KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sirály

Kovács Patrik

The Seagull – amerikai, 2018. Rendezte: Michael Mayer. Szereplők: Saoirse Ronan, Elizabeth Moss, Annette Bening. Forgalmazó: Bontonfilm. 98 perc.

 

Mindig gyanakvásra ad okot, ha az angolszász kultúrkörből érkező direktorok megkísérlik feldolgozni az orosz irodalom remekeit, s valóban: a Háború és béke vagy az Anna Karenina megannyi amerikai és brit adaptációja közül keveset jegyez a filmtörténeti emlékezet. Pedig Tolsztoj művei hálás alapanyagok, hiszen közönségbarát stíluseszközöknek (monumentális díszletezés, felfokozott érzelemábrázolás) biztosítanak tág teret. A drámaiatlan dráma megteremtőjeként is számon tartott Csehov már egészen más eset: színműveit valódi kihívás mozgóképesíteni. Jelzésértékű, hogy kulcsdarabja, a Sirály roppant kevés adaptációt ért meg a tengerentúlon (pedig fél évszázada a színpadi feldolgozások egyik legnagyobb mestere, Sidney Lumet is nekiveselkedett a feladatnak), ezért is figyelmet érdemlő vállalkozás Michael Mayer (Otthon a világ végén, Érettségi) új filmverziója.

Mayer és forgatókönyvírója, Stephen Karam többnyire hűen követik az eredeti cselekményt, s ha mégis módosítanak (ennek legékesebb példája az egyetlen dialógusrészlettel megkurtított, ám ezáltal egészen más súlypontozású zárlat), joggal teszik. Adaptációként viszont a Sirály meglehetősen bátortalan, Csehov műremekéhez képest klasszicizáló. Az orosz írófejedelem következetesen dedramatizál, azaz a konfliktusos helyzetekből kivonja a feszültséget és a tragikumot (ezt szolgálják a szaggatott párbeszédek, az időbeli ugrások, az erőteljes kamarajelleg, valamint a rendhagyó hősábrázolás), Mayer azonban ellentétes késztetések rabja: azáltal, hogy az eredeti dialógusokat kerekebbre, a karaktereket azonosulásra alkalmassá formálja, intim közelségbe hozza az élményt, s végeredményben hagyományos melodrámát farag a Sirályból. A jellegzetesen csehovi témák – az eltékozolt életek, a kisszerű, piócatermészetű jellemek, a fonák művészsors, a vidéki provincializmus – ekként jobbára közhelyekké egyszerűsödnek; a rendező szinte kizárólag a szerelmi sokszögből fakadó bonyodalmakra összpontosít.

Alapvetően dicséretes, hogy az alkotók ragaszkodtak az autentikus tárgyi világhoz – a közegábrázolás elsőrangú, a kosztümök pompásak –, ámde a Sirály könnyűszerrel modernizálható lenne, nemcsak díszleteiben, de kiváltképp tematikájában. Az íróként lánglelkű forradalmár Trepljov (Billy Howle) és a vaskalapos Arkagyina (Annette Bening) művészetfelfogásának különbsége ugyanis egyszerre világít rá univerzális, és mégis égetően korszerű kérdésekre. A színészi játék hullámzó: a Trigorint alakító Jason Statham-klón, Corey Stoll valószínűleg műfajt tévesztett e filmmel, Bening és a Mását megformáló Elizabeth Moss viszont tündökölnek. A Sirály Mayer értelmezésében kissé álmosító, de szórakoztató kamaradarab, mely nyomokban Csehovot is tartalmaz. Egy rugalmasabb szemléletű rendező bizonyára valóban feltámasztotta volna papírsírjából e klasszikust, ám ne legyünk igazságtalanok: nem lehet mindenki Bergman vagy Woody Allen.

Extrák: A Sirály a Tribeca Filmfesztiválon; kérdezz-felelek Annette Bening és Michael Mayer rendező közreműködésével; mozielőzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13918