KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Varró Attila: James Graham Ballard (1930–2009)
ROMA-DOKUMENTUMOK
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Kamera a cigánysoron
• Tóth Klára: „Nem én válogattam, hanem a történelem” Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: Képgettó Beszélgetés Szalai Júliával és Örkény Antallal
MÉLYDÉL
• Takács Ferenc: Odalent Délen Fekete Amerika
• Strausz László: Színvak emlékezet Mélydél fekete-fehérben
CYBERPUNK
• Kömlődi Ferenc: A valóra vált közeljövő William Gibson
• Géczi Zoltán: Bosozokuk, bio-robotok, transzhumánok A japán cyberpunk
SLASHER
• Kovács Marcell: Késsel-vasvillával Slasher: szex és bűnhődés
• Sepsi László: Vörösbetűs ünnepnapok Slasher-naptár
• Varró Attila: Tiszta forrásból Dennis Iliadis: Az utolsó ház balra
NOUVELLE VAGUE
• Ádám Péter: Kaszkadőr Stradivarival Jean-Paul Belmondo
• Schubert Gusztáv: Hímnem, nőnem Nők a francia újhullámban
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi körök A Titanic versenyfilmjei
• Gorácz Anikó: Túlélők földje Titanic: Filmdokk
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagyobb a füstje Egri Lajos: A drámaírás művészete
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Férfimunka Nyikita Mihalkov: 12
• Tüske Zsuzsanna: Hajrá, fiúk! N. Forgács Gábor: Álom.net
MOZI
• Varró Attila: A dolgok állása
• Alföldi Nóra: Oltalom
• Tüske Zsuzsanna: A nő másik arca
• Vajda Judit: Clara
• Forgács Nóra Kinga: Citromfa
• Parádi Orsolya: Versailles
• Nevelős Zoltán: Star Trek
• Pápai Zsolt: Képlet
• Kolozsi László: Vakság
• Baski Sándor: Őrült életek
• Schreiber András: René – Egy élet a rácsok mögött
E-MOZI
• Sepsi László: A legnagyobb japán
DVD
• Teszár Dávid: Liu Chia-liang filmjei
• Géczi Zoltán: Az erőszak városa
• Varró Attila: A látogatók
• Pápai Zsolt: Anna ezer napja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Slasher

Slasher: szex és bűnhődés

Késsel-vasvillával

Kovács Marcell

A slasher-filmek mészárosa, a szexuális trauma gyötörte rém az eredendő bűnt torolja meg, szúró- és vágószerszámokkal támad a bűnös test ellen, lőfegyverrel sohasem.

 

A ziháló, lihegő hős szemével figyeljük a bokrok közül az éjszakai életét élő kollégium ablakait. Az egyik szobában lengén öltözött lányok táncolnak vad eksztázisban. A szomszédban egy pár a padlón szeretkezik. Kést rántunk, és leszúrjuk a biztonsági őrt. Bent vagyunk az épületben. Benyitunk egy ajtón, az ágyon fekvő lány félreérthetetlen mozdulatokkal kényezteti magát. Tovább megyünk, a zuhanyozót keressük. Belépünk a helyiségbe. A fülkéből vízcsobogás hallatszik. Elrántjuk a függönyt. Villan a kés pengéje. A lány felsikolt.

Brian De Palma 1981-ben készült Halál a hídon című filmjének nyitójelenete: film a filmben. A történet szerint egy készülő thriller részlete, a vetítőben értékelik éppen az alkotók. A színésznő hangjával elégedetlen rendező az eredetinél meggyőzőbb sikolyt rendel a hangmérnöktől. „A cicik miatt szerződtettem, nem a hangjáért”.

 

*

 

A nyolcvanas évtized kezdetén, a szex és erőszak örökzöld elegyét kínáló slasherfilm divatja idején a fenti jelenet gyakorta lejátszódhatott valódi vetítőkben, valódi filmek kapcsán. A Psycho (1960) óta a meztelenségében kiszolgáltatott nő elleni támadás legriasztóbb helyszíne az addig biztonságosnak hitt fürdőszoba lett, és a Halloween (1979) sikere hatására futószalagon érkező slasherfilmekben a zuhanyozós gyilkosságjelenet már kötelező epizód, akárcsak a harisnyás tornadresszbe öltözött lányok flörtje az iskolai focicsapat tagjaival vagy az alvó gyerekre vigyázó bébiszitterlány titkos randevúja barátjával a nappali kanapéján.

