KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/szeptember
KRÓNIKA
• Hirsch Tibor: Egy látó, egy látás Hernádi Gyula (1926-2005)

• Takács Ferenc: A rend és a káosz Altman Amerikája
• Pápai Zsolt: Hurrápesszimizmus Altman zsánerei
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A denevér árnyéka Batman a mozivásznon
• Géczi Zoltán: Batman: Újratöltve Batman: Kezdődik!
• Kovács Marcell: Elfújta a radioaktív szél Fantasztikus Négyes
• Nevelős Zoltán: Idegenek az éjszakában Éjszakai őrség

• Bikácsy Gergely: Kontraszex-történet Olasz érosz
• Varga Zoltán: Bestia az angyalban Kultuszmozi: Az állat
• Kemény György: A csendéletevő paróka Borowczyk és Lenica
• Kovács István: Szalmabáb-történelem Lengyel menyegzők
MAGYAR FILM
• Gelencsér Gábor: Kicsi és erős A rövidfilmes forma
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A betű éhe A Nagy Könyv
• Muhi Klára: Olvasópróba Beszélgetés a Nagy Könyvről
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Egy legendás filmkritikus Don Quijote köpenyében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Törékeny! A porcelánbaba
• Kubiszyn Viktor: A betépett szemszög Fekete kefe
• Csillag Márton: Óbudai társaskörhinta Kész cirkusz
• Köves Gábor: Citizen Wonka Charlie és a csokigyár
• Teszár Dávid: Hiszem, ha látom Ong-bak
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: A titkok kulcsa
• Vaskó Péter: A sziget
• Géczi Zoltán: Fekete víz
• Vajda Judit: Lélektől lélekig
• Greff András: Gyilkos labda – A kerekesszék harcosai
• Köves Gábor: A rettegés háza
• Simonyi Balázs: Kicsi kocsi

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Szuperhősök

Batman: Kezdődik!

Batman: Újratöltve

Géczi Zoltán

Rekonstruált mítosz, avagy félelem és reszketés Gotham Cityben.

 

A Batman-sorozat Tim Burton által dirigált, nívós nyitányát Joel Schumacher elbaltázott duplázása fordította át szánalmas kabaréba, a fatális tévedések korrigálása pedig egy brit párosra, Christopher Nolanra és Christian Bale-re hárult.

Nem csekély ok szükségeltetett hozzá, hogy a képregény történelmének egyik legismertebb figuráját nyolc éven át mellőzze a mozivászon. Márpedig ennyi idő telt el a Joel Schumacher által rendezett, katasztrofálisan infantilis, egyszersmind visszataszítóan csicsás Batman és Robin óta; Gotham City álruhás őrangyala utoljára ’97-ben tűnt fel a mozikban, azóta néma csend és sűrű bizonytalanság övezte a karaktert. Természetes, hogy a Warner Bros nem hagyhatta parlagon heverni a nagy értékű franchise jogait, a klinikai halál állapotába süllyedt legenda rehabilitálása azonban hosszú éveket igényelt, mert egy újabb blamázs bizton lemészárolta volna Batman legendáját, és végleg pontot tett volna sorozat végére.

A mítosz feltámasztásának kényes művelete biztos kezű és józan gondolkodású direktort kívánt, akire Christopher Nolan személyében lelt a stúdió. Az alig 35 éves rendező fiatal kora ellenére is megbízható felmentőseregnek ígérkezett, hisz korábban alacsony költségvetésű szerzői filmekkel (Following, 1998; Memento, 2000) és sztárokkal forgatott amerikai bérmunkával (Álmatlanság, 2002) egyaránt demonstrálta hozzáértését, a Bob Kane által teremtett Batman-univerzum iránti elkötelezettsége pedig közismert. A Warner Bros – bizalma jeléül – teljes körű kreatív szabadsággal ruházta fel őt, így Chris Nolan átírhatta a forgatókönyvet, kedvére válogathatta a szereplőket, elvégezhette a végső vágás műveletét, miként a díszleteket is belátása szerint alakíthatta – egy személyben vált hát a Batman: Kezdődik! művészeti felelősévé.

