Tárgyalótermi filmekTodd Haynes: Sötét vizekenTeflon-apokalipszisBenke Attila
Egy bátor ügyvéd háborúja egy környezetkárosító nagyvállalat ellen. A jogi drámák nemcsak az
igazságszolgáltatás sötét oldaláról (Rettegés foka – 1962, Legbelső félelem –
1996, Az ördög ügyvédje – 1997),
hanem a bíróságok falain kívüli társadalom problémáiról (rasszizmus,
idegengyűlölet, osztálykülönbségek) is sokat elmondanak (Tizenkét dühös
ember – 1957, Ne bántsátok a
fekete rigót! – 1962, Aznap
éjjel – 2016). Todd Haynes új filmje,
a Sötét vizeken (Dark Waters)
Nathaniel Rich a The New York Times Magazine-ban megjelent 2016-os tényfeltáró
cikkén alapszik (Az ügyvéd, aki DuPont
legvadabb rémálma lett). Az olvasmányos kvázi „filmnovella” főhőse a nagyvállalatokat
képviselő Taft, Stettinus & Hollister környezetvédelmi ügyvédje, Robert
Bilott. Őt kereste fel 1998-ban egy Wilbur Tennant nevű feldühödött
nyugat-virginiai (parkersburgi) farmer, aki a teflongyártó DuPont céget vádolta
azzal, hogy tehenei a természetbe eresztett mérgező iszaptól betegedtek meg, és
pusztultak el. Mivel Bilott gyerekkorában sok időt töltött el a környéken
nagymamájánál, így Tennant problémáját személyes ügyének érezte, és elvállalta
az elkeseredett farmer jogi képviseletét. Az ügyvéd ekkor még nem sejtette,
hogy az immorális nagyvállalatok elleni keresztes hadjárattá fejlődött küzdelem
fogja meghatározni életét.
Az
egykoron „nagykutyákat” védő, majd a kisember oldalára álló Robert Bilott
drámája önmagában is izgalmas, a bibliai Saul pálfordulását idéző katartikus
történet és keserű társadalmi kórkép. A DuPont-t egyfelől azért nehéz
felelősségre vonni, mert a teflongyártás során használt, és az iszappal a
környezetbe eresztett rákkeltő perfluoroktánsavat (PFOA) az Amerikai
Környezetvédelmi Hivatal nem tartotta számon veszélyes anyagként, így lényegében
láthatatlan volt Bilott nyomozásáig. Másfelől a világ vegyipari konglomerátumainak
élvonalába tartozó DuPont méreténél fogva hatalmas befolyással bírt
Nyugat-Virginiában, így manipulálta nemcsak a helyi ügyvédeket, kutatókat,
állatorvosokat, de az ott dolgozó egyszerű embereket is. Todd Haynes műve
bemutatja, a DuPont képviselői hogyan járatták le Wilburt és családját
Parkersburg lakói előtt, akik a hazugságok hatására (a tehenek nem a mérgezés,
hanem a farmer felelőtlensége miatt pusztultak el) kinézték Tennantéket az
étteremből és a templomból is. Az egyik jelenetben még maga Robert Bilott is
azt hiszi, hogy a konglomerátum egyik embere bombát rejtett el autójában. A Sötét
vizeken rávilágít a valóság kiábrándító abszurditására: azok támogatják a
DuPont céget, akiket a nagyvállalat a profitmaximalizálás végett évtizedeken
keresztül mérgezett (lett volna alternatíva, de a vezetők pénzügyi okokból
megtartották a PFOA-t).
Todd
Haynes műve nemcsak kijózanító és izgalmas dráma, de kreatívan megvalósított
film is. A rendező korábbi alkotásaiból (Elkülönítve, 1995, Távol a
Mennyországtól, 2002, Mildred Pierce, 2011, Carol, 2015)
ismerős formai megoldásokkal, stilizált fény- és színhasználattal
nyomatékosítja, hogy az ötvenes évek óta az amerikai leleményesség szimbólumának
tartott, egykoron a hadiiparban használt vízálló anyag lassan elpusztítja Amerikát.
A „teflon-apokalipszist” jelzik a Nyugat-Virginiát uraló hűvös kék és szürke színek,
valamint a főhős ohiói otthonát és munkahelyét beborító egészségtelen sárga
fény. A bús-nosztalgikus slágerklasszikus, a „Take Me Home, Country Roads”
pedig ironikus kommentárt fűz Robert egyik parkersburgi látogatásának toxikus
képsorához: a dalban és a gyerekkori emlékekben idilli Nyugat-Virginia a DuPont
szennyezése miatt a jelenben már sivár vidék.
Kár,
hogy perifériára szorul Bilott magánélete, így felesége, Sarah és gyermekeik inkább
csak díszletek a „szent ügy” hátterében. Pedig megérte volna egy rövid
jelentsornál behatóbban foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy milyen káros
hatással van a káros anyagok ellen folytatott, életre szóló harc az ügyvéd
lelki állapotára és családjára. A Sötét vizeken így is jó film egy
fontos cikkhez, amelynek konklúziója Robert Bilott hősies helytállása ellenére
egyáltalán nem megnyugtató: a DuPont csak egy a sok hasonló iparvállalat közül,
és nem tudhatjuk, mennyi általunk még nem is ismert káros anyag kerül a
szervezetünkbe az ő „jóvoltukból” nap mint nap.
Sötét vizeken (Dark Waters) – amerikai, 2019. Rendezte: Todd Haynes. Írta: Mario
Correa, Matthew Michael Carnahan. Kép: Edward Lachman. Szereplők: Mark Ruffalo
(Robert Bilott), Anne Hathaway (Sarah Bilott), Tim Robbins (Tom Terp), Bill
Pullman (Harry Dietzler), Mare Winningham (Darlene Kiger), Victor Gaber (Phil
Donnelly), Bill Camp (Wilbur Tennant). Gyártó: Participant / Killer Films.
Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos.
126 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
