|
|
MoziA galaxis őrzői vol. 2.Huber Zoltán
(Guardians of the Galaxy
Vol. 2) – amerikai, 2017. Rendezte: James Gunn.
Írta: Dan Abnett,
Andy Lanning
képregényéből James Gunn.
Kép: Henry Braham.
Zene: Tyler Bates.
Szereplők: Chris Pratt (Peter Quill), Zoe Saldana (Gamora), Bradley Cooper (Rocket), Vin Diesel
(Groot). Gyártó: Marvel Studios
/ Walt Disney
Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 136 perc.
A Marvel filmjei a nagy gyorsétterem-láncok megbízható minőségű,
tökéletesen kiszámítható menüire hasonlítanak. Az eltérő hozzávalók és extra
fűszerezések az első harapásig megkülönböztetik ugyan az egyes produkciókat, a
lényeget tekintve mégis ugyanazt kapjuk, másfajta papírba csomagolva. A
standardizált, pénzügyileg bebiztosított tömegtermelés és a folyamatos
megújulás közötti ellentéteket a stúdió rafinált urai úgy próbálják feloldani,
hogy a független műfaji filmek mezőnyéből igazolnak le újabb és újabb
tehetségeket.
A fésületlenebb, punkosabb vonalról érkező James Gunn szerződtetése az
eddigi legjobb húzásuknak bizonyult, hisz a mosómedvével és beszélő fával
támadó hőscsapat a Marvel filmes univerzumának egyik legsikeresebb bevetését
jegyzi. Az egyszer már bizonyított recepten a második felvonás sem változtat
sokat, az újabb kalózos-világmentős űrfantáziát is a vaskosabb humor, a figurák
közötti kémia és a csodálatosan elrajzolt vizualitás működtetik. Az alkotók
ráadásul az első rész legnagyobb problémáját is kiküszöbölték és a korábbiaknál
jóval izgalmasabb ellenfelekkel tartják mozgásban a történetet. A
nyolcvanas-kilencvenes években kamaszodott célközönség kényeztetése
gyakorlatilag hibátlan, a nézővel összekacsintó poénok és az ügyesen citált
kulturális referenciák mellett a korszakot megidéző szín- és formavilág is
telitalálat. Bár Gunn látványosan igyekezett némi mélységet adni az újabb
kalandoknak és a finom politikai szurkálásokat sem spórolta ki, a szándékolt
freudi olvasat helyett a kívülállókkal és lázadókkal érzett szolidaritása
szivárog át a leginkább a pontosan kidekázott végeredményen. A diszfunkcionális
családként civakodó társaság, az érdes külsők és punk-tarajok alatt megdobbanó
hatalmas szívek még mindig bőven elégségesek ahhoz, hogy mosolyogva üljük végig
az újabb stáblistát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|