A rendező érezhette, hogy ez a játék legfőképpen az ő bőrére megy, s ha nem tudja harmonizálni saját szakmai igényeit a stúdió által megkövetelt kereskedelmi megfontolásokkal, úgy hosszú időre elfeledheti a nagy költségvetésű produkciókat, vagy rosszabb esetben akár Hollywoodból is kibútorozhat. Miután Joel Schumacher és stábja kis híján kivégezte a halhatatlan képregényhőst, Chris Nolannak nem volt más lehetősége, mint radikálisan átformálni Batman figuráját, egyszersmind szakítani a lehasznált elemekkel, könyörtelenül szétszedni és újból összerakni a mítoszt. A rendező tehát nagygenerált rendelt el, lecserélte a híres emblémát és a teljes színészgárdát, megváltoztatta a környezetet és az eszközparkot, a vizuális látványosságok helyett pedig a figurák jellemvonásaira és személyes motivációira koncentrált.

Azt, hogy az új címszereplő telitalálat, már a film bemutatása előtt is sejteni lehetett. Christian Bale (Amerikai Pszicho, 2000; The Machinist, 2004) távolságtartó intelligenciája és erőteljes jelenléte, szunnyadó agresszivitása és hűvös tekintete komoly, legfőképpen pedig emberi karaktert ígért – szemben Michael Keaton cinikus szuperhősével, Val Kilmer tétova játékával, vagy George Clooney hiteltelen bénázásával –, de most, a bemutató után már egyértelmű, hogy köröket vert a konkurenciára. Christian Bale Sötét Lovagja egy pánikbetegséggel és változatos félelmekkel küszködő, menthetetlenül hasadt személyiség, másfelől rémisztően bestiális, taktikus és bosszúvágytól fűtött harcos; míg Bruce Wayne elegáns öltönyébe bújva sármos, ám végtelenül magányos és tragikus emlékekkel terhelt pénzarisztokrata.

A rendező törekvése, hogy hiteles, komplex személyiséggel ruházza fel a köpenyes bosszúállót, sikerrel járt, miként Chris Nolan realizmus iránti igénye is kielégíttetett. Az új Batman nem holmi emberfeletti erővel bíró, sebezhetetlen szuperhős, ki egykoron volt: ez alkalommal nem egyszer helybenhagyják, de az is megesik, hogy sebesülés miatt mentésre szorul. Partner hiányában nem csupán a megtorlás végrehajtása, de az akciók előkészítése is rá hárul, vagyis kémkedik és adatokat gyűjt, gazdasági összefonódások és alvilági kapcsolatok után nyomoz. A küzdelmek koreográfiája nemkülönben hatalmas váltást hozott, kemény belharcok, durva horgok és könyöklések, reccsenő csontok és szakadó inak, hatékonyság a stílus felett; „Ez nem tánc!”, inti meg Duncan (Liam Neeson alakítása kiérlelt és visszafogott) fiatal tanoncát, mikor Bruce Wayne a kung fu-filmekből ismerős, látványos mozdulatokkal próbál védekezni a ninja-mester heves támadásai ellen, persze sikertelenül. Hasonlóan örvendetes jelenség a digitális technika tudatos visszaszorítása; tudvalévő, hogy Chris Nolan utálja a bitekből épített hamis varázslatot, ezért a nagyteljesítményű munkaállomások csak akkor avatkoztak be a mozgóképbe, mikor az tényleg elkerülhetetlennek bizonyult, a számítógép által generált részletek pedig nem ütnek el a mozi természetes szövetétől.

