KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: A Filmvilág pályázatának nyertesei
• N. N.: Jancsó Miklóst ünneplik barátai
• Gervai András: Jack Lemmon (1925–2001)

• Schubert Gusztáv: A selejt bosszúja Alphaville-től Gattacáig
• N. N.: Utópia-filmográfia
• Takács Ferenc: Szuperimázs, giccsháború Pearl Harbor
• Bakács Tibor Settenkedő: Háború egyenes adásban Doku-front
• Herpai Gergely: Kis képernyők, nagy csaták Hadijátékok
• Dániel Ferenc: Kispiszkos, sósperec A budapesti mozi 100 éve
• Zachar Balázs: Régi és új Beszélgetés a mozikról
• Schauschitz Attila: Fénylő csillagok Magyar filmsztárok Berlinben
HORROR
• Beregi Tamás: A borzalom otthona Horror-mesék
• Pápai Zsolt: Tetemrehívás Az ördögűző – Rendezői változat

• Nevelős Zoltán: Klasszikusok és az olló Fritz Lang–változatok
• Földényi F. László: A film mint csalétek Kettős vakság
• Peternák Miklós: Rejtett paraméterek Erdély Miklós elveszett filmjei
• Erdély Miklós: Egy Herakleitosz-töredék
• Kömlődi Ferenc: A tudomány-művészet felé 2001: tudomány és fikció
FILMZENE
• Bori Erzsébet: Tangóharmónia Beszélgetés Víg Mihállyal
• Szőnyei Tamás: Magyar tangó Víg Mihály: Filmzenék Tarr Béla filmjeihez
ANIMÁCIÓ
• Dizseri Eszter: Klösz bácsi kamerája Beszélgetés Szoboszlay Péterrel
• Kemény György: Animált ezredforduló 100 éve történt
KÖNYV
• Turcsányi Sándor: Ott járt Killroy Tokyo Underground
• Köves Gábor: Hasznos kis igazságok A lyukacsos tehén; A gyufacímkétől az online hirdetésig
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A Buju, a Tettó, a Muszped és az angyal Sohasevolt Glória
• Báron György: Könnyű mámor Fűbenjáró bűn
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Gyorsbüfék, gyors nők
• Reményi József Tamás: Bridget Jones naplója
• Ádám Péter: Reszkess, Amerika!
• Kömlődi Ferenc: Tomb Raider
• Varró Attila: Simpatico
• Köves Gábor: Evolúció
• Hungler Tímea: Érzéki csalódás
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Műsor

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó emberig

Lajos Géza

 

Akárcsak a könyveknek, a filmeknek is megvan a sorsuk. A remekműveké rendszerint az, hogy újra és újra megfilmesítik őket. Nem történt ez másként a japán mester, Kuroszava 1961-es gyöngyszemével, A testőrrel sem. Sergio Leone rögtön fölfedezte magának, és le is koppintotta – így született meg az első igazi spagettiwestern, az Egy marék dollárért. Azt persze tudjuk, hogy a western és szamurájfilm műfajilag egy és ugyanaz (Kuroszava amúgy is bőségesen merített a western hagyományaiból), és ha már a téma kétszer is ilyen jól sült el, nem kétséges, hogy kicsit előrébb repülve az időben gengszterfilmként is meg fogja állni a helyét.

Mi is kell ehhez? Egy producer, akinek ilyen remek ötletei vannak. Walter Hill már az Alien-trilógiával bizonyította, hogy van érzéke az idegen környezetbe kerülő magányos hős tematikájához. Kell még egy rendező, akinek van affinitása a gengszter-filmekhez. Walter Hill (48 óra, Gengszterek sofőrje) jó lesz? Azután szükségeltetik egy forgatókönyvíró, akinek a kisujjában van minden, amit a Vadnyugatról tudni kell. Nosza, keressük meg Walter Hillt, aki épp most rajzolt a vászonra képeskönyvet Geronimo és Vad Bill legendájából. És végül, de nem utolsósorban: ott a magányos hős, aki Mifune Tosiro és Clint Eastwood nyomdokaiba lép. Ki is lehetne más, mint Bruce Willis, talán paraszthajszállal fürtösebben, mint a Ponyvaregényben és a 12 majomban, de ugyanolyan gránitkemény arckifejezéssel és acélos eltökéltséggel.

Bruce Willis (ezúttal a sokat sejtető John Smith névre hallgat) éppen a romlott Chicago városából tart az egzotikus Mexikó felé. Minthogy a film cselekménye a hosszú útnak csupán a sivatag közepén elterülő kies Jericho városkájába tett rövidke kitérőjére szorítkozik, és hősünk szorgalmas kezemunkájának eredményeként jószerivel ott sem marad élő ember, valószínűsíthető, hogy a Vadnyugat népsűrűsége jótékonyan csökkent eme szaporulatcsökkentő utazás hatására.

Mi van még a filmben? Mivel a harmincas években vagyunk, van alkoholtilalom, olasz és ír maffia, gyámoltalan seriff. És van párbaj, lövöldözés, végső leszámolás. Viszont nincs cowboy és indián, sem marhacsorda vagy szekérkaraván. Rozzant tragacsok helyettesítik a lovakat (finom utalás a film elején: az út közepén egy döglött ló utal vissza a letűnt hőskorra), csupán a jó öreg pisztoly a régi, holmi ismétlőpuska vagy golyószóró nem is kelhet versenyre vele. És ez már előre is vetíti a jövőt: előbb-utóbb elkerülhetetlenül elkészül a sci-fi-változat is, ahol lézerkard küzd majd lézerpisztoly ellen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1648