KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Varró Attila: James Graham Ballard (1930–2009)
ROMA-DOKUMENTUMOK
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Kamera a cigánysoron
• Tóth Klára: „Nem én válogattam, hanem a történelem” Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: Képgettó Beszélgetés Szalai Júliával és Örkény Antallal
MÉLYDÉL
• Takács Ferenc: Odalent Délen Fekete Amerika
• Strausz László: Színvak emlékezet Mélydél fekete-fehérben
CYBERPUNK
• Kömlődi Ferenc: A valóra vált közeljövő William Gibson
• Géczi Zoltán: Bosozokuk, bio-robotok, transzhumánok A japán cyberpunk
SLASHER
• Kovács Marcell: Késsel-vasvillával Slasher: szex és bűnhődés
• Sepsi László: Vörösbetűs ünnepnapok Slasher-naptár
• Varró Attila: Tiszta forrásból Dennis Iliadis: Az utolsó ház balra
NOUVELLE VAGUE
• Ádám Péter: Kaszkadőr Stradivarival Jean-Paul Belmondo
• Schubert Gusztáv: Hímnem, nőnem Nők a francia újhullámban
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi körök A Titanic versenyfilmjei
• Gorácz Anikó: Túlélők földje Titanic: Filmdokk
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagyobb a füstje Egri Lajos: A drámaírás művészete
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Férfimunka Nyikita Mihalkov: 12
• Tüske Zsuzsanna: Hajrá, fiúk! N. Forgács Gábor: Álom.net
MOZI
• Varró Attila: A dolgok állása
• Alföldi Nóra: Oltalom
• Tüske Zsuzsanna: A nő másik arca
• Vajda Judit: Clara
• Forgács Nóra Kinga: Citromfa
• Parádi Orsolya: Versailles
• Nevelős Zoltán: Star Trek
• Pápai Zsolt: Képlet
• Kolozsi László: Vakság
• Baski Sándor: Őrült életek
• Schreiber András: René – Egy élet a rácsok mögött
E-MOZI
• Sepsi László: A legnagyobb japán
DVD
• Teszár Dávid: Liu Chia-liang filmjei
• Géczi Zoltán: Az erőszak városa
• Varró Attila: A látogatók
• Pápai Zsolt: Anna ezer napja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Versailles

Parádi Orsolya

Versailles – francia, 2008. Rendezte és írta: Pierre Schöller. Kép: Julien Hirsch. Szereplők: Max Baissette de Malglaive (Enzo), Guillaume Depardieu (Damien), Judith Chemla (Nina), Aure Atika (Nadine), Patrick Descamps (Jean-Jacques). Gyártó: Les Films Pelléas / Canal + . Forgalmazó: Grant Film Kft. Feliratos. 110 perc.

 

Karikás szemű, huszonéves, hajléktalan nő ül a kőkorláton, nézi, ahogy fülig mocskos, éteri szépségű kisfia hasonló korú társaival kergeti a labdát a versailles-i palota festői és elmosódott háttere előtt. Nehéz nagyobb szociális szakadékot elképzelni, mint ami a hajléktalanok máról-holnapra élete és a barokk pompa között tátong, mégis a két világ egymásba ér. A filigrán Nina Párizs utcáit járva egy munkanélküli képzésről szóló újságcikkbe botlik, majd az átmeneti szálláson töltött éjszaka után vetődik a királyi palota környékére Enzóval. A leszálló éj a környező erdőben találja őket, ahol Damien, a bukott angyal-junkie kunyhója lesz szállásuk, lobogó tűzzel, meleg étellel és puritán őszinteséggel. A nő hajnalban lelép, hogy egyedül próbáljon szerencsét, és jobb sorsot kovácsoljon fiának, így az ébredéssel a férfi és a ráhagyott kisfiú közös életet kezd.

Az elsőfilmes rendező, Pierre Schöller meséje a társadalomból kivonult, erdőben élő junkie és az ötéves kisfiú találkozásáról ötpontos szívrepesztő technikával készült. Letisztult és megrázó, anélkül, hogy hatásvadász lenne. Naturalista képi világa, a hol zaklatott, hol pihenő kézi kamera biztosítja a kohéziót az atmoszféra és a cselekmény között, egy másik világ, a hajléktalanság részesévé téve a nézőt. Főhőse, az angyalarcú kisfiú egyszerre idézi Chaplin Kölyökjét és Michael Ende Momóját: magától értetődően fogadja a környező világ történéseit, és pusztán tekintete által generál változást. A felelősségvállalásra, erre a mára annyira háttérbe szorult emberi képességre tanít – súlyos tőrdöfés a mai énközpontú harmincasoknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9860