Maga a forgatókönyv nem szolgál, nem szolgálhat ilyesféle meglepetésekkel. Batman-sorozathoz forgatókönyvet írni éppoly lehetetlen kihívás, mint James Bond legújabb kalandját papírra vetni – a szabályok szigorúak, a cselekménynek a konvenciók medrében kell folynia –, az ötödik epizód története azonban új elemekkel is gazdagítja a terjedelmes legendáriumot, ily módon ágyaz meg a második széria számára. Felettébb örvendetes, hogy a hosszú expozíció végre-valahára hitelesen ábrázolja a gyermekkori traumát (a denevérek lakta barlangban eltöltött órák feldolgozhatatlan sokkélménye), félreérthetetlenül tisztázza a figura motivációit (Bruce Wayne pánikbetegségét, gyenge és esendő önmagát okolja szülei haláláért), hitelessé teszi a technikai részleteket (a Batman által használt szuperkütyük a családi cég fegyverfejlesztési osztályáról származó kísérleti prototípusok), és bemutatja a Tibetben történt eseményeket. Az árnyharcosok által lakott, külvilágtól elzárt kolostorban töltött idő a történet korábban mellőzött, ám kulcsfontosságú szekvenciája, hisz a múltja elől menekülő, rémálmok által gyötört Bruce Wayne ekkor részesül az intenzív pszichoterápiaként is szolgáló, könyörtelen ninja-tréningben. Miután a fiatalember titkon visszatér Gotham City-be, szembesül a várost uraló zűrzavarral, korrupcióval és bűnnel, s bár választhatná a gazdag playboyok gondtalan életét, alaptermészetéből adódóan kutakodni kezd, és olyan ellenségekre tesz szert, akikkel szemben nem vívhat nyílt küzdelmet – ekkor, egyéb lehetőség híján, létrehozza saját sötét alteregóját, kit sem törvények, sem morális megfontolások nem kötnek gúzsba. A hagyományok tiszteletben tartása, illetve a dramaturgia kibontása végett kapunk néhány gonosz antagonistát (Scarecrow szerepét az ír Cillian Murphy, a terroristavezér Ra’s Al Ghult a japán Ken Watanabe alakítja, a legfőbb konspirátor személye viszont maradjon titokban), egy fáradt szövetségest (Gary Oldman rutinból hozza a prosztóbajuszos, szürke és reményvesztett nyomozót), illetve egy csipetnyi romantikát (Rachel Dawes kurta szerepében Katie Holmes szépeleg). A jó ízléssel válogatott mellékszereplők közül legfőképpen a családi komornyikot (Alfred) játszó Michael Caine, illetve a csendes és bölcs fejlesztőmérnököt (Lucius Fox) alakító Morgan Freeman emelkedik ki; ingujjba rejtett ászok, öreg profik ők, jelenlétük bármely filmnek hasznára válik.

Összegezve a tanulságokat, a Chris Nolan által jegyzett Batman Begins imponálóan józan és letisztult, gondosan megírt és megrendezett, színvonalas színészi alakítások által életre keltett, meglepően realisztikus mozi. A hollywoodi blockbusterek debilitásával szemben nyugodt szívvel nevezhető intelligensnek, nem csúszik át totális CGI-tragédiába, ráadásul porba gyalázza az utóbbi időkben bemutatott, rosszabb esetben életképtelen (Elektra, Daredevil, s mi tagadás, a Fantastic Four sem ígérkezik valami fantasztikusnak), jobb esetben feledhető és/vagy érdektelen (Spiderman, X-Men, Hellboy) képregény-adaptációkat – különösebb meglepetésekkel azonban nem szolgál. Rendezői koncepció, jellemábrázolás és formai kivitelezés terén ugyan komoly fordulatokat hozott a sorozatban, egyébiránt követi az eredeti irányvonalat, tehát az előző tételek által teremtett szabályrendszer radikális átírása ismételten elmaradt. A Batman: Kezdődik! legfőbb érdeme a szembeszökő hibák hiányából fakad; rontott gyakorlatokról, csúnya botlásokról nem beszélhetünk, a film mégsem bír átütő erővel, nem hagy mély nyomot a nézőben, és sajnálatos módon az igazán eredeti megoldások is hiányoznak belőle. Ennek megfelelően ki-ki saját álláspontja szerint minősítheti, mert azon ritka alkalom állott elő, mikor a verdikt tényleg csak ízlés dolga: a cinikusabb kritikusok akár a vizes lepedőt is ráhúzhatják, a kiéhezett rajongók pedig vígan méltathatják a mozi nyilvánvaló erősségeit.