A nyolcvanas évek amerikai tinédzsereit már nem nyomasztották a korábbi évtizedek társadalmi problémái, hidegháborús propaganda és a vietnami tudósítások helyett slasherfilmeket néztek, ha borzongásra vágytak. A Halloween mintájára hamar elkészült a sablon, amely alapján tömegével gyártották az ünnepnapi frászfilmeket. A szigorú műfaji séma szerint egyetlen éjszaka alatt játszódó történetben egy sorozatgyilkos szexuálisan túlfűtött tinédzserekre vadászik. A szex minden rossz okozója ezekben a filmekben, a gyilkos többnyire valamilyen szexuális eredetű trauma hatására cselekszik, és mindenkit megbüntet, aki erre emlékezteti. Az indítékul szolgáló sérelem sokféle, de ugyanarra a rugóra jár. Nővérét szex közben látja (Halloween), a fia kis híján vízbe fullad az éppen hancúrozó úszómesterek miatt (Péntek 13, 1980), tapasztalatlanságáért a lányok megszégyenítik (Terrorvonat, 1980), tanúja lesz anyja megerőszakolásának (Csendes éj, halálos éj, 1984), a háborúból hazatérve rajtakapja egykori menyasszonyát annak új szerelmével (Rosemary gyilkosa, 1981). Még ha nem is egyértelmű a sérelem szexuális jellege, hamar fény derül az összefüggésre. Az Erdei fantomban (1981) a gyerektábor gondnoka kis híján halálra ég néhány fiú félresikerült csínytevése miatt. Bosszúszomjas dühének első áldozata mégis egy utcalány, aki meglátva csúf ábrázatát, nem hajlandó elmenni vele.

A szexuális trauma hatására a nemi kapcsolatra alkalmatlanná váló figurából mániákus erkölcscsősz válik (a Csendes éj, halálos éjben a bigott egyházi nevelés is segít), aki halállal büntet minden paráznát. Ez sok-sok gyilkosságot jelent, mert a slasherfilm tini szereplőinek mindig azon jár az eszük. Még ha nem is tudnak róla, mint amikor a Terrorvonatban a bulivonat utasait szórakoztató bűvész egy pénzérmét cigarettával szúr át.

 

*

 

A gyilkos akkor csap le áldozataira, amikor azok szexuális együttlétre készülnek, kipihenik azt, vagy ideális esetben éppen az aktus közben. Mario Bava slasher-előfutár szatírája, az Ecologia del delitto (1971) groteszk gyilkosságfüzérében szerepelt először a szeretkezés közben felnyársalt pár motívuma, majd miután a Péntek 13 második része (1981) idézte a jelenetet, az a műfaj bevett paneljévé vált. A slasherfilmben a felvonultatott gyilkosságok ötletessége és sokszínűsége a siker záloga. Valóságos gyilkosság-módszertani tanulmányokat látunk, az eltérő feltételek mellett alkalmazott eljárások és technikák részletes ismertetését. Ebben is Hitchcock a ludas. Hiszen az ominózus zuhany-jelenet átütő ereje éppen abban az újszerű megközelítésben rejlett, hogy a gyilkosság körülményeinek alapos bemutatására koncentrált, és a végrehajtást igen szemléletesen ábrázolta. Az elgondolásnak nem mond ellent, sőt, Hitchcock zsenijét dicséri, hogy eközben a testet érő számtalan késszúrás közül egy sem volt látható. A slasherfilm az időközben nagyon is szókimondóvá vált horrorfilmes elbeszélés nyelvét használja, és a speciális effektusok szakértőinek aktív részvételével már mindent megmutat. Amikor a Rosemary gyilkosában a katonai egyenruhát viselő gyilkos beront a zuhanyozóba és vasvilláját az áldozatba döfi, a meztelen női testbe a szemünk láttára fúródnak bele a villa hosszú hegyes fogai.

