viselő „Mando” azért morálisan sokkal inkább összetettebb
és ennek köszönhetően szerethetőbb karakter is, mint Boba Fett, akit egyébként
George Lucas saját bevallása szerint Clint Eastwood hézagosan felskiccelt
fejvadász klónjának szánta még a Birodalom
visszavág forgatókönyvéhez. A főhős története a Mandalorian első évadjának legutolsó részében teljesedik ki, amikor
a sorozat készítői végre olyan információkról lebbentik fel a fátylat múltjával,
származásával kapcsolatban, amelyről korábban csak utalásokat, egészen rövid,
szándékosan zavaros jeleneteket láthattunk.
A Mandalorian ugyanakkor szinte az egész évad
során nagyon egyszerű történeteket mesél el, kritikusabb elemzések szerint a videójátékok
leegyszerűsített sémájára felhúzva: csupán egy küldetést és pár főküldetést
kell végrehajtani, mielőtt Mando az éppen aktuális sorozatrész végén elrepülne
űrhajóján az állandóan vele lévő, rendkívül „cuki” „Baby Yodával”, akiből mára
a közösségi média igazi mémet gyártott.
Ahogy
maga Mando (Boba Fett mintájára) a Clint Eastwood-féle westernhős esszenciája,
úgy „Baby Yoda” külsejét, mozgását, gesztusait és mimikáját is úgy alakították
ki, hogy alapvetően rezonáljon a „cukiskodásra” fogékony nézőben, miközben
előhívja a többé-kevésbé rejtett szülői ösztönöket – különösen a női nézőknél.
Ez a sorozatnál egyébként az Erő hatásos trükkjeként hat, hiszen míg a macho
westernfilmek férfisztereotípiáit, a sztoikus, cinikus, állandóan sisakot
viselő hős karaktere leginkább a férfiközönségnek szól, addig az aranyos kis
Yoda a nők anyai ösztöneire apellál és teszi vonzóvá számukra is a sorozatot.
Mit hoz a jövő?
Miközben
a Skywalker-család története hivatalosan lezárult a Skywalker korával és újabb trilógiára, vagy a Zsivány Egyeshez és a Solo:
Egy Star Wars történethez hasonló
spin-offra a közeljövőben nem számíthatunk, addig természetesen a kiterjesztett
univerzum más médiumokon egyáltalán nem fog eltűnni.
Videójátékos
fronton egyelőre még biztos információk nincsenek, pusztán annyit lehet tudni,
hogy a Fallen Order fejlesztői már
álláshirdetéseket adtak fel „a Star Wars univerzum iránt rajongó”
fejlesztőknek, így elég valószínűnek tűnik, hogy az első rész nagy sikere után
készül már a folytatás.
Az
Electronic Arts korábban szerencsétlen üzleti és játékmechanikai döntéseket
hozott a két Battlefront közösségi
játékkal kapcsolatban, melyekkel oly mértékben lejáratta a franchise-t, hogy meg
nem erősített pletykák szerint a Disney már fontolgatta, hogy másik kiadóval köt
megállapodást a Star Wars-univerzum videójátékos
adaptációjának kizárólagos jogáról. A Star
Wars Jedi: Fallen Order azért is fontos mérföldkő az EA szempontjából, mert
ezáltal megszilárdította pozícióját a Disney-nél.
A
filmsorozatok terén a Mandalorian
sikere minden bizonnyal „megágyazott” a Disney Plus további sorozatainak, sőt,
már biztosan lehet tudni, hogy készül az Obi-Wan tévésorozat is: ezt a Disney
elnöknő Kathleen Kennedy nagy nyilvánosság előtt is megerősítette Ewan
McGregornak. Emellett már az is közismert, hogy a Zsivány Egyesből ismert Cassian Andor kalandjaiból sorozat készül
Diego Luna főszereplésével.
Az
Erő tehát továbbra is a Star Wars
univerzummal marad: a George Lucas által a hetvenes években kiagyalt sci-fi, fantasy
mesevilág változatlanul él és virul a 2020-as években is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|