|
|
|
DVDIdétlen időkigVarga Zoltán
Groundhog
Day – amerikai, 1993. Rendező: Harold Ramis. Szereplők: Bill Murray, Andie
MacDowell, Chris Elliott. Forgalmazó: GHE. 101 perc.
Harold
Ramis legalább kétszer aranybetűkkel írta be nevét a filmvígjátékok
nagykönyvébe: társszerzőként és színészként a Szellemirtók csapatának megalkotásával s egyikük megformálásával,
rendezőként (és ismét társíróként) pedig az Idétlen
időkig egyszerre nemes tradíciókat idéző-folytató és a posztmodern
korszellemre is rezonáló munkájával, melyet negyedszázad elteltével bízvást
emlegethetünk a klasszikusok között. A bugyuta hazai címet zseniális filmre
aggatták, melynek óhollywoodi előzményei között olyan James Stewart-filmeket
találunk, mint Az élet csodaszép és a
Harvey. Ramis műve is komédia és
fantasy ötvözete, s Capra és Koster meséihez hasonlóan csupán egyetlen
mozzanata érvényteleníti a valószerűség elvárásait, ez az „apróság” azonban
mindent megváltoztat, és éppen ez vezet a posztmodern kérdéskörökhöz.
Főszereplőnk minden nap ugyanazt a napot éli át, újra és újra nekikezdhet a
kisvárosi közegben töltött Mormota Napnak. Az egyenes vonalú elbeszélés
lebontása, a történettöredékeket és eseményvariációkat sorjázó
cselekményvezetés a posztmodern mozi kedvelt fogása – sőt, az Idétlen időkig inspirációja máig
kimutatható: az egyetlen nap ismétlődésének szituációja az utóbbi években
feltűnt inváziós sci-fiben (A holnap
határa), mesefantasyban (Vándorsólyom
kisasszony különleges gyermekei), de még slasherfilmben is (Boldog halálnapot!).
Ezzel
együtt a klasszikus hollywoodi szemlélet megőrződése is kitapintható: kezdetben
kiállhatatlan hősünk jellemfejlődése – mogorva fráterből afféle önkéntes
őrangyallá válik – éppoly nyomatékos, mint a szerelmi motiváció beteljesülése,
s ez mérsékli a posztmodern hevületet. Ugyanakkor hagyománytörő módon éppen a
legnagyobb rejtélyre nincs magyarázat, sohasem derül ki, miért s miként
keletkezik a főhőst csapdába ejtő időhurok – s ez rendkívüli módon kedvez a
film nyitottságának, filozófiai és teológiai olvasatok sorát ösztönzi. Ramis
filmje mégsem intellektuális mélységei, hanem főszereplője, Bill Murray miatt
megunhatatlan. Bizonyosan az égben köttetett, hogy a cinikus alakok
megformálásában járatos művész – a Szellemes
karácsonyban már remekelt hasonló szerepkörben – Phil Connors bőrébe
bújjon: ha kisvárosnyi mellékkarakter asszisztál is hozzá, az Idétlen időkig valójában Bill Murray
ragyogó egyszemélyes showműsora.
Extrák:
Semmi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