Meghaladva a pro és kontra érveket, be kell látni, hogy Chris Nolan csapata tisztességes munkát végzett, mert kivontatták a legendát a minősíthetetlen butaság mocsarából, és olyan alapot teremtettek, melyre felépíthetők az új ötletek és a rendhagyó dramaturgiai megoldások, vagyis lehetőséget ad a franchise okos továbbgondolására. Ez volna hát a mozi legfőbb érdeme: a Batman Begins az utóbbi epizódok riasztó lejtmenete után ismét méltó a filmbarátok figyelmére, és okot ad az óvatos derűlátásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/09 16-17. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8364


előző 1 következőúj komment

hb #3 dátum: 2005-09-11 18:09Válasz
igen, sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet. sajnos csak neten olvasom most a dolgot (igy pedig Varro ur cikket csak reszletben), ezert kerdeztem meg megis. amit pedig papirforman olvasok eppen, az a the dark knight returns, amit egy kozkonyvtarbol kolcsonoztem ki, ugyanis itt egy koszos videki kisvarosban is kulon polca van a kepregenyeknek a konyvarakban... (ja esolyanok voltak mellette mint: p. auster city of glass-ja, illetve kafka atvaltozasa - asszem van meg mit bepotolnunk otthon)

Baron von Wernes#2 dátum: 2005-09-10 07:19Válasz
Kedves Tisztelt Olvasó,

köszönöm kitüntető figyelmét, gyorsan meg is válaszolom kérdését.
Az eredeti alapanyag azért nem került említésre, mert tudtam, hogy a cikk egy másik írás mellett fog megjelenni, amelyben Varró A. részletesen bemutatja az egész Batman-univerzum múltját és jelenét, fontos összefüggéseit és érdekességeit. Ismervén VA bámulatos alaposságát, hozzáértését és képzettségét, nem kívánkodtam belekonátrkodni a számára kijelölt tematikába. Mellesleg, a film szellemi alapját képező Batman: Year One szerintem nem olyan jól sikerült cucc, mint azt sokan hirdetik (minden érdeme mellett grafikai szempontból nagyon közepes, ami nékem roppant kevés), a magyar kiadás pedig nem túlságosan kiemelkedő minőségű (sajnos), és nem kívántam ellenreklámot folytatni, mert akkor ide (oda) kellett volna írnom, hogy, pedig már az is nagy kaland, hogy egyáltalán megjelent magyarul.
Kedves szavait újságíróként és ex-képregénycsinálóként is köszönöm,

GZ
Előzmény: Hertlik Balazs #1

hb #1 dátum: 2005-09-09 11:29Válasz
(elnezest az ekezetek hianyaert, nem magyarorszagrol irok)

melyentisztelt G. ur!

ugyan csak par eve vagyok olvasoja a lapnak es az on nevevel eloszor a katsuhiro otamo cikk alkalmaval talakoztam, azota is sasszemmel figyelem az irasait. elegge nyilvanvalo, hogy a comics-ok, mangak es egyeb "uri mulkatsagok". kerdesem hat pofonegyszeru: miert nem esik szo a cikkben az eredeti forrasrol? annyira at lett gyurva az anyag, hogy folosleges belemenni?
(itt, angliaban nemreg megjelent egy batman begins comics, gondolom akkor ez mar csak a film utan szuletett, futtaban)