KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/július
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A képmutatás kora Dokumentumfilm és kreativitás
DROGFILMEK
• Géczi Zoltán: Fehér por Kokainkrónikák 1912–2010
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Háztájiból nagyüzem Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A játékból születhetnek jó filmek Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Muhi Klára: Értő bámészkodás Aniráma
MAGYAR FILM
• Mátyás Péter: Hírös képek Dizseri Eszter: A kecskeméti rajzfilmstúdió
OROSZ SCI-FI
• Wostry Ferenc: Moszkva nem hisz a könnyeknek Timur Bekmambetov fantasztikus filmjei
• Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma Tarkovszkij Solarisa
• Roboz Gábor: Na’vik mindenütt Az Avatar mintái
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Beregi Tamás: Konzolhuszárok A videojáték és a film
• Csordás Attila: Végtelen történetek Trailer és pixel
DROGFILMEK
• Jankovics Márton: A megvilágosodás rabszolgái Drogfilmek
KALANDOK DIGITÁLIÁBAN
• Sepsi László: Digitális öröklét A kortárs fantasy és a CGI
SPORTMOZI
• Schreiber András: Virtuális testmozgás Sport a számítógépen
• Baski Sándor: Fociláz Futball és film II.
TELEVÍZÓ
• Kemenes Tamás: A dobozember Tévé a köztereken
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Amikor a vörös farok csóválja Udine
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Amerikások Hunky Blues
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Foglalkozása: elbeszélő Robert Harris: A szellemíró
MOZI
• Vajda Judit: Szarul állnak a dolgok
• Klág Dávid: I Love You Philip Morris
• Kolozsi László: Semmit magamról
• Zalán Márk: Egy másik ember
• Forgács Nóra Kinga: Mediterrán finomságok
• Pápai Zsolt: Mártírok
• Tüske Zsuzsanna: Újrakezdők
• Alföldi Nóra: Szex és New York 2
• Varró Attila: Marmaduke
• Baski Sándor: Shrek 3D
• Roboz Gábor: Toy Story 3
• Sepsi László: Drágán add a rétedet
DVD
• Alföldi Nóra: A szív bajnokai
• Teszár Dávid: Szentjánosbogarak sírja
• Pápai Zsolt: Délutáni szerelem
• Nevelős Zoltán: Invictus – A legyőzhetetlen
DROGFILMEK
• Varró Attila: Filmkémia LSD és drugsploitation

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Semmit magamról

Kolozsi László

Nothing Personal­ – ír-holland, 2009. Rendezte és írta: Urszula Antoniak. Kép: Daniël Bouquet. Zene: Ethan Rose. Szereplők: Lotte Verbeek (Anne), Stephen Rea (Martin). Gyártó: Fastnet / Family Affair Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 84 perc.

A Semmit magamrólt nem egy kritikus tipikus közép-európai filmnek titulálta, holott az a lankás és szemet gyönyörködtető ír Galway megyében játszódik, hőse egy holland nő (Lotte Verbeek nagyszerű), és a film rendezője is szintúgy holland. Igaz, a Locarnóban a legjobb első filmes díját elnyerő Urszula Antoniak lengyel származású. Antoniak filmjében mintha valóban nem lenne semmi személyes: egyszerű és egyenes vonalú fikció. Egy a társadalomban a helyét már nem találó, elvált, elveszett, lecsúszott nő története, akit nem meghódít, hanem inkább megszelídít egy vad – ámbár ahogy említettem volt, lankás és szép – helyen, kőházában egyedül élő férfi (Stephen Rea). Az első fejezetben, amely rövid, és a címe Magány, hajléktalan hölgyünk keserves sorsát ismerhetjük meg. A második pedig mi másról is szólhatna, mint a két ember megnyílásáról, arról, hogy minél közelebb engedik a másikat magukhoz, annál inkább megszeretik. Talán mert kétszemélyes dráma (roppant kis költségvetésű), amelyben legalább akkora szerep jut a lankás (stb.) tájnak, és zárlata egy artisztikus ölelés, egy olyan ölelés, mely nem csupán a másik ember iránti szeretet fejezi ki, de jóval többet is annál (mondhatni metaforává nő), titulálhatták a filmet többen a mi vidékünkről valónak. Nem lenne talán tévedés innen, a csupasz és fehér metaforából kiindulva megérteni és újra megélni ezt a filmet (melyet egyébként szemlélni kell, nem csupán megtekinteni: hiszen alapvetően és leginkább szép film), és akkor, az egészet metaforaként értelmezve, nem lenne az a rossz érzésünk, hogy ez a jelző, közép-európai, kifejezetten pejoratív.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/07 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10296