KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/szeptember
KRÓNIKA
• Hirsch Tibor: Egy látó, egy látás Hernádi Gyula (1926-2005)

• Takács Ferenc: A rend és a káosz Altman Amerikája
• Pápai Zsolt: Hurrápesszimizmus Altman zsánerei
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A denevér árnyéka Batman a mozivásznon
• Géczi Zoltán: Batman: Újratöltve Batman: Kezdődik!
• Kovács Marcell: Elfújta a radioaktív szél Fantasztikus Négyes
• Nevelős Zoltán: Idegenek az éjszakában Éjszakai őrség

• Bikácsy Gergely: Kontraszex-történet Olasz érosz
• Varga Zoltán: Bestia az angyalban Kultuszmozi: Az állat
• Kemény György: A csendéletevő paróka Borowczyk és Lenica
• Kovács István: Szalmabáb-történelem Lengyel menyegzők
MAGYAR FILM
• Gelencsér Gábor: Kicsi és erős A rövidfilmes forma
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A betű éhe A Nagy Könyv
• Muhi Klára: Olvasópróba Beszélgetés a Nagy Könyvről
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Egy legendás filmkritikus Don Quijote köpenyében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Törékeny! A porcelánbaba
• Kubiszyn Viktor: A betépett szemszög Fekete kefe
• Csillag Márton: Óbudai társaskörhinta Kész cirkusz
• Köves Gábor: Citizen Wonka Charlie és a csokigyár
• Teszár Dávid: Hiszem, ha látom Ong-bak
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: A titkok kulcsa
• Vaskó Péter: A sziget
• Géczi Zoltán: Fekete víz
• Vajda Judit: Lélektől lélekig
• Greff András: Gyilkos labda – A kerekesszék harcosai
• Köves Gábor: A rettegés háza
• Simonyi Balázs: Kicsi kocsi

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete víz

Géczi Zoltán

 

A koreai-amerikai Roy Lee cége idejekorán összelapátolta az ázsiai forgalmazásban sikeres japán horrorfilmek (Ringu-trilógia, Turn, Dark Water, Kaosu, Yogen stb.) jogait, majd áttaligázták őket Hollywoodba, és kiterítették a nagy stúdiók számára: íme, tessenek válogatni. A Kör közönségsikere meghozta a beruházási kedvet, sorban készülnek az újraforgatott változatok, legfrissebb az eredetiben Hideo Nakata által rendezett Dark Water. A Touchstone Pictures (=Disney) fejesei Walter Salles brazil vendégmunkásra (Che Guevara, Központi Pályaudvar) bízták a dirigálást, a szereplőket is gondosan válogatták; a Cannes-ban fesztiváldíjat nyert rendező ez alkalommal Oscar-díjas, vagy „csupán” első osztályú színészekkel gazdálkodhatott, a castingot kritika nem illetheti. A főszerepet játszó Jennifer Connelly hibátlan jócsaj, intelligens és gyönyörű, John C. Reilly és Tim Roth vitán felül remek kvalitású színészek, de még a gyermekkorú Ariel Gade sem rí ki az impozáns gárdából, a Sötét víz azonban a minőségi emberanyag ellenére is intő kudarc. Hideo Nakata filmje középszer felé húzó, mégis hangulatos és elegáns, szimpátiát keltő alkotás volt, az eredeti csendes, sötét atmoszféráját azonban itt sikerült nettó unalommá zülleszteni. Egy egyedülálló, traumák által megedzett anya oltalmazza gyermekét a lepukkant apartmanban garázdálkodó lidérc ellen, a lakás furcsa zajokat és zörejeket hallat, fekete víz gyöngyöz, majd csöpög, végül pedig folyik a plafonból és a falakból, a gyönyörű Jennifer Connelly tocsog a sötét szubsztanciában, 90 unalmas percen át néz farkasszemet a riasztó rejtéllyel, majd az utolsó negyedórában – hurrá – rendeződik a helyzet. Nagyon meg kellene ijedni, mert szabadon jár-kél a kísértet, áll a lakásban a fekete víz, de nem megy – annyira halovány, annyira érdektelen, annyira unalmas, annyira gyatra próbálkozás ez.

Ha minden igaz, a következő Hideo Nakata remake a Kaosu (Chaos) lesz. Alig várom, de tényleg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8382


előző 1 következőúj komment

midas#1 dátum: 2005-12-12 17:50Válasz
nekem az a bajom az ilyen kaliberű és érték-prioritású szösszenetekkel, h a filmet a kritikusi szűrő oly módon polarizálja, h az a nézőhöz -szándéka szerint- már el sem jut. (=szerepzavar?)

nem hiszem, h az lenne a feladata(?) egy kritikusnak, h nettó unalomról értekezzen, sőt, azt állítsa, a film 90 percen keresztül volt unalmas. mert ha ez a film az lenne, és ennyire az lenne, a touchstone pic. kis se adta volna, és nem jegyezné az a társaság, aki jegyzi.

mert jó lett volna, ha említésre érdemesnek tartatik, h a kiindulópontot jelentő novella szerzője ismét kôji suzuki; ugye az ő írásaiból készítette a ringut nakata hideo, aki itt forgatókönyvileg érintett, és akit szintén a filmvilág -bár 2003as- hasábjain nevelős zoltán még sokra tart, ahogyan a brüsszeli filmfeszt is egy ezüst holló erejéig - ugye ő jegyzi a film 2002-es eredetijét.

ahogyan nevelős zoltán még komparatíve "méltatta" a kört, úgy itt ennek az összemérésnek nyoma sincs, ám mindezek ismeretében ezt az unalomba fulladás mellékhatásának is tekinthetjük.


..elképzelem, ahogy egy "dawn of the dead" típusú horrorfilmben az unalomba belefulladt kritikus-zombikat elriasztott nézők hada regulázza 90 percen át nagykaliberű érték-töltetekkel.. mégha szimbolikusan is, ohne vér. nekem teccene.