Mario Bava mellett a slasherfilm másik olasz nagybácsija Dario Argento, akinek giallóiban a főszerep a szárnyaló fantáziával megálmodott gyilkosságjeleneteké. A slasherfilm is igyekszik izgalmasan változatos lenni az emberélet kioltásának lehetőségeit illetően, de csak ritkán olyan elmélyült, mint Argento kivégzés-operái. A minőséget inkább mennyiségre váltja, és gyors egymásutánban veti az alulöltözött áldozatokat a gyilkos karmai közé. A rém az eredendő bűnt torolja meg, és ősi küzdelméhez primitív fegyvereket használ. Szúró- és vágószerszámokat, sohasem lőfegyvert. Mániás dühében késsel, karddal, sövényvágóval vág, szuronnyal, szigonnyal, vasvillával döf. Mindig közel kerül áldozatához, és test-test elleni harcban teperi le, perverz erotikájú ölelésben. Inkább emberszerű, mint emberi lény. Nincs arca, szinte mindig maszkot visel. Elpusztíthatatlan szuperrém, a film végi utolsó összecsapásban többször is temetjük már, de ő mindig talpra áll, és ha végre mégis sikerül megszabadulnunk tőle, a következő részben úgyis feltámad. A történetek kezdetben a menekülő hősnőre fókuszáltak, ő volt a filmek sztárja. Jamie Lee Curtis a Halloween után, 1980-ban három horrorfilmben kapott főszerepet, amiből kettő slasher (A szalagavató fantomja, Terrorvonat). Idővel azonban a gyilkos került előtérbe, hiszen ő biztosítja a filmekből születő sorozatok folytonosságát, az ő képével lehet eladni a produkciót. A pólókon a mai napig a hokimaszkos Jason (Péntek 13) és a kalapos Freddy (Rémálom az Elm utcában, 1984) látható.

 

*

 

A slasherfilm a reagani Amerika konzervatív légkörének szülötte, a szabados erkölcsű fiatalság megregulázásáról szól, azonban túlságosan egyszerű lenne maradi, netalán nőgyűlölő műfajként tekinteni rá. Carol J. Clover, aki Men, Women and Chainsaws (Férfiak, nők és láncfűrészek) című könyvében a nő ábrázolását vizsgálja a hetvenes-nyolcvanas évek horrorfilmjeiben, egyenesen ünnepli a slasherfilmet a benne megjelenő új típusú nőfigura miatt. A Clover által „utolsó lánynak” („final girl”) nevezett szereplő már nem a horrorfilmekből ismerős kiszolgáltatott, védtelen áldozat csupán, hanem aktív cselekvő, aki bátran szembenéz az őt fenyegető veszéllyel, és harcol az életéért. Férfiakat megszégyenítő bátorsággal küzd, és ha nem is ő az, aki végül elpusztítja a gyilkost (a Halloweenben például Dr. Loomis végez vele, ám a folytatásból kiderül, hogy neki sem sikerült), de megmenekül. Az első ránézésre végtelenül leegyszerűsített, bugyuta dramaturgiájú slasherfilm valójában igen összetett élményt nyújt. A film elején a szubjektív kamera hatásos alkalmazásával a nézőt a gyilkos szerepébe helyezi, ami az első Péntek 13 kivételével mindig férfi szerep. A cselekmény előrehaladtával azután fokozatosan az áldozattal, az „utolsó lánnyal” azonosít, aki azonban mindinkább harcias férfiként viselkedik. A film így nem csak a nézőben rejlő szadista-mazochista érzelmeket váltogatja, de a különböző nemi szerepekbe is bepillantást enged, és az érzelmeket a nemmel a legváltozatosabb kombinációkban társítja össze. A slasherfilm nagyon is haladó ebben az értelemben, modern szemlélete megengedi a szerepek közötti szabad átjárást, és – Clover szavaival – „olyan világot mutat be riasztóan direkt eszközökkel, amelyben férfi és nő kibékíthetetlen ellentétben állnak ugyan egymással, de a férfiasság és a nőiesség nem testi adottság, hanem lelkiállapot kérdése.”

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 32-33